Klaus Johannis elnök egy 2016. március 4-i rendelettel visszavonta Tőkés Lászlótól a Románia Csillaga kitüntetést. Erről már írtam korábban (itt). Tőkés László akkor ezt nyilatkozta: „Jogilag a kitüntetés elnök általi esetleges – bár helytelen – visszavonása közigazgatási eljárással megtámadható.”

Időközben Tőkés László pontosan azt tette, amit előrejelzett: beperelte Románia elnökét, valamint a Hivatalos Közlönyben közzétett rendeletet ellenjegyző miniszterelnököt, hogy bíróság semmisítse meg a kitüntetést visszavonó rendeletet. Kincses Előd, Tőkés ügyvédje kijelentette:

„Ma küldöm el a Bukaresti Táblabíróságnak a közigazgatási eljárási keresetet. Amennyiben a táblaíróságon nem nyerünk, a döntést megtámadjuk az ÎCCJ-n (legfelsőbb bíróság – a szerk.). (…)

Nemcsak az elnököt pereltük be, hanem ellenjegyzőként Románia miniszterelnökét is.

A miniszterelnök által ellenjegyzett, a 2016. március 4-i. 168. sz. Hivatalos Közlöny I. részében megjelent elnöki rendelet megsemmisítését kérem, mellyel elrendelték a Románia Csillaga Nemzeti Érdemrend lovagi fokozatának visszavonását, melyet a 884/2009. sz. Hivatalos Közlönyben megjelent 2009. december 14-i 1864. sz. elnöki rendelettel ítélték oda Tőkés Lászlónak.”

Tőkés László már korábban is benyújtott egy sikertelen keresetet (az ÎCCJ 2016. februári határozata), mellyel a Románia Csillaga érdemrend Becsülettanácsának azt a határozatát támadta meg, melyben a testület a Tőkés Lászlónak adományozott kitüntetés visszavonását kérte az elnöktől. Két különböző jogi lépésről van szó – a Románia Csillaga érdemrend Becsületbíróságának határozata, illetve Románia elnökének rendelete –, ezért vélem én is úgy, hogy az első határozat nem akadálya a második per elindításának. Kincses ügyvéd elmagyarázta:

„A közigazgatási eljárás során [a régi, elutasított eljárásról van szó – a szerz.] két okból vetettük fel a Románia Csillaga Nemzeti Érdemrend Becsületbírósága 2013. november 20-i határozatának teljes mértékű semmisségét: megsértették a bizottság előtti védekezéshez fűződő jogot, és két tag, Gabriela Vrânceanu Firea és Ecaterina Andronescu összeférhetetlenségi helyzetben volt, mert egyszerre feljelentők és ítélkezők.

A keresetben rámutattunk még, hogy a Becsületbíróság határozatának nem volt kényszerítő jellege Románia elnökére nézve, és hogy a bíróságok nem tartalmilag vizsgálták meg az ügyet, hanem azt állapították meg, hogy a Tanács határozatát nem lehet közigazgatási eljárásban megtámadni, ezzel elfogadhatatlannak minősítve a keresetet.”

Tőkés László a jelenlegi jogi lépéseiben felhasználhat egy precedenst: Corneliu Vadim Tudor esetét,

akitől szintén visszavonták a Románia Csillaga kitüntetést és aki bírói határozattal semmisítette meg a kitüntetését visszavonó elnöki rendeletet. Vadim Tudor a kitüntetést Ion Iliescutól kapta és Traian Băsescu vonta vissza. Elmondhatjuk, hogy az így létrehozott jogi precedenssel Vadim Tudor a másvilágról segíti Tőkés Lászlót. Ismertetem az ÎCCJ 3165/2012. sz. döntését, mellyel Vadim Tudor megteremtette a Románia Csillaga kitüntetést visszavonó elnöki rendelet megsemmisítésének precedensét:

„ROMÁNIA

LEGFELSŐBB SEMMÍTŐ- ÉS ÍTÉLŐSZÉK

KÖZIGAZGATÁSI ÉS ADÓÜGYI ELJÁRÁSI RÉSZLEG

3165/2012. sz. döntés

2698/2/2010. sz. ügyirat

2012. június 21-i nyilvános ülés

A jelen fellebbezés ügyében;

Az ügyiratban benyújtott iratok megvizsgálása alapján a következőket állapítja meg:

I. Az ügy körülményei

1. A keresetlevél tárgya és az elsőfokú eljárás

A Bukaresti Táblabíróságon iktatott keresetével V.T.C. panaszos beperelte Románia Elnöki Hivatalát és személyesen e hivatal betöltőjét, T.B. urat, azt kérve a közigazgatási eljárási bíróságtól, hogy határozatával mondja ki Románia Elnöke 2007. május 24-i 567. sz. rendeletének teljes semmisségét, mellyel a panaszostól visszavonták Románia Csillaga Nemzeti Érdemrend lovagi fokozatát, valamint kötelezze a rendelet kibocsátóját 50.000 RON értékű erkölcsi kár megtérítésére a megtámadott közigazgatási irat nyomán elszenvedett károk miatt; a perköltségekkel egyetemben.

A panaszos rámutatott arra, hogy a Románia Csillaga Nemzeti Érdemrend lovagi fokozatát Románia előző Elnöke, I. I. úr 2004. december 10-i 1109. sz. rendeletével ítélték neki, a vitatott rendelettel történő visszavonásának egy öt román értelmiségi által megfogalmazott levél képezte az alapját, melyet a Rend Becsületbírósága intézett Románia Elnökéhez.

Márpedig, állítja a panaszos, a 2004-ben szenátorként, a törvényhozási folyamathoz történt elismerésre méltó, az ország fejlődéséhez és Románia euroatlanti integrációjához szükséges alapvető fontosságú törvények elfogadásához való hozzájárulásáért kapott kitüntetés visszavonása nem törvényes, tekintettel a panaszos politikai és parlamenti karrierjére is, mely minőségeiben aktívan részt vett mindabban, amit a Románia által a jogállamiság, egy nyugati demokratikus politikai rezsim felépítésében és az Európai Unió teljes jogú tagjává válásához megtett út jelentett.

A Bukaresti Táblabíróság a 2009. április 16-i 1686. sz. polgári jogi ítéletében részlegesen helyt adott a keresetnek, megsemmisítette a Románia Elnöke által kiadott 2007. május 24-i 567. sz. rendeletet és – megalapozatlanként – elutasította az erkölcsi kártérítésre vonatkozó igényt.

Ezt az ítéletet a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék közigazgatási és adóügyi részlegének 2009. november 18-i 5174. sz. döntése megsemmisítette, mely az ügyet visszautalta ugyanennek a bíróságnak, hogy bevonja az ügybe a vitatott rendelet ellenjegyzőjét, a Miniszterelnököt.

A megsemmisítési döntés indokolásában szereplő megállapításoknak megfelelően, az elsőfokú bíróságnak az ügy újratárgyalásakor Románia alkotmánya 126. cikk. (6) bekezdésének és az 554/2004. sz. törvény 5. cikk. (1) bekezd. a) betűje szemszögéből nézve elemeznie kellett a kereset elfogadhatatlanságára vonatkozó kifogást, miután azt alávetette a felek szembesítésének, hogy megállapítsa, közhatóságok közigazgatási, a Parlamenttel meglévő kapcsolatukat érintő aktusáról van-e szó.

2. A megsemmisítés utáni érdemi döntés

A Bukaresti Táblabíróság 2010. június 4-i határozatában alaptalanként elutasította a kereset elfogadhatatlanságára vonatkozó kifogást.

E döntéséhez a bíróság figyelembe vette, hogy az iratot egy, a 554/2004. sz. törvény 2. cikk. (1) bekezd. b) betűjének megfelelő közhatóság bocsájtotta ki, így közigazgatási jellege van – nevezetesen egyedi egyoldalú jellegű irat –, az 554/2004. sz. törvény 2. cikk. (1) bekezd. c) betűjének megfelelően és vitathatatlanul nem vonatkozik Románia Elnöke és a Parlament 554/2004. sz. törvény 2. cikk. (1) bekezd. k) betűje szerint értelmezett kapcsolatára, tekintettel a megszűnt jogi viszony tartalmára – kizárólag egy megnevezett személynek adott kitüntetés visszavonásáról volt szó, nem érintve a Parlamenttel, mint intézménnyel fenntartott politikai jellegű viszonyokra vonatkozó alkotmányos vagy valamilyen sarkalatos törvényből származó kapcsolatokat.

A Táblabíróság úgy értékelte még, hogy az elnöki rendelet (a kereset tárgya) nem vonható ki a közigazgatási eljárás útján zajló bírói ellenőrzés alól, ugyanis nem lehet alkalmazni Románia alkotmánya 126. cikk. (6) bekezdésének és az 554/2004. sz. törvény 5. cikk. (1) bekezd. a) betűjének rendelkezéseit.

A Bukaresti Táblabíróság közigazgatási és adóügyi részlege a 2010. október 15-i 3948. sz. polgárjogi ítéletben részben helyt adott a panaszos által megfogalmazott keresetnek, megsemmisítette a Románia Elnöke által kiadott 2007. május 24-i 567. sz. rendeletet és – megalapozatlanként – elutasította az erkölcsi kártérítések megítélését.

E döntés meghozatalához az elsőfokú bíróság figyelembe vette, hogy a panaszosnak a 2004. december 10-i 1109. sz. rendelettel ítélték oda a kitüntetést „a törvényhozási folyamathoz történt elismerésre méltó, az ország fejlődéséhez és Románia euroatlanti integrációjához szükséges alapvető fontosságú törvények elfogadásához való hozzájárulása iránti különleges megbecsülés jeleként”.

A panaszostól Románia elnökének 2007. május 24-i 567. sz. rendeletével vonták vissza a kitüntetést, „a Románia Csillaga Nemzeti Érdemrend Becsülettanácsának 2007. március 15-i határozatára való tekintettel”.

A Románia Csillaga Nemzeti Érdemrend Becsületbírósága 2007. március 15-i határozatával kapcsolatosan a Táblabíróság úgy értékelte, hogy ennek előkészítő jellege van és kizárólag az a szerepe, hogy javaslatot tegyen Románia Elnökének a kitüntetés visszavonására és az ezzel kapcsolatos törvényi rendelkezéseket illetően hiányos eljárás nyomán adták ki, mind bizonyos dokumentumok, mind más eljárásügyi elem hiánya miatt is, nevezetesen: a bejelentést nem a rendekkel foglalkozó kancelláriához intézték, hanem közvetlenül az említett rend Tanácsához, nincs bizonyíték arra, hogy a Tanács Kancelláriája behívta volna az érintett személyt, és a rend Tanácsából a 2007. március 15-i ülésen és a döntéshozatalkor csak 5 tag volt jelen.

Az elsőfokú bíróság megállapította még, hogy a tanács határozatából teljes mértékben hiányzik az indokolás, mert ennek kellett volna tartalmaznia azokat a ténybeli és jogi megfontolásokat, melyek a visszavonási határozat alapját képezték és főleg az arányossági viszony megállapítása, annál is inkább, hogy a Tanács szerint a tagi minőség megtartásához elég a panaszos nyilvános bocsánatkérése, újra nem pontosítva a neki felrótt elítélendő tetteket.

Márpedig a határozatban csak annyit említenek, hogy tudomásul vették a 2007. február 8-i írásos kérést, semmilyen konkrét utalást sem téve azokra a tettekre, melyek miatt a kérés megfogalmazásra került, szégyenletes viselkedésre hivatkozva, de nem mutatva rá, hogy miben állt ez, az egyetlen kiemelt aspektus a parlamenti házak 2006. december 18-i ülésén tanúsított viselkedést említve meg, melyet szintén nem elemeztek és nem helyeztek kontextusba. Semmilyen módon nem derült ki, milyen szégyenletes tetteket rónak fel a panaszosnak, melyeket annyira súlyosaknak tekintenek, hogy semmissé teszik a kitüntetés adományozásának alapját képező érdemeket. Szintén nem derült ki, milyen típusú és mértékű erkölcsi károk érték a rend tagjait; a határozatban az áll, hogy a tettek hatása a «Rend presztízsének» csorbulása volt, általában véve. Jelen esetben a Becsületbíróság határozatát az 554/2004. sz. törvény 18. cikk. (2) bekezd. rendelkezéseinek szemszögéből kell vizsgálni, melyek szerint a bíróság az eljárás alá vont irat kibocsátásának alapját képező adminisztratív műveletek törvényességéről is dönthet.

A Táblabíróság megállapította még, hogy az arányossági viszonyt sem sikerült igazságosan fenntartani, ugyanis azok az érdemek, melyek alapján a panaszosnak odaítélték a Románia Csillaga Nemzeti Érdemrendet, rendkívüliek, a 11/1998. sz. sürgősségi kormányrendelet 1. cikk. (1) bekezd. szerint, ezeket pedig olyan tettek tehetik semmissé, melyeket összeegyeztethetetleneknek tartanak a rendtagi minőséggel és melyeknek rendkívül súlyosaknak, a rend többi tagjának károkat okozóaknak kellett volna lenniük, mely helyzet nem nyert bizonyítást, a fentebb általánosságokban leírt tettek és ezek lehetséges következményei ugyanis nem olyan szélsőségesen súlyosak, hogy megfosszák minden jogi következményeiktől azokat a tetteket, melyek a kitüntetés odaítélését indokolták, annál is inkább, hogy maga az arányossági viszony ellenőrzésének kötelezettségét ellátó is úgy vélte, a panaszos nyilvános bocsánatkérésének egyszerű gyakorlása elegendő lenne a kérdéses következmények elhárításához és megőrizhetné a panaszos személyének összeférhetőségét a Rend presztízsével.

A Táblabíróság megalapozatlanokként elutasította az erkölcsi kártérítések megítélését, úgy ítélve meg, hogy nem sikerült bizonyítani a Petk. 998-999. cikk. követelményeinek teljesülését, a panaszos pedig nem tudta bizonyítani azt az erkölcsi kárt, melyet a vitatott rendelet kibocsájtásával elszenvedett.

3. A fellebbviteli eljárás

Elnöki Hivatal, a saját nevében és Románia Elnöke, T. B. nevében, valamint Románia Miniszterelnöke alperesek fellebbezést nyújtottak be az elsőfokú bíróság határozatával szemben, a törvényesség és a megalapozottság hiányára hivatkozva.

3.1. Az Elnöki Hivatal a Petk. 304. cikk. 7-9. és 3041. pontjainak rendelkezéseivel támasztotta alá fellebbezését, elsősorban az ítélet részleges megsemmisítését és a kereset első, Románia Elnöke 567/2007. sz. rendeletének megsemmisítésére vonatkozó pontja elfogadhatatlanságával kapcsolatos kifogás elfogadását kérte és mellékrendelkezésként az ítélet részleges módosítását a kereset másik pontjának megalapozatlanként történő elutasítása értelmében.

A megfogalmazott bírálatokat a következőképpen strukturálták:

A rendelet megsemmisítésére irányuló kérés elfogadhatatlanságára vonatkozóan

A bíróság megváltoztatta a vizsgálat alá vont irat jogi természetét, nevezetesen a Parlamenttel meglévő kapcsolatokat érintő, az alkotmány 126. cikk. (6) bekezd. és az 554/2004. sz. törvény 2 cikk. (1) bekezd. k) betűjével összevetett 5. cikk (1) bekezd. a) betűje szerinti értelmezése szerinti közigazgatási irati jellegét, ahogy azt a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék 2009. november 18-i 5174. sz. döntésében megállapította és melynek felmentéseit a Petk. 315. cikkelyének megsértésével figyelmen kívül hagyták.

A fellebbező részletesen ismertette azokat az érveket, melyek alapján el kellett volna ismerni a kereset elfogadhatatlanságára vonatkozó kifogást, a következőkre hivatkozva: Románia alkotmánya 1. cikk (4) bekezd., 80. cikk (1) bekezd., 94. cikk. a) betűje, 100. cikk. (2) bekezd. és 126. cikk. (6) bekezd., a közigazgatási eljárásról szóló 554/2004. sz. törvény 5. cikk. (1) bekezd. a) betűje és a 2. cikk. (1) bekezd. k) betűje és a Románia Csillaga Érdemrend létrehozásáról szóló 11/1998. sz. sürgősségi kormányrendelet 19. cikkelyének rendelkezései; a szakirodalomban Románia Elnöke által kibocsájtott rendeletek Miniszterelnök általi ellenjegyzésének hatásairól megfogalmazott véleményeket és a Legfelsőbb Bíróság e területtel kapcsolatos, a 2008-ös 1840. és 4416. sz. döntéseiben testet öltő joggyakorlatát.

Az ügy tartalmi részére vonatkozóan

A fellebbező alperes rámutatott arra, hogy a rendelet megsemmisítésére irányuló kereset elfogadására vonatkozó határozat törvénysértő, mert megsérti Románia Elnökének mérlegelési jogát, aki az iratot egy önkényes és kizárólagos hatáskör alapján bocsájtotta ki, ugyanis ő az egyetlen, aki megítélheti egy kitüntetés visszavonásának időszerűségét.

Ennek alátámasztására hivatkozott az Alkotmánybíróság 88/2009. sz. döntésében szereplő megfontolásokra, melyek szentesítették, hogy „az Elnöknek tág mérlegelési lehetősége van mind a neki – a törvényesség betartásával – tett kitüntetési javaslatokat, mind a kitüntetések visszavonására vonatkozó javaslatok indokolásait illetően is”.

A 29/2000. sz. törvény 52. cikk. b) betűje és 53. cikkelye, valamint a 11/1998. sz. sürgősségi kormányrendelet 17. és 18. cikkelye rendelkezéseinek megfelelően a Románia Csillaga Nemzeti Érdemrend Becsületbírósága megállapította bizonyos szégyenletes tettek C.V.T. úr általi elkövetését, melyek erkölcsi károkat okoznak a rend tagjainak. Tehát annak megítélésének joga, hogy történtek-e vagy sem olyan szégyenletes tettek, melyek erkölcsi károkat okoznak a rend tagjainak, a törvényhozó akaratából fakadóan egy Becsületbíróságot illet meg, nem pedig a bíróságot, amit az Alkotmánybíróság joggyakorlata is megerősített.

A törvényhozót akkor, amikor a 11/1998. sz. sürgősségi rendelet 18. cikkelye és a 29/2000. sz. törvény 53. cikkelye rendelkezéseivel a – minden egyes rendre nézve külön-külön – az (ugyanazon rend tagjaiból álló) Becsületbíróságot ruházta fel a szégyenletes tettek „megítélésének” hatáskörével, az a megfontolás vezérelte, hogy csak a rend tagjainak van joguk megvédeni méltóságukat és a Román Állam ezen magas rangú kitüntetéséből fakadó státuszukat és csak ők döntenek arról, hogy javasolják-e a kitüntetés visszavonását vagy sem.

Végül a fellebbező panaszos rámutatott arra, hogy ebben az esetben teljes mértékben tiszteletben tartották a Románia Csillaga, Hűséges Szolgálat és Érdemességért Nemzeti Érdemrendek becsülettanácsainak, az 1511/2005. sz. kormányhatározattal elfogadott, szervezeti és működési szabályzatában rögzített eljárásokat, a panaszos közismert viselkedése pedig beleillik azon viselkedések és tettek kategóriájába, melyeknek a kitüntetés visszavonása lehet a következményük.

3. 2. A Miniszterelnök fellebbezése lényegében ugyanezeket az aspektusokat tartalmazta, de a bírálatokat a Petk 304. cikk. 5., 9. és 3041. pontok rendelkezéseivel támasztotta alá:

Az első fellebbezési ok a Petk. 105. cikk. (2) bekezdésében szereplő, semmisség terhe melletti eljárásügyi szabályok figyelmen kívül hagyására vonatkozik, nevezetesen a döntést meghozó bíró nem írta alá a határozatot, ahogy azt a Petk. 261. cikk. (1) bekezd. 8. pontja előírja, és 2011. április 8-ától, a hivatalából történt felmentéséről szóló 425/2011. sz. rendelet Hivatalos Közlönyben történt megjelenésének dátumától már nem rendelkezett bírói minőséggel.

Egy másik eljárásügyi szabálytalanság, amire a fellebbező panaszos a Petk. 304. cikk. 5. pontja alapján hivatkozott, az, hogy nem közölték az ítélethozatal elhalasztásáról szóló, a határozat integráns részét képező döntést.

Ami az elsőfokú bíróságnak a kereset elfogadhatatlanságára vonatkozó kifogásról szóló és a 2010. június 04-i tárgyalászáró határozatba foglalt döntését illeti, a fellebbező panaszos rámutatott arra, hogy ezt az alkotmány 126. cikk. (6) bekezd. és az 554/2004. sz. törvény 5. cikk. (1) bekezd. a) betű rendelkezéseinek megsértésével és téves értelmezésével és a 2009. november 18-i 5174. sz. megsemmisítési döntés Petk. 315. cikkelyének rendelkezéseivel ellentétes figyelmen kívül hagyásával mondták ki.

Ami az ügy tartalmi részével kapcsolatos döntést illeti, Románia Miniszterelnöke azt állította, hogy ez megalapozatlan és alapvető módon törvénysértő, mert az elsőfokú bíróság eltekintett Románia Elnöke mérlegelési jogától, ami a kitüntetések odaítélése/visszavonása ügyében az alkotmány 94. cikk. a) betűje és az Alkotmánybíróság 88/2009. sz. döntése alapján megilleti.

II. A Legfelsőbb Bíróság fellebbezésekkel kapcsolatos megfontolásai

A Legfelsőbb Bíróság az ügyet a fellebbezők által felhozott összes ok és a Petk. 3041. cikkelyének rendelkezései szemszögéből megvizsgálva megállapítja, hogy a fellebbezések az alábbiakban részletezett és a két fellebbezésbe foglalt bírálatok által érintett vitás ügyeknek megfelelően strukturált megfontolások miatt nem megalapozottak.

1. Releváns ténybeli és jogi érvek

A közigazgatási bíróság által gyakorolt törvényességi vizsgálatnak alávetett közigazgatási irat a Románia Elnöke által a Románia – újraközölt – alkotmánya 94. cikk. a) betűjének és 100. cikkelyének rendelkezései, a Románia Csillaga Nemzeti Érdemrend újbóli bevezetéséről szóló – újraközölt – 11/1998. sz. sürgősségi kormányrendelet, valamint a Románia nemzeti kitüntetésrendszerére vonatkozó 29/2000. sz. törvény rendelkezései alapján, valamint a Románia Csillaga Nemzeti Érdemrend Becsületbíróságának 2007. március 15-i határozatának figyelembevételével kibocsátott 2007. május 24-i 567. sz. rendelet.

Az elsőfokú bíróság döntése az ítéletnek alávetett jogi viszonyra alkalmazandó alkotmányos és törvényi rendelkezésének helyes értelmezését és alkalmazását tükrözi, a vitatott közigazgatási irat tárgya által maga után vont specifikus elemek megfelelő értékelésével, a határozat és az ítélet indokolása pedig teljesítette a Petk. 261. cikk. (1) bek. 5. pontjának követelményeit.

Pontról pontra elemezve a fellebbezők bírálatait, a Legfelsőbb Bíróság a következőket állapítja meg:

1.1. Ami a Petk. 105. cikk. (2) bekezdésének semmisség terhe melletti eljárásügyi formák semmibevételét illeti

A Petk. 261. cikk (1) bek. 8. pontja szerint, a bírói határozatnak tartalmaznia kell a bírók vagy az írnokok aláírását. Ugyanezen cikkely (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy a bíróság elnöke is aláírja a határozatot, amennyiben az ítélethozatal után a bírók valamelyike nincs aláírási helyzetben.

Jelen esetben az indoklással ellátott határozatot a Bukaresti Táblabíróság közigazgatási és adóügyi részlegének elnöke írta alá, megemlítve, hogy az azt kimondó bírót lemondással felmentették tisztségéből, ami beleillik a Petk. 261. cikk. (2) bekezdésében szereplő kivételi hipotézisbe és nem lehet ok az ítélet szabálytalanságának kimondására. A tárgyaláson részt vett bíró magisztrátusi minőségének megszűnése csak a Petk. 260. cikk. (2) bekezdésében szerepel, mely megakadályozza abban, hogy kimondja a határozatot, amennyiben minősége megszűnésére a határozat kihirdetését megelőzően került sor.

A Miniszterelnök panaszos által a Petk. 304. cikk 5. pontja alapján megfogalmazott másik bírálat szintén alaptalan, mert a Petk. 105. cikk (2) bekezdése, melyre a megjelölt megsemmisítési indok utalt, csak abban az esetben teszi lehetővé a megsemmisítési szankciót, amennyiben az eljárásügyi szabálytalanság olyan kárt okoz a félnek, melyet csak az eljárás megsemmisítésével lehet elhárítani.

Márpedig jelen ügyben a fellebbező alperes nem hozott fel és nem bizonyított olyan kárt, melyet számára a 2010. október 1-i határozathozatali döntés nem közlése okozott neki, és melyet csak a határozat megsemmisítésével lehet elhárítani.

1.2. A kereset elfogadhatóságával kapcsolatban

A megfogalmazott indokaikkal mindkét fellebbező arról igyekszik meggyőzni a bíróságot, hogy a felperes lépése a pergátló kifogások szférájába tartozik, Románia alkotmánya 126. Cikk. (6) bekezdésének és az 554/2004. sz. törvény 5. cikk. (1) bek. a) betűjének megfelelően, melyek kivonják a közigazgatási eljárással történő törvényességi vizsgálat alól „a közhatóság azon közigazgatási okiratokat, melyek a Parlamenttel meglévő kapcsolataikra vonatkoznak”.

Az 554/2004. sz. törvény értelmezése szerint, ahogy az a 2. cikk. (1) bek. k) betűje alatt szereplő jogi megfogalmazásból következik, „a Parlamenttel meglévő kapcsolatra vonatkozó okiratok azok a valamely közhatóság által kibocsájtott köziratok, melyeket az a Parlamenttel fenntartott politikai jellegű kapcsolataiban az alkotmányban vagy sarkalatos törvényben meghatározott hatásköreiből fakadóan kibocsájtott”.

Márpedig Románia Elnöke számára a Románia alkotmányának III. cím II. fejezetében rögzített hatáskörök, az ezek által szabályozott különféle területek összetettsége nem teszi lehetővé Románia Elnöke összes rendeletének kizárólag a Miniszterelnök politikai felelősségvállalásként történő ellenjegyzése miatti besorolását a pergátló kifogások kategóriájába, azok tárgya, kifejtett hatásuk és a politikai szférával történő valóságos interferenciájuk szemszögéből vizsgált jogi természetük konkrét értékelése nélkül.

Bár e téren nincs egyhangúság, ez a vélemény ismételten megjelenik a jelenlegi szakirodalomban, megállapítva, hogy:

„Ha, hipotézisként, a közigazgatási bíróság előtt felmerülne egy rendelet törvényességének kérdése, akkor ennek meg kellene vizsgálnia a hatáskör meglétét az 554/2004. sz. törvény 5. cikkelyében szereplő kivételekhez viszonyítva. A törvény által rögzített kivétel meglétének hiányában az elnöki rendeletek vizsgálat tárgyai lehetnek a közigazgatási eljárás során.” (I. Deleanu, Instituţii şi proceduri constituţionale – în dreptul român şi dreptul comparat, 2006, 745. o.).

„A Köztársaság Elnökének jogi okiratai, mint hatósági rendelkezések csak akkor nem vethetők alá bírósági törvényességi vizsgálatnak, ha szigorúan beleillenek a 29/1990. sz. törvényről szóló kivételek valamelyikébe és csak akkor, ha e törvény rendelkezéseit nem törölték el, vagy módosították az 1991-es alkotmány hatályba lépésével. Ezzel szemben minden olyan esetben, ha Románia Elnökének valamely okirata nem illeszkedik bele valamely eredeti vagy módosított formában hatályban maradt kivételbe, akkor az illetékes bíróságok megvizsgálhatják a törvényesség szempontjából.” (T. Drăganu, Drept constituţional şi instituţii politice. Tratat elementar, II. köt., 2000, 297-298. o.)

„(…) függetlenül attól, hogy az Elnök rendeleteit ellenjegyezte a miniszterelnök vagy sem, ezeket – általában – közigazgatási eljárásban meg lehet támadni, amennyiben nem tartoznak a közigazgatási eljárásról szóló 554/2004. sz. törvény 5. cikkelyében rögzített kivételes okiratok szférájába.” (Şt. Deaconu, în Constituţia României, comentariu pe articole, C. H. Beck, 2008, 930. o.).

A közigazgatási eljárás bírája számára az okirat effektív és kimondottan az okirat tárgya és egy eljárásügyi helyesbítés szempontjából történő vizsgálata annak a helyzetnek a figyelembe vételéért is szükséges, hogy Románia alkotmányának 52. cikkelye révén egy közhatóság által hátrányba hozott személy szakbírósághoz fordulásának joga az állampolgár alapvető jogaként (garanciajog) került rögzítésre, e jog gyakorlásának feltételei és korlátai pedig azok, melyeket a kimondottan erre vonatkozó sarkalatos törvény állapított meg.

A kereset elfogadhatatlanságára vonatkozó kifogást elutasító határozat az alkotmányos rendelkezésekből következő mindezen normák és elvek megfelelő alkalmazásán alapult és nem lehet szó a Petk. 315. cikkelye alkalmazásával kapcsolatos bírálatokról sem, melyek szerint „megsemmisítés esetén a fellebbviteli bíróságnak a megoldott jogi kérdésekre, valamint egyes bizonyítékok kezelésének szükségességére vonatkozó határozatai kötelező jellegűek az elsőfokú bíróra nézve”.

A megsemmisítési döntés megfontolásaiból az következik, hogy a fellebbviteli bíróság nem „megoldott jogi kérdésként” kezelte ezt az ügyet, hanem azt az újratárgyaló bíróságra bízta, azzal az utasítással, hogy a felek ütköztetésével elemezze, „létezik-e egy, az okirat természetéből fakadó pergátló kifogás, illetve, hogy olyan közhatósági okiratról van-e szó, mely a Parlamenttel meglévő kapcsolatukra vonatkozik”.

Románia Elnöke csak a Becsületbíróság javaslatára bocsájthatja ki az érdemrend vagy kitüntetés visszavonására vonatkozó rendeletet, mely a határozatát a Románia Csillaga, Hűséges Szolgálat és Érdemességért nemzeti érdemrendek becsülettanácsainak a Románia nemzeti kitüntetési rendszeréről szóló 29/2000. sz. törvényt módosító, a 153/2005. sz. törvénnyel elfogadott 13/2005. sz. sürgősségi kormányrendelet alkalmazására elfogadott 1511/2005. sz. kormányhatározatban elfogadott szervezeti és működési szabályzatában rögzített közigazgatási eljárás végrehajtásával fogadja el.

E szabályozásra való tekintettel a törvényességet ellenőrző bíróság egyetért az elsőfokú bíró által a rendelet természetének és a jogi viszony tartalmának konkrét elemzése nyomán kialakított állásponttal, melynek alapján megállapította, hogy egy olyan személy kitüntetésének visszavonása, akinek nincs hatásköre a Parlamenttel meglévő politikai természetű kapcsolatokra vonatkozóan, nem vonható ki a közigazgatási eljárási bírói ellenőrzés alól, mert erre az esetre nem alkalmazhatók Románia alkotmánya 126. cikk (6) bek. és az 554/2004. sz. törvény 5. cikk. (1) bek. a) betűjének rendelkezései.

1.3. A kereset tárgyára vonatkozóan

Románia alkotmánya 94. cikk. a) betűjének értelmében Románia Elnökének hatásköre kitüntetéseket és érdemérmeket adni és ennek megfelelően visszavonni is. Ahogy az az Alkotmánybíróság joggyakorlatából is kiderül, Románia Elnökének e hatáskör gyakorlásában tág mérlegelési lehetősége van az eléje terjesztett javaslatokat illetően (88/2009. sz. döntés).

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a mérlegelési jog korlátlan, mert a törvény kimondottan rögzíti mind azokat az okokat, melyek a kitüntetés visszavonásával járhatnak, mind a követendő közigazgatási eljárást is.

Ennek megfelelően a Románia nemzeti kitüntetési rendszeréről szóló 29/2000. sz. törvény 52. cikkelyében és a Románia Csillaga Nemzeti Érdemrend újbóli létrehozásáról szóló 11/1998. sz. sürgősségi kormányrendelet 17. cikkelyében az szerepel, hogy a kitüntetéseket olyan szégyenletes vagy a rendtagi minőséggel összeegyeztethetetlen tettek miatt lehet visszavonni, melyek erkölcsi károkat okoznak a Rend tagjainak, a szabadságvesztéssel járó ítéletekkel kapcsolatosakon kívül.

A közigazgatási eljárás koordinátáit a 29/2000. sz. törvény 53-55. cikkelyei határozzák meg és az 1511/2005. sz. kormányrendelettel elfogadott szabályzat 5-7. sz. cikkelyei részletezik az alábbiak szerint:

„5. cikk. (1) Egy nemzeti rend lovagjai jelezhetnek a Rendek Kancelláriájának olyan viselkedéseket és tetteket, melyeket szégyenleteseknek tartanak, melyeket a kérdéses rend más tagjai követtek el és melyek erkölcsi károkat okoznak nekik és sértik a rend méltóságát és becsületét.

(2) A bejelentés beérkezése után a Rendek Kancelláriája összehívja a Becsületbíróságot és meghívja a megvádolt személyt, az ülést pedig legfeljebb a bejelentés beérkezésétől számított 45 napon meg kell tartani.

(3) Amennyiben a megvádolt személy nem jelenik meg a Rendek Kancelláriája által rögzített határidőn belül, a Becsülettanács kérheti egy későbbi időpontra történő meghívását vagy távollétében is dönthet a bejelentésről.

(4) Amennyiben a megvádolt személy nem jelenik meg az első határidőre, a Becsületbíróság új határidőt fog kérni, mely azonban időben nem lehet távolabb, mint az első határidőtől számított 15 nap, ha pedig a megvádolt személy a második határidőre sem jelenik meg, a bejelentésről távollétében születik döntés.

(5) A Becsületbíróság a tanács tagjai többségének jelenlétében hoz döntéseket.

(6) A Becsületbíróság az ügy megvizsgálása után tanácskozik és hoz döntést, de nem később, mint az első összejöveteltől számított 60 nap.

6. cikk. (1) A Becsületbíróság tagjai többségének szavazatával hoz döntéseket. A szavazás titkos.

(2) A Becsületbíróság indokolással kísért határozatát továbbítja a Rendek Kancelláriájának, esettől függően a kitüntetés visszavonására vagy a bejelentés elutasítására téve javaslatot.

7. cikk. A Rendek Kancelláriája tudomásul veszi a Becsületbíróság döntését és elfogadásra Románia Elnöke elé terjeszti a kérdéses nemzeti rend vagy kitüntetés visszavonására vonatkozó rendelet tervezetét.”

A kérdéses ügyben benyújtott írásos bizonyítékokat elemezve az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a rendelet törvényességét hátrányosan érintik az előzetes közigazgatási eljárást rontó szabálytalanságok és a közigazgatási okiratok kötelező indokolása elvének megsértése, tekintettel arra, hogy egyrészről nincs biztos bizonyíték arra, hogy az alperes megkapta a 2007. március 15-ére összehívott ülésre szóló meghívót, ahogy azt a szabályzat 5. cikk. (2) bekezdése előírja, másrészről sem a rendeletben, sem nemzeti Rend Becsületbíróságának 2007. március 15-i határozatában nem szerepelnek a szégyenleteseknek vagy a rendtagi minőséggel összeegyeztethetetlennek tartott tettek, hogy ezzel teljesülhessen a szabályzat 6. cikk. (2) bekezdése által előírt indokolási kötelezettség. Ezen kívül a Tanács első javaslata az volt, hogy a kérdéses személy kérjen nyilvánosan bocsánatot és csak akkor vonják vissza a kitüntetést, ha nem teljesíti ezt a kérést.

Annak ellenére, hogy Románia Elnöke – vitathatatlanul – nagy mérlegelési lehetőséggel rendelkezik, a Legfelsőbb Bíróság megállapítja, hogy a megtámadott ítélet nem bírálható a törvényességi bírói vizsgálat korlátainak megsértése szempontjából.

Ezzel kapcsolatosan a Bíróság megállapítja: azzal, hogy a közigazgatási eljárási okok közé besorolja a hatalommal való visszaélést, melyet „a közhatóságok mérlegelési jogának, a törvény által rögzített hatáskör korlátainak és a polgárok jogainak és szabadságainak megsértésével történő gyakorlásaként” határoz meg, az 554/2004. sz. törvény 2. cikk. (1) bek. n) betűje normatív módon rögzíti az önkényes hatalomgyakorlás módját és a törvény által nyújtott mérlegelési lehetőség korlátai közé foglalását, teljesítve azt a kötelezettséget, hogy méltányos egyensúlyt kell tartani a közérdek és a közigazgatási lépésekkel sérthető szubjektív jogok vagy jogos érdekek között.

Ez az elv tükröződött a 2009. március 3-i 131. sz. H. K.-ben megjelent 88/2009. sz. döntésben is, mellyel az Alkotmánybíróság elutasította a 29/2000 sz. törvény 52. és 53. cikkelye és a 11/1998. sz. sürgősségi kormányrendelet 17-19. cikkelyei rendelkezéseire vonatkozó alkotmányossági kifogást, melynek indokolásában megállapította:

„Az Alkotmánybíróság úgy véli, hogy egy kitüntetés visszavonására, egyrészről, a kitüntetést megelőző szégyenletes tettekért csak olyan mértékben kerülhet sor, amennyiben – különböző okok miatt – ezeket nem lehetett megismerni a kitüntetés odaadományozásakor, másrészről, utólagos szégyenletes, a rendtagi minőséggel összeegyeztethetetlen tettekért, de csak a rend odaítélését eredményező tettek és a kitüntetés visszavonására tett javaslat alapját képező tettek közötti méltányos arányosság megállapítása után.”

2. A fellebbviteli eljárásban meghozott döntés törvényi alapja

A Táblabíróság az összes előadott megfontolásokra való tekintettel, a Petk. 312. cikk (1) bek. alapján megalapozatlanokként elutasítja a fellebbezéseket, mert az 554/2004. sz. törvény 20. cikk. (3). bekezdése, vagy a Petk. 304. cikk. 5. és 7-9. pontjai, vagy a 3041. cikkelye alapján nem talált okokat a határozat megváltoztatására.

EZEN OKOK MIATT

A TÖRVÉNY NEVÉBEN

ÚGY DÖNT, HOGY

Megalapozatlanokként elutasítja az Elnöki Hivatal által a saját nevében és Románia Elnöke, T. B. nevében a Bukaresti Fellebbviteli Bíróság VIII. közigazgatási és adóügyi részlege által 2010. október 15-én hozott 3948. sz. polgári ítélete ellen benyújtott fellebbezést és a Románia Miniszterelnöke által a Bukaresti Fellebbviteli Bíróság VIII. közigazgatási és adóügyi részlege által 2010. október 15-én hozott 3948. sz. polgári ítélete ellen benyújtott fellebbezést.

Jogerős.

Született ma, 2012. június 12-én tartott nyilvános ülésen.

Az ügyben érintett felek:

* ROMÁNIA MINISZTERELNÖKE – Fellebbező (Alperes)

* ELNÖKI HIVATAL – Fellebbező (Alperes)

* ROMÁNIA ELNÖKE – TRAIAN BĂSESCU – Fellebbező (Alperes)

* VADIM TUDOR CORNELIU – Alperes (Felperes)”

 

A címet és alcímeket a szerkesztőség adta. Fotók forrása: erdon.ro, spynews.ro