A liberálisok nagyot robbantottak Marian Munteanu jelölésével. De vajon mi szabadult ki vele a palackból?
Jóformán alig hangzott el a javaslat és a PNL főpolgármester-jelöltje, Marian Munteanu, az Egyetem (Universităţii) téri hallgatók volt vezetője máris erős bírálatok alanya lett.
A román társadalom nehezen tud uralkodni az érzelmein és úgy tűnik, nem képes visszafogni a reakcióit. Ez egy túlpörgetett ítélkezés és érzelemkifejezés, ami árt a vitának és semmilyen esélyt sem hagy egy tisztességes párbeszédre. A minap valaki azt mondta, hogy Gabriel Liiceanu és Ana Blandiana legionáriusok vagy nácik, mert konzervatív elképzelésük van Európáról és annak kulturális milyenségéről. Igaz, a világ megcáfolhatná őket és azt mondhatná, hogy az az Európa-központúság, melynek nevében beszélnek, már rég feloldódott egy központ nélküli világban. A Kelet valójában nosztalgiázó, de józan és beletörődő nosztalgiát táplál, tudatában lévén annak, számára már semmi más nem maradt, mint a múltba révedés. Mindenki az ifjúkori ideáljához marad hűséges és talán ez az egyetlen önmagával szembeni fontos kötelesség. És ez nem könnyű feladat, hiszen ahogy Cioran is mondta: „Mennyi beletörődésre és mennyi bátorságra van szükség, hogy ne morzsolódjunk, vagy oldódjunk fel, hogy megőrizzük képünket és identitásunkat!” De vajon a nosztalgia az intolerancia egyik formája?
Tegnap óta a klasszikus és az elektronikus sajtóban megjelent több tíz és száz kommentárból megtudtuk, hogy Marian Munteanu
És úgy tűnik, ebben senki sem kételkedik még egy kicsit sem. A diskurzus zavartalanul folyik, senki nem tart attól, hogy valakit alaptalanul vádol meg bűncselekménnyel. Hiszen annak nincs semmilyen következménye, ha valakiről azt állítják, hogy ostoba, de azt kürtölni szét róla, hogy legionárius, könnyen ügyészségi lépéshez vezethet. Amikor Ion Iliescu azt állította, hogy az Egyetem téren legionáriusok vannak, történelmi és ideológiai ítéletet mondott, egy politikai genealógiát próbált felmutatni, míg a mai vádlók egyenesen bűnvádi feljelentést tesznek.
A mai „legionáriusok” között minden bizonnyal nagy különbségek vannak. Gabriel Liiceanu (aki Iliescu szerint is legionárius volt és ma is legionárius a „civil” baloldal elképzelése szerint), valójában egy antinacionalista, aki erőteljesen lerázott magáról bármiféle potenciálisan fertőző hasonlóságot. Az ő esetében nemcsak rosszindulatú vádaskodásról van szó, hanem ostoba inadekváltságról is. Ezzel szemben Marian Munteanu nacionalista, de a nacionalizmusnak abból a gyógyult fajtájából, mely bizonyos történelmi csalódások folyománya. Az előbbinek Cioran van az éjjeli szekrényén, az utóbbinak Ţuţea. De míg Cioranból végül szkeptikus lett, Ţuţea csalódottan végeztetett be. A legionáriusság sem az egyik, sem a másik esetében nem lehetséges többé. Különben
melyekből teljesen hiányzik az arányérzék, és melyek végül odáig fajulnak, hogy banálissá teszik a múlt század példátlanul gyilkos kísérleteit. Ha Crin Antonescu egyfajta Hitler lett volna, ahogy azt 2012-ben az Expert Forum egyik jelentése sugallta, akkor hogyan értelmezhetnénk a továbbiakban a történelmet? Mindenesetre, amikor azok a jelentések, melyektől a finanszírozók pontos leírást és bizonyítást várnak, egyfajta pamfletté válnak, akkor racionális politikai vitára már nem kerülhet sor. A románok saját maguknak tesznek rossz szolgálatot, amikor rémísztő színekben festik le önmagukat. És pontosan ugyanez történik akkor is, amikor Marian Munteanu úgy vált egy példátlan diabolizálás alanyává, hogy meg sem próbálták kideríteni, ma kicsoda ő és mit akar.
De ebben a frenetikus légkörben, melyben a feljelentők – furcsa önbizalommal – egyértelmű erkölcsi fölényt vindikálnak maguknak, a vita és a kritika nem igazán lehetséges. Az igazi gond az, hogy addig nem bírálhatod meggyőző módon Marian Munteanut (a racionális elemzés értelmében), amíg a légkört nem sikerül megtisztítani e dogmatikus erőszakosság toxinjaitól. Sokan, különben, éppen ezért inkább a hallgatást választották, vagy csak ködösen és tétován mondtak valamit.
Egyelőre csak a helyzet iróniájára világítanék rá: Monica Macovei és társai „tiszta” és „becsületes” jelölteket szorgalmaztak erőteljesen, és íme, amikor éppen felbukkant egy, éppen ő és a még megmaradt néhány szimpatizánsa tiltakoznak elsőkként. Ugyancsak síkra szálltak a pártok bojkottja és a „civil társadalom” kiemelése mellett, most pedig, amikor felbukkan egy jelölt, aki szintén a „civil társadalomból” érkezett, szintén ők háborognak, hogy ez szentségtörés. Amikor arról írtunk kitartóan, hogy a román politikának a baloldal és jobboldal közötti különbség okkultálása a gondja, elutasítva a világunk fölé tornyosuló nagy gondok megvitatását, akkor azt válaszolták nekünk, hogy a korrupció leküzdése mindent felülír és a doktrínákról folytatott viták olyan luxus, melyet nem engedhetünk meg magunknak. Márpedig, íme, éppen Marian Munteanu, a PNL által támogatott jelölt is jelentéktelennek tartja a doktrínákat és azt mondja, a feddhetetlenség az egyetlen dolog, ami számít. Van ebben egy tükörszimmetria, mely némiképp magyarázza az erőszaknak ezt a kampánykezdeti kitörését.
A címet és alcímeket a szerkesztőség adta.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
A portugál plébános fellépése a Iuliu Hossu-emlékév nyitányán az év egyik legkülönlegesebb eseménye volt.
A szerzővel Kolozsvár-könyveinek kolozsvári bemutatója előtt ültünk le beszélgetni sirályokról, fényekről, indiánokról és a dobhártya-visszavarrás mindennapos élményéről.
A tünetek átalakítják az ember mindennapjait, kikezdik az életkedvét, főleg, ha nincs válasz a bajaira – mondja a 42 éves interjúalanyunk, aki 13 hónap után kapott végső diagnózist.
Románia lakosságának 58 százaléka nem engedhet meg magának egy egyhetes nyaralást, ami jócskán a legmagasabb arány az Európai Unióban, és messze túlszárnyalja az EU-átlagot.
Meghalt a roncsautóprogram, de túlélte. Justin Timberlake a feleségével, Jessica Biel-lel érkezett az Electric Castle-re.
Egy 15 éves fiú életét vesztette abban a balesetben, melynek során vonat sodort el egy autót a gyimesközéploki Antalokpataka településen, szerdán délelőtt.
Közel félszáz romániai telephelyének bezárása mellett döntött a FrieslandCampina vállalat a Profit.ro gazdasági portál értesülései szerint.
Két ember meghalt egy közlekedési balesetben péntek reggel Vrancea megyében.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
A portugál plébános fellépése a Iuliu Hossu-emlékév nyitányán az év egyik legkülönlegesebb eseménye volt.
A szerzővel Kolozsvár-könyveinek kolozsvári bemutatója előtt ültünk le beszélgetni sirályokról, fényekről, indiánokról és a dobhártya-visszavarrás mindennapos élményéről.