Eurovíziós megazászlóbotrány

Egy zenei esemény rendkívül komoly politikai feszültségeket és végső soron akár jelentős biztonsági gondokat is okozhat.

Az EBU (European Broadcasting Union) pénteken közzétette hivatalos álláspontját a nemzeti zászlók használatáról az Eurovízió idei kiadásán. A szervezők hivatalos oldalán

most jelent meg először egy lista a tiltott zászlókról.

Ezek között van Koszovó, Hegyi Karabah, Baszkföld (már levették a listáról), az ISIS, a krími tatárok és a Krími Köztársaság, Palesztina, a Donyecki Népköztársaság, az Észak-ciprusi Török Köztársaság és Transznisztria jelképe.

Azonnal kirobbant a botrány. Például a rendkívül befolyásos Iszlám Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezet durva hangon ítélte el a palesztin zászló betiltását, azt állítva, hogy ellenséges, az ENSZ nemzetközi jogrendjével ellentétes lépésről van szó, mely valóban tagállamaként ismeri el Palesztinát, mely ugyanakkor az UNESCO tagja is és ugyanezen az állásponton van Svédország, az Eurovízió-verseny idei házigazdája is.

„Szégyenletes és elfogadhatatlan lépés, melyet azonnal vissza kell vonni – mondja Szaeb Erakat, a Palesztin Felszabadítási Szervezet parancsnokhelyettese is –, az EBU-nak pedig azonnal bocsánatot kell kérnie Palesztinától és a világszerte élő több millió palesztintól.”

Soraya Saenz de Santamaria spanyol kormányfő-helyettes azért tiltakozott az EBU-nál, mert a baszk zászló „az alkotmány által elismert, legitim jelkép és a spanyol kormány minden alkalommal meg fogja védeni, amikor csak szükséges”. Ezen álláspont mellé azonnal felsorakozott Jose Manuel Garcia-Margallo külügyminiszter is, aki felhatalmazta a stockholmi nagykövetet, hogy járjon közbe a baszk zászló listáról történő eltávolítása érdekében. A szervezők bocsánatot kértek és ennek megfelelően módosították a listát.

De egy hivatalos nyilatkozat szerint továbbra is tiltott az összes többi zászló/banner, beleértve azokat is, melyek nem feleltek meg az eredeti kritériumoknak, vagy amelyek kereskedelmi vagy a szervezők által sértőnek, helytelennek, politikainak vagy vallásinak minősített üzeneteket tartalmaznak. Még akkor is, ha ezzel teljesen furcsa, a nevetségességet súroló helyzetek alakulnak ki: a WalesOnline azt jelentette, hogy a „tiltott zászlók” utolsó változatában a walesi, sőt az angol, a skót és az észak-ír is szerepelt, mert azok nem „valamely résztvevő ország nemzeti zászlói”, a brit versenyző ugyanis Nagy-Britannia hivatalos színeiben versenyez.

A botrány tovább fog erősödni azon hír nyomán, hogy hivatalos zászlóként

elfogadták a nemzetközi meleg, homoszexuális, leszbikus és transzszexuális közösség avagy az LGBTQ-közösség jelképét,

amit a szervezők „a tolerancia és sokszínűség jelképének” tartanak.

Akkora a botrány, hogy a szervezők már kiadtak egy közleményt, mely szerint a kérdéses listát nem a nyilvánosságnak szánták. A hivatalos oldalon most egy olyan dokumentumot helyeztek el, melyen továbbra is szerepelnek a nemzeti zászlók elfogadására vonatkozó szabályok, de konkrét példák nélkül, ami miatt most az a szóbeszéd terjed, hogy állami szintű tárgyalások kezdődtek, melyekben nemzetközi szervezetek is érintettek.

Ez nagyon is lehetséges, hiszen az ügy mutatja, milyen gyorsan és könnyen fel lehet szítani nemzeti hiúságokat, méghozzá akár katasztrofális következményekkel is. És itt már nemcsak szigorúan zenéről beszélünk.

Egy ilyenfajta listának elsősorban politikai jelentősége van, és azonnal összekapcsolódik bizonyos magas robbanékonysági potenciálú kérdésekkel. Koszovó zászlójának betiltása például ilyenfajta politikai opció, melyet egyesek frenetikus tapssal fogadnak, a Koszovót független entitásként hivatalosan elismerő államok közösségében viszont jelentős feszültségeket (de azonnali erőteljes jelzéseket is) kelt…

Továbbra is tiltani fogják a palesztin zászló megjelenítését?

Ez egy rendkívül érzékeny politikai döntés és kiválthatja a mérsékelt arab világ jelentős részének ellenségessé válását, mely azt látja, hogy egy olyan állam zászlóját, melynek létezését az ENSZ és szervei hivatalosan törvényesként ismernek el, ugyanolyan tilalom alá helyeznek, mint az ISIS jelképét… ami végső soron egy veszélyes és teljesen felesleges provokációnak is bizonyulhat.

Ugyanilyen bonyolult és érzékeny kérdés a krími tatár közösség zászlójának ügye, melynek most rendkívül komoly gondjai vannak a régió Orosz Föderáció általi illegális elcsatolás után, még akkor is, ha ezt megpróbálják az önmagukat autonóm, vagy független régiókká kikiáltó Donyecki Köztársaság vagy Transznisztria vagy Hegyi Karabah zászlójának tilalmával kompenzálni. Ugyanez a helyzet az Észak-ciprusi Török Köztársasággal, hiszen ez Törökország számára hagyományosan maximálisan érzékeny terület és Törökország EU-csatlakozási folyamatának egyik legnehezebben megoldható ügye…

Persze, a kérdéses lista ezen – mint látható, rendkívül ideiglenes – változatának összeállításának van egyfajta politikai logikája. Igyekeznek erős üzenetet küldeni bármilyen illegális terület-elcsatolás, önhatalmú autonómia- vagy függetlenség-kikiáltás, vagy, az ISIS esetében, terrorista szervezet ellen.

De ha ez a helyzet, akkor a kérdéses logikával

átlépték a nemzetközi téren általánosan elfogadott játék korlátait,

amikor olyan törvényes entitások nemzeti zászlójának megjelenítését is tiltják, mint amilyen Palesztina. És a politikai kérdés annál komolyabbá válik, hogy hivatalosan egyenlőségjelet tesznek egyes államok nemzeti zászlója és a szexuális kisebbségekhez tartozó személyek nemzetközi közösségének jelképe között.

Mi alapján és miért tesznek különbséget a nemzeti és a szexuális kisebbségek kérdésköre között, miközben a törvény mindkettőt védi és fellép jogaik védelmében? Ez rendkívül kényes és nehéz kérdés, hiszen nagyon messzire vezethet, és tartós hatásai lehetnek, többek között egyes államok politikai viselkedésére és egyes nemzetek létrejöttére nézve.

Mégpedig azért, mert végül mindenképpen nyilvánosságra fog kerülni a „tiltott zászlók” hivatalos listája is. Vajon ez más nemzetközi versenyek vagy események esetében is elfogadott és elfogadható hivatalos precedenssé válhat? Arra számíthatunk a továbbiakban, hogy a kulturális, zenei, tudományos események jelentős kulisszák mögötti politikai játékok és olyan érdekek kíméletlen harcának terepévé válnak, melyek teljesen más természetűek, mint amiről a kérdéses esemény vagy verseny látszólag szól?

Miért ne? Ez annyira egyszerű és csábító. Csakhogy ezáltal, szinte észrevétlenül, megnyílik Pandóra szelencéjének egy újabb rekesze, mellyel most a világ játszik és érdeklődve várja, hogy vajon milyen kisördög pattanhat ki belőle…

A címet és alcímeket a szerkesztőség adta.