Most mit mondjunk... értenek hozzá a frátyék, hogy hülyét csináljanak magukból.
Senki, soha nem talál majd annyi kitűnő, innovatív, szenvedélyes, érdekes, virulens és gyakran éppen mókás módot a románok kigúnyolására, mint maguk a románok.
Ez a forradalom előtt általában a korszak hamis és üres politikai elitjének fenntartott szokás az utóbbi években áthelyeződött arra, amik vagyunk és – főleg – amivé lehetnénk.
A 90-es évek óta exponenciálisan erősödik önmagunk kigúnyolásának lendülete. És egyre növekszik a meggyőződés, hogy a többiekhez képest, akiket a megszerzett szabadságunk gyakorlása közben fedeztünk fel fokozatosan, mi alábbvalók vagyunk.
csavargói, csőcseléke, gyermekkereskedői, mi vagyunk az ország, mely az európai metropoliszok utcáit bebüdösítő és terrorizáló alázatos és rongyos koldusokat küldi…
Ez van, nincs mit tenni, bele kell törődnünk és – ha és amennyiben lehetséges – viccet kell csinálnunk a nyomorunkból.
Számos tévéadón megy most a McDonalds Románia (technikailag jól megcsinált) reklámja, mely jellegzetesen helyi termékeket népszerűsít, hiszen integrálja a miccset, avagy az olténiai kolbászkákat.
Remek, csakhogy a forgatókönyv kevesebb mint egy percbe belesűríti a román öngúny teljes készletét. Egy fiatalember vezeti a külföldieket, miközben műveletlenül és lelkesen beszél egyfajta mocsári angolt, Gyorsan és közömbösen végigmegy az összes olyan hülyeségen, mint az Atheneum (melyről annyit tud, hogy 1 lejbe került, bár erről nem igazán van meggyőződve) (az elsődlegesen koncertteremként működő bukaresti létesítményt közadakozásból is építették és az akkori szlogen az „Adjon egy lejt az Atheneumra!” volt – a szerk.), a Falumúzeum vagy az Óváros, hogy aztán barátságosan és érdekvezérelten eljusson a körút igazán fontos momentumához: a fix pont, a McDonalds étterem meglátogatása, ahol a turista megtudhatta, mik is azok a miccsek, litölsz, ahogy az említett fiatalember mondja.
Szigorúan a nagy amerikai cég dolga, mit gondol a romániai közönség intellektuális szintjéről és viselkedési mintáiról. És szintén az ő és reklámkészítői dolga felmérni egy-egy ország műemlékeinek vagy történelmi helyszíneinek értékét, még akkor is, ha legalábbis ami a Román Athéneumot illeti, a román társadalom által egyhangúlag elismert „kulturális azonosulási” típusú jelképek egyikéről van szó.
A kérdés az, hogy
mellyel bármilyen trükköt fogadni szoktak, amivel ki lehet préselni némi pénzt a külföldi turistákból (hiszen nekik – nem igaz? – amúgy is van, és azért jöttek ide, hogy fotózgassanak és költsenek).
Egyszerű ártatlan nemtörődömség, öngúny, vagy ellenkezőleg, annak beismerése, hogy a kérdéses filmecske készítőinek igazuk van, és valóban ilyenek vagyunk, ennyire vagyunk képesek, így viselkedünk és végső soron ez tetszik is nekünk?
Ha igen, ha így van, ha az öngúnynak tényleg van alapja, akkor miért csodálkozunk azon, hogy sohasem tudtunk kitörni a nevetségesség köréből (melyet vagy cinikusan-önző, vagy a történelem nyomorékai iránti szelíd sajnálat árnyal), mellyel sok európai és nemcsak európai kezelt minket? Talán nem igazán fogtuk fel, de a kört már régóta megrajzolták, a rajzból mára árok lett… mi pedig továbbra sem miccset, hanem litölszt szolgálunk fel idióta vigyorral, lelkesen és tökéletesen tudatlanul, mert ez bejön egy globalizált és soknyelvűen funkcionális világban. Miközben falba verjük a fejünket és kifinomult értelmiségi módon siránkozunk, hogy Európa viselkedésbeli kivételeként kezel minket, igazságtalanul.
Tényleg, vajon miért?
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.
Országszerte spontán munkabeszüntetést robbantottak ki hétfőn az adóhatóság, a nyugdíjpénztár, a munkaerő-közvetítő és a szociális kifizetési ügynökség alkalmazottai a kormány által tervezett, a közszféra dolgozóit érintő megszorító intézkedések miatt.
További híreink: elhunyt Kincses Előd, a marosvásárhelyi fekete március nagy tanúja, leégett a Vlegyásza-csúcson levő meteorológiai állomás, és van ahol idén már másodszor virágzik a cseresznye…
Két fiatal vesztette életét egy közlekedési balesetben vasárnapra virradóan Râmnicu Vâlceában. A rendőrség üldözte őket, miután nagy sebességgel közlekedtek, és nem álltak meg a jelzésre – közölte vasárnap a Vâlcea megyei rendőrség.
Elfogadta hétfő délutáni ülésén a bukaresti kormány azt a rendeletet, amely alapján havi bruttó 300 lejre korlátozzák a közalkalmazottak ártalmas vagy veszélyes munkakörülményekért járó bérpótlékát.
Életét vesztette a Ratosnya közelében történt baleset egyik áldozata vasárnap délután, egy másik személyt mentőhelikopterrel szállítottak kórházba.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.