Közeleg a Brexit. Az Unió recseg-ropog. És mit tesz Románia? Továbbra is játssza a mintadiákot.
Az eurokraták nem önmagában tartják veszélyesnek a nagy-britanniai népszavazást, hanem az esetleges ragályosságát. Nagy-Britannia kilépése a többi euroszkeptikusnak is lendületet adna, hogy fokozzák az EU elleni támadásaikat, láncreakciót indítva el.
Különben az Unió olyan kritikusai, mint Hollandia, Franciaország vagy Olaszország nem azért fejezték ki reményüket, hogy a britek a Brexit mellett szavaznak, mert az angolokat antipatikusnak tartják, hanem mert lépésükben támogatásra lelnek majd a saját követeléseik és a jelenlegi politikai irányvonal megváltoztatása számára. A francia François Billot de Lochner esszéíró és egy konzervatív irányultságú egyesület (Association pour la Fondation de Service Politique) elnöke különben a minap azt mondta, hogy „történelmi pillanatot élünk át, hiszen
Ha megijednek a rájuk gyakorolt rendkívüli média- és politikai nyomástól – mondta még a francia –, akkor az katasztrofális lesz, hiszen Európa ugyanabba az irányba fog haladni és „együtt fogunk ebbe belehalni” (a www.bvoltaire.fr idézete szerint).
A románokkal ellentétben mindenki heves vitát folytat a Nagy-Britanniában hamarosan sorra kerülő népszavazásról, hiszen így vagy úgy, de mindenki magára ismer a brit tipródásban. Nagy-Britannia az élvonalban van, megadja a hangot és olyan vitát gerjeszt, amire eddig sohasem került sor: miért lenne szükség egy nemzetek feletti európai államra? Hiszen ha Európa leállítaná az integrációnövelő lépéseit, akkor a britek sem akarnának feltétlenül távozni. David Cameron, aki most a korábbiakhoz képest eurofilnek tűnik, nem véletlenül követelte azt, hogy az angolokat hagyják ki a jövőbeni integrációs politikákból.
Nálunk azért a csúcspolitika is tart attól, hogy az integráció egy kétsebességű Európa kezdeményezésével folytatódhatna. Traian Băsescu már akkor beszélt erről, amikor még hivatalban volt, ezt mondja most Dacian Cioloş kormányfő is a Le Monde-ban megjelent interjújában: „Bármi is lesz a (népszavazás – a szerz.) eredménye, sort kellene keríteni egy modernizálási vagy újjáépítési folyamatra. Újra kellene gondolnunk az európai folyamatot, hogy túl tudjunk lépni azokon a válsághelyzeteken, melyeket a legutóbbi bővítés óta átéltünk. Olyan megközelítést kell találnunk, melyben mindenki hallathatja a hangját, különben egy több szintű és több sebességű Európa felé fogunk haladni. Ebben az esetben borítékolható a kudarc. Meg kell szoknunk, hogy egy 28 – és nem 12, vagy 15 – tagú Európában élünk, egy föderátor projekt körül.”
Mégis nagyon félénk és szinte érzékelhetetlen az, ahogy Románia a berlini, párizsi vagy brüsszeli politikai irányvonalakat bírálja. Míg
láthatóvá téve, hogy létezik egy keleti Európa a maga külön gondjaival és távlataival, Románia nem teszi meg a lépést a Visegrádi Csoport felé, továbbra is azt remélve, hogy „mintadiákként” több előnyhöz juthat, annak ellenére, hogy a nyugati Európa sohasem rejtette véka alá, hogy inkább Lengyelországot vagy Magyarországot szeretné. A németek például elégedettebbnek tűnnek a román politikával, mint a varsói konzervatív kormányéval, de a Mercedes mégis Lengyelországban fektet be.
Úgy tűnt, Klaus Johannis elnök egy kis kivételt tesz ebben a jelentéktelen szövetségi politikában, amikor nemrég védelmébe vette a Brüsszelből érkező bírálatokkal szemben Lengyelországot: „Nem hagyhatom szó nélkül, hogy az Európai Bizottság nemrég, június 1-én elfogadott egy véleményt a jogállamiság lengyelországi helyzetéről. A Bizottság által kiválasztott pillanat időszerűsége által felvetett kérdéseken túlmenően teljes mértékben bízom a lengyel demokrácia azon képességében, hogy a jogállamiság elvárásainak megfelelően megtalálja a legjobb megoldásokat, tekintettel arra, hogy Lengyelország hagyományosan szerepet vállal abban, hogy a poszt-kommunista időszakban egy tényleges demokráciát szilárdítson meg.”
A kijelentés jól és bátorítóan hangzik, hiszen Románia a mostani politikájával nemcsak az I. osztályú európai vasúti kocsiról maradhat le, de az Európa keleti részében lévő országok barátságát is elveszítheti, melyekhez – természetesen – sokkal közelebb áll. De elképzelhető, hogy ez a nyilatkozat csak az amerikaiak aggodalmának visszhangja, akik egy erődrendszert akarnak kiépíteni Oroszország ellen, melyben Lengyelországnak központi szerepe van, és nem kellene éppen most gyengíteni.
melyet az európai integráció évei nemhogy nem számolták fel, hanem még tovább mélyítették. Ha saját gazdasági motorokra, népességnövekedésre és hatékonyabb oktatásra támaszkodhatna, akkor természetes szövetséget tudna kötni a visegrádi országokkal és már nem kellene a „kétsebességű Európától” félnie, mert elegendő lenne a saját ütemében haladni. Ezzel szemben Románia, olyan rettegően és törékenyen, ahogy most mutatkozik, csak abban reménykedhet, hogy Európa – ahogy azt Dacian Cioloş sugallja – továbbra is egy szocialista projekt marad, melynek célja 28 felé osztani az összes forrást, holott látható, hogy ez eddig sem volt így, és a fejlett nyugati országoknak már elfogyott a türelmük.
A címet és alcímeket a szerkesztőség adta.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Pénteki ülésén a kormány megvitatta és jóváhagyta a deficitcsökkentő intézkedések első csomagjára vonatkozó törvénytervezetet – számolt be a Facebook-oldalán a pénzügyminiszter.
Állami költségvetésből buliztak a Salromnál, miközben megfeszített erővel keresték a hatóságok a parajdi bányakatasztrófa megoldását. A betegszabadságokat is érintik a kormány új megszorítási intézkedései.
Darvas-Kozma Józsefet, a csíkszeredai Szent Kereszt-plébánia plébánosát megerősítette hivatalában a gyulafehérvári főegyházmegye, Böjte Csaba atyát pedig csíksomlyói lelkésszé nevezte ki. Idén négy új papot fognak felszentelni.
Az olasz sajtó részleteket közölt a csütörtöki transzfogarasi halálos medvetámadás áldozatáról, a 48 éves Omar Farang Zinről, aki Facebook-oldalán tett közzé szerdán medvés fotókat és videókat.
Két autó ütközött Fenyéden vasárnap délután. A balesetben hárman sérültek meg, egyiküket helikopterrel szállították el a marosvásárhelyi kórházba.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.