Vajákosság, dák felsőbbrendűség, földönkívüliek, okkultizmus, pszeudo-asztrológia, szabadkőművesek, összeesküvések, áltudományos felfedezések: bármerre néz az ember az interneten, ilyen témákba botlik. A Facebook elterjedése pedig (8.500.000 román felhasználója van, ami nagyjából az internettel rendelkezők 95 százaléka) növelte az ilyesmi iránti érdeklődést. Úgy tűnhet, a tucatirracionalitás és a kisszerű miszticizmus továbbra is sikert arat a románoknál.

A Zelist, a blogokat és a közösségi médiát figyelő cég közzétett egy jelentést, melyben az ilyenfajta témák internetes megjelenésének gyakoriságát tárgyalták, adatokkal és számokkal („Industria 3.0: Şarlatania şi nebunia în epoca online”) (Ipar 3.0: A sarlatánság és az őrület az online-korszakban – a szerk.).

Ennek alapján

2015-ben több mint 23.000 cikk jelent meg

asztrológiáról, mágiáról és okkultizmusról (ami 23 százalékos növekedés 2014-hez képest); a földönkívüliekről több mint 17.000; „dákomániáról, trákomániáról és a mindent feltaláló románokról” (ezt a 80-as években „protokronizmusnak” nevezték) 1815 cikk, vagyis 32 százalékkal több, mint 2014-ben; a „szabadkőművesekről, templomosokról, összeesküvésekről és más bennünket visszahúzó dolgokról” – 7329 cikk. Az előző évhez képest a leglátványosabb növekedés az „új német gyógyászat és más álorvosi bogarasságok” kategória esetében volt tapasztalható. A Zelist becslése szerint, e témákkal kapcsolatosan nagyjából 165 millió „benyomás” született (egyszerűbben mondva, az olvasók valamilyenfajta reakciója).

Miből fakad ez az óriási érdeklődés az ilyenfajta témák iránt? Nehéz megmondani. De egyre nagyobb terjedésük azt mutatja, hogy „van piaci kereslet”. Ezért aztán szinte mindenhol rábukkanhatunk az ilyenfajta cikkekre. Nemcsak a vicces, népszerű, „semmiségek”-szerű oldalakon, hanem még amúgy komoly dolgokkal foglalkozó újságok és televíziók honlapjain is. A klikkelések és „lájkok” (és az ezekből következő reklámbevételek) hajhászása sokakat késztet arra, hogy ilyen könnyed módszerekhez folyamodjanak a nézettség növelése érdekében. Így hát a komoly területek (politika, gazdaság, társadalom stb.) mellett helyet csinálnak az ilyenfajta bolondságoknak is, mert ezt akarja a közönség. Vagy legalábbis egy jelentős része.

Számos polgártársunknak ez a mindennapi „szellemi” tápláléka:

általában rosszul megírt cikkek, melyek a végtelenségig hozzák fel újra és újra az olcsó kliséket a világ energetikai középpontjáról, mely állítólag a Bucegi-hegységben található, a rákellenes csodaszerekről, a Románia területén talált titokzatos tárgyakról (melyek azt bizonyítják, hogy hazácskánk – természetesen – „kiválasztott” hely”) és a többi hasonlót.

Miért akarnak az emberek ilyesmit? Nehéz megmondani, alapos vizsgálatra lenne szükség. De úgy gondolom, hogy ezeknek a bolondságoknak (melyeket a Zelist a „sarlatánság ipara” címszó alatt gyűjtött össze) a sikere

alacsony intellektuális átlagról és hiányos tudományos nevelésről árulkodik.

Persze, az iskolákban tanítanak tudományos tárgyakat, de úgy tűnik, nem túl sok eredménnyel, ami a mindennapi életet illeti. Nem érdekes, hogy Romániában nem tudtak megragadni a tudományt népszerűsítő folyóiratok (mint a Nature, a Science et Vie és egyebek)? Újságainknak pedig sohasem voltak – még a jó időkben sem, amikor több százezer példányban jelentek meg – tudományos oldalaik és rovataik, mint a németországi, franciaországi vagy nagy-britanniai testvéreiknek? És a legdinamikusabban fejlődő tévéinkben sem voltak és nincsenek tudományos műsorok, melyek más európai országokban fő műsoridőben futnak és egész jó nézettségeket produkálnak.

A néhai Solomon Marcus mondta, ahányszor csak alkalma volt, hogy nálunk, amikor „kultúráról” beszélnek, teljesen elhanyagolják az új technológiák korszakában oly fontos tudományos kultúrát. Ezzel szemben rendkívül nagy a kereslet egyes jelenségek fantazmagórikus vagy összeesküvés-elméleteken alapuló magyarázatai iránt, a mindenféle babonák pedig még a vallásos hitet is „lekörözik”. Még Arsenie Bocát („csodatévőnek” tartott néhai ortodox pap – a szerk.) is olyan kontextusokban használják fel, melyek – a vallás szempontjából fontos személyből – gyógyítóvá, kuruzslóvá, amuletté, rossz szellemektől és más hasonlóktól óvó alakká változtatják. A keresztény szellemiségre a kisszerű és csintalan pogányság leple telepszik rá, mellyel tudatlan emberek próbálják begyógyítani a mindennapi sebeket, kudarcokat és szomorúságot.

Hiszen bármilyen lehetséges magyarázaton túlmenően az ilyenfajta témák sikeressége újra csak egy összezavarodott, stresszelt, bizalmatlanság és szkepticizmus által átjárt, a „sarlatánság iparának” hálójába könnyen becsalható társadalmat mutat nekünk. Szomorú, hogy ilyen sok – okostelefonos és laptopos – felebarátunk teszi meg ilyen könnyen a lépést vissza a középkorba.

A címet és alcímeket a szerkesztőség adta. Fotó: historia.ro