Romániának az 1996–2000 időszakban nagyjából 40 milliárd dolláros/eurós GDP-je volt évente, 8-10 milliárd dollár/euró éves kivitellel. 1996-tól, a hatalomváltástól kezdve a privatizációs folyamatok révén félénken elkezdett bejönni a külföldi tőke, a Románia EU-csatlakozására vonatkozóan Koppenhágában, 1999–2000-ben megszületett informális beleegyezés pedig 2008-ig felgyorsította ezeket a külföldi befektetéseket. Románia egy évtized alatt megnégyszerezte GDP-jét és megötszörözte-hatszorozta a kivitelét. De ez csaknem 100 milliárd eurós állami és magánadóssággal is járt.
A gazdasági növekedés modellje a következő volt:
a gazdaság megnyitása a multik előtt, olcsó és képzett munkaerő, a fogyasztási piacok megnyitása, a bankrendszer megnyitása, a tőkeszámla liberalizálása, ami több milliárd eurót vonzott Romániába, az infláció és a kamatok csökkentése, az árak stabilitása, a közüzemek privatizációja, a hatósági árak fokozatos liberalizálása stb.
Románia a csaknem 70 milliárd eurós külföldi befektetéssel gyors gazdasági növekedést ért el 2008-ig, ami jobb és jobban fizetett munkahelyeket teremtett a multiknál, majd bérnövekedést a többi cégnél és főleg béremelést az állami szektorban.
Románia 1990 után arra ébredt, hogy se pénze, se valutája, el van zárva a nemzetközi pénzügyi piacoktól. Ezért a következő két évtizedben ez volt a parancsszó: szükségünk van a külföldi befektetők pénzére, a külföldi bankok pénzére, a nemzetközi intézmények – IMF, Világbank, EBRD, EBB – pénzére. Ez a modell a válságig, sőt, még alatta is működött, ha arra gondolunk, hogy az IMF és a Világbank mentette meg Romániát és a bankrendszert egy csaknem 20 milliárd eurós gyorshitellel.
Az a gond, hogy ez a modell kezd kimerülni
és ezt az adatok is alátámasztják: a külföldi befektetések jelentősen csökkentek, a piacon megtelepedett multik elkezdik hazaküldeni a befektetett összeget, vagy osztalékként, vagy az anyacégekkel szembeni adósság (csoporton belüli hitelek) visszafizetésével, a külföldi bankok nyolc év alatt 13 milliárd eurót fizettek vissza az anyabankoknak (BNR-dokumentum: A külföldi bankok 13 milliárd eurót vontak ki Romániából. A külföldi bankoknak a központból történő finanszírozását a románok válság alatt megtakarított pénzével váltják fel), vagyis 2008 decemberétől kezdődően ezeket a hitelkereteket a románok banki betétekkel bevont pénzével váltották fel.
Csökkentek a hosszú távú hitelek. Az alacsony béreket és a szakképzett munkaerőt, a 90-es és 2000-es évek aduit magas bérek és gyengén képzett munkaerő váltotta fel, ami kezdi kiváltani a befektetők elégedetlenségét. Sőt, Románia munkaereje kimerült, tekintettel arra, hogy 3-4 millió román dolgozik külföldön és már felmerült annak szükségessége, hogy máshonnan kell munkaerőt importálni.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Ilyen körülmények további külföldi befektetések nem fognak érkezni, csak egy-egy egységbe (Románia gettósodása: A befektetések a jövőben továbbra is az infrastruktúrával rendelkező térségekbe fog érkezni. „A szegény régiókat csak a kormány következő 10-20 évben végrehajtott masszív beavatkozásával lehet megmenteni”), a román piacon már jelenlévő cégek egyes jelenlegi műveleteinek kiterjesztéseként, a legjobb esetben. A multiknál a piacok konszolidálása a vezényszó. Ez a helyzet.
Romániának sajnos nincs más gazdasági növekedési modellje,
mert nem építette ki sem a boom, sem a válság időszakában. A hatalmon lévők – tekintettel arra, hogy hol az IMF-től, hol a külföldi bankoktól pénzhez jutottak, amit a válság alatt állampapír-vásárlásra és a kormány kiadásainak finanszírozására kényszerítették –, nem gondolkodtak el valami más felépítésén.
Egy helyi vállalkozókon, belföldi beruházásokon alapuló gazdasági növekedés modelljének, mint a lengyelországi, megvannak a maga korlátai. Az új vállalkozásokat az állam nem nagyon bátorítja, az utóbbi két évtizedben vállalkozásba kezdő románok pedig most a jövőtől, az adóhatóságtól, a DNA-tól (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a szerk.) való félelem között ingadoznak, vagy inkább eladnák, amit felépítettek, hogy megszabaduljanak minden gondjuktól. Új beruházásokról, új alkalmazásokról szinte nem is esik szó.
Padlón van az állami infrastruktúra-beruházásokon alapuló gazdasági növekedési modell. Nincs, aki elkészítse, és nincs, aki menedzselje a projekteket. Pénz van, de az intézményes végrehajtási forma vagy eltűnt, vagy korrupt, vagy alkalmatlan. Az állam, a gazdaság legnagyobb befektetője szinte semmilyen területen nem képes elindítani és végigvinni közhasznú projekteket.
Szintén kimerülőben van adócsökkentéseken és állami bérnöveléseken alapuló gazdasági növekedési modell, amitől az egész gazdaságban fogyasztás-növekedést remélnek. Az utolsó töltényeket idén lövik el. A kormánynak már nincs több lehetősége adózási lépésekkel serkenteni a gazdaságot.
Ilyen körülmények között miből lesznek a következő gazdasági növekedések? Mert Románia kiégni látszik?