Ugyanazon a héten, amikor a PNL úgy döntött, Marian Munteanut indítja (a főpolgármesteri tisztségért – a szerk.), Rareş Bogdan (a Realitatea TV műsorvezetője – a szerk.) Románia új Megmentőjének médiakultuszát tette hivatalossá, Sinaián az egyik európai frakció (az Európai Parlament Nemzetek és Szabadságok Európája frakciója – a szerk.) a kontinens védelmének – nemes – gondolata jegyében gyűlt össze. Ennek az egyik korrupciós tettek miatt vizsgálat alatt álló román euroképviselő által védnökölt kezdeményezésnek a központjában Marine Le Pen áll, akit a kollokvium lelkes résztvevői egy egész politikai reménység kifejezéseként üdvözöltek. Ez két olyan jel, mely ennek az új politikai, etnokratikus, antiliberális és kapitalistaellenes politikai áramlatnak azt a képességét mutatja, hogy rendszervitató vehemenciájával és az általa generált messianisztikus potenciállal teret nyerjen.

A sinaiai találkozó csak a legfrissebb azon erőfeszítések közül, melyek célja – közvetlen putyinista befolyás alatt – létrehozni a radikális jobboldal egyfajta internacionáléját. Ideológiai és pénzügyi szempontból

a moszkvai autokrácia az európai szélsőségesség egyik legfontosabb támogatója:

újabban végzett amerikai vizsgálatok bizonyították e szerepvállalás nyugtalanító kiterjedtségét és elágazásait. Az orosz intoxikációs és aláaknázási igyekezet aktívabb, mint valaha, és a félelem, az elszigetelődés és a cinkosság politikájának megszilárdítása a célja.

A Marian Munteanu-féle csoportosulás alapítóihoz tartozó egyes személyiségek, Florin Zamfirescu és az emlékezetes „dák zászlóvivő” jelenléte Sinaián igazolja az említett kezdeményezés és a radikális jobboldali európai közösségek között létrejött intellektuális és szervezési kapcsolatot. A „nemzeti lélekre”, az identitásra és a haza védelmére való hivatkozás azok a témák, melyekkel Marian Munteanu mozgalma szervesen beilleszkedik ebbe az áramlatba. Mircea Dogaru részvétele, aki a nemzeti sztálinizmus és az USL (Szociál-Liberális Szövetség – a szerk.) közötti összekötő kapocs, része ennek a már meglepni senkit sem tudó családi fényképnek. A most igazolást nyerő szövetségek fognak a következő években dominálni.

Putyin árnyéka e buzgó segédek révén vetül rá Európára. A Sinaián újra előrángatott témák nem újak – az etnokráciától az autochtonizmusig és a nemzeti szuverenitás követeléséig már klasszikus alkotóelemei ennek a politikai elgondolásnak. Az európai radikális jobboldal által viselt európai keresztes lovagi köpönyeg nem különbözik attól, amit a kremli főnök is magára ölt. Hangjuk egyetlen propagandisztikus erőfeszítésbe olvad össze.

A nemzeti elszigetelődések az európai izolacionizmusban egyesülnek.

Az az Európa, amiről a törzsi nacionalizmus ezen prófétái álmodoznak, nemcsak egy „imperialista” amerikai gyámság, hanem a közös politika korlátai alól is felszabadított Európa. Marine Le Pen megszólalásaiban – egy másik „hidegháború” helyett – egy Atlanti-óceántól az Urálig érő közös ház víziója jelenik meg és ez a nyitás egy új, gyümölcsöző együttműködés által jellemzett történelmi korszakot vetít előre. Az európai radikális jobboldal és Oroszország közötti szolidaritás intellektuális affinitásokon és egy közös Amerika-ellenességen alapul. Az általuk javasolt „európaiasság” valójában egy Oroszországgal szembeni kapituláció. Krím annektálásának elismerése csak egy részelem, mely ezt a gyáva megbékélési tendenciát igazolja.

Hiszen a bürokratikus diktátumtól és az amerikai beavatkozásoktól megszabadított nemzetek Európája végül orosz protektorátussá válik majd, mely képtelen lesz reagálni a keleti autokrácia előretörésére. Az Oroszországgal való együttműködés egy új birodalom elfogadását jelentheti Európa keleti és középső részén, mint ahogy egy globális szintű ambíció bátorítását is.

Egy széttöredezett, függő és cinkos Európa:

íme, ezt a jövőt rajzolják az autochtonista és szuveranista lázálom közepette.

A gazdasági szabadsággal szembeni ellenségesség szintén része e mozgalom genomjainak. Az oroszországi oligarchikus kapitalizmus kitartó ügyvédet tudhat magának a radikális jobboldalban. A „Nemzeti Front” a szélsőségességek ezen szintézisének megjelenítője – gazdasági téren ez a sztálinista PCF valódi utóda. A radikális jobboldal által javasolt európai autarchia az orosz imperializmus előtt nyitja ki a kapukat.

Romániában, akárcsak Európa többi részében, máris látható a putyinista internacionáléval történő új összecsapás jele. E demagóg, etnicista, etatista és izolacionista offenzívával szemben kötelességünk újra megerősíteni a törvény uralmának, a szabadságnak és az euro-atlanti projekt életképességének a központi szerepét. A demokratikus határozottság nemcsak tisztázásokat követel meg, hanem ellenállást is. A következő napokban egy olyan jövőbe láthatunk bele, melyet nem lehet elkerülni. Az elszigetelődés már nem opció. Csak kapitulációt jelentene.