1996 óta szabad az autonómia, de mintha senki se tudna róla

Se a román állam, se az RMDSZ, se az EMNP, se az MPP. Legalábbis Hans Hedrich állítása szerint. Na, lehet vitázni!
Hirdetés

Számomra egyszerre tűnik szenzációsnak és nevetségesnek, meglepőnek és ugyanakkor szégyenletesnek, forradalminak és… elég banálisnak – mind a román állam, mind a romániai magyarok képviselőire nézve! 1996. október 16-a óta, amikor a Hivatalos Közlönyben megjelent a Románia és Magyarország közötti jó szomszédságról és együttműködésről szóló szerződés (magyarul – a szerk.), mind a romániai magyarok, mind a magyarországi románok feljogosultak – többek között – saját INTÉZMÉNYEK létrehozására, mint ahogy az AUTONÓMIA bizonyos formáira is.

IDÉZET A RO-HU Szerződés 15/2. cikkelyéből

„(2) A Szerződő Felek ennek megfelelően megerősítik, hogy az előző bekezdésben említett személyeknek egyénileg vagy csoportjuk más tagjaival együtt gyakorolva, joguk van etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk szabad kifejezésére, megőrzésére, fejlesztésére. Ennek megfelelően

joguk van saját oktatási, kulturális, vallási intézmények,

szervezetek, egyesületek létrehozásához és fenntartásához, amelyek önkéntes pénzügyi és egyéb hozzájárulásért, valamint köztámogatásért folyamodhatnak a belső jogszabályokkal összhangban.” (kiemelések tőlem – HH)

Aztán a Szerződés integráns részét képező 3. sz. melléklet tartalmazza az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1993-ban elfogadott, Romániában valamikor sokat gyalázott 1201. sz. Ajánlását, melynek 11. cikkelye a következőképpen utal az autonómiához és különleges jogállásokhoz való jogra:

„Azokban a körzetekben, ahol egy nemzeti kisebbséghez tartozó személyek többséget alkotnak, ezen személyeknek jogukban áll, hogy sajátos történelmi és területi helyzetüknek megfelelő és az állam nemzeti törvénykezésével összhangban álló helyi vagy autonóm közigazgatási szervekkel, vagy különleges státusszal rendelkezzenek.”

Igen, vannak korlátozások (a nemzeti jogrendnek való megfelelés, a „kisebbség” bizonyos területeken megkövetelt többsége, valamint a Szerződés mellékletének 3. pontjához fűzött értelmezés, mely kizárja az etnikai alapú területi autonómiát. Idézem: „A szerződő felek egyetértenek abban, hogy a 1201. sz. Ajánlás nem vonatkozik kollektív jogokra, és arra sem kötelezi a szerződő feleket, hogy etnikai kritériumokon alapuló területi autonómiai különleges jogállást adjon a szóban forgó személyeknek.” Ezen korlátozások ellenére a rendelkezések mégis… LÉTEZNEK, eléggé világosak és a lehető legkedvezőbbek. Ebből az következik, hogy az INTÉZMÉNYEKET és az AUTONÓMIAFORMÁKAT létre lehet hozni és működtetni lehet – már holnaptól kezdődően!

Bizarr, nem? Nem is tudom hány éve, évtizede vagyunk tanúi ennek a cirkusznak a romániai magyar közösség bizonyos autonómiaformáinak szükségességéről, illetve törvénysértő jellegéről – miközben a terep jogi szemszögből nézve már régen elő van készítve. Vajon mit tettek mindezen évek alatt nemcsak a román hivatalosságok, hanem főleg az RMDSZ, az MPP, az EMNP politikusai? Közülük vajon hányan olvasták, értették meg részleteiben, vésték az eszükbe és terjesztették nyilvánosan ezeket a jogszabályi rendelkezéseket? Azt hiszem, SENKI, mert különben nem tudok magyarázatot találni arra, ami itt történik! Vagyis

20 éve létezik JOGI ALAP a (kezdeti fázisú) autonómiára –

mi pedig a szót csépeljük, nevezetesen évszázados csatákat vívunk a retorikai fronton és nem kevesen, VIRTUÁLISAN, egymást fejét verik be az online médiában egy régen eldöntött, megoldott és jogi szempontból kipipált ügy miatt. Sírjunk, vagy nevessünk? De valójában örvendek – elmondhatatlanul nagyon! Oly sokan vergődtünk, dühöngtünk és pazaroltunk el annyi időt egy olyan kérdés miatt – mely 1996 óta kvázi NEM LÉTEZIK!

Miféle autonómiáról lenne szó a szerződések szerint? Egyértelműen KULTURÁLIS AUTONÓMIÁRÓL – vagyis arról, hogy önálló döntéseket lehet hozni a kultúra, az oktatás és az anyanyelvhasználat területén. Annak ellenére, hogy a román állam nem érzi kötelezőnek magára nézve, hogy a Szerződés és a 1201-es Ajánlás alapján etnikai alapú területi autonómiát adjon, a kulturális autonómia és egy sor nagylelkű nyelvi jog nagyrészt biztosítaná az itteni magyarok számbeli stabilitásának biztosítását, akiknek száma jelenleg kétszer gyorsabban csökken, mint a románoké.

Még egy megjegyzés, mielőtt befejezném. Az e szerződés cikkelyeire vonatkozó „tippet” teljesen véletlenül ma kaptam, amikor elolvastam egy magyarországi újságíró (HVG hetilap) 2013-as (!) száraz, de nagyon is dokumentált válaszát a Tőkés László körül ugyanabban az évben kirobbant fantombotrány kapcsán, amikor a Magyarország által a magyarokra vonatkozóan vállalandó védhatalmi státuszról beszélt, ami nemrég a Románia Csillagába került neki, amelytől Klaus Johannis fosztotta meg. Ebben a HVG-s kommentárban Böszörményi Jenő a két ország közötti Szerződés rendelkezéseire emlékeztet, mely nemcsak Magyarország (és Románia) „védhatalmi” státuszát szentesíti a szomszédos országokbeli magyar és román etnikai kisebbségek számára, de felidézi a Szerződés és a melléklet/1201-es Ajánlás fentebb idézett EXPLICIT rendelkezéseit is.

A szerző azt a következtetést vonja le, hogy nem érti, Tőkés László 2013-ban miért kopogtat már rég nyitott ajtókon és Magyarország miért nem viselkedik a romániai magyarok igazi védelmezőjeként, holott ehhez minden szükséges eszköze megvan. Az RMDSZ védelmében: a HVG-s cikk szerint az ezen politikai csoportosulás által a nemzeti kisebbségek jogaira vonatkozó törvénytervezet, mely közben „elveszett” valahol a Parlament szakbizottságainak fiókjaiban, éppen ezeket a Magyarországgal kötött Szerződés és a 1201-es Ajánlás által szentesített jogokat szabályozná. A cikk a következőképpen fejeződik be:

„A kapuk nyitva vannak, csak még senki nem mert belépni.”

Én is a saját „ajánlásommal” fejezem be: Akkor gyerünk, lépjünk be együtt ezeken a tágra… zárt ajtókon!

UI.: BRAVÓ Románia, BRAVÓ Magyarország! Hogy – papíron – időben megtették, amit meg kellett tenni! Akkor most ültessük át közösen a gyakorlatba mindazt, amiről nem kevesebb, mint 20 éve megállapodtunk!

Hirdetés

Frissítés, 2016. március 11.

1. A Szerződés, nyilvánvalóan, NEM a RO-s és HU-s etnikai kisebbségek autonómiájáról szóló szerződés – ne feledjük, hogy 1996-ban dolgozta ki és írta alá Văcăroiu nacionalista-posztszocialista kormánya (miközben a PRM [Nagy-Románia Párt – a szerk.] és a PUNR [Román Nemzeti Egységpárt – a szerk.] is a Parlamentben volt). Ennek ellenére egy csomó egyéb (pl. nyelvi) jogot is tartalmaz, melyek a RO által utólag elfogadott Chartákkal és Szerződésekkel együtt elég nagylelkű jogi keretet biztosítanak – a „megfelelő” helyi autonómia kezdetleges formáival és a kisebbségek specifikus különleges státuszával.

2. Az oktatási, kulturális és vallási „intézmények” kifejezés – nagyon valószínű módon – az oktatási intézményekre és más hasonlókra vonatkozik, de kumulatív módon olyan intézményként is értelmezhető, mely magába foglalja mindezeket a célkitűzéseket, esetleg oktatási, kulturális, vallási tevékenységeket koordináló politikai intézménnyé, tehát egyfajta autonóm politikai intézménnyé válva (amilyennel a magyarországi nemzetiségek rendelkeznek).

3. A Szerződés a két ország együttműködését is előírja az etnikai kisebbségekre vonatkozó nemzetközi jog fejlesztésében, és azt a célt tűzte ki maga elé, hogy más specifikus nemzetközi normákat is beilleszt a nemzeti jogrendbe (15/11. cikkely). Más szóval, a Szerződés kiindulási pont és teret enged a kisebbségi jogok készletének bővítésére.

4. A szerződés explicit módon tiltja az etnikai asszimilációra irányuló eszközöket (15/9. cikkely).

5. A Szerződés a 3. sz. mellékleten/1201-es Ajánláson keresztül tartalmazza az etnodemográfiai mérnökösködés abszolút tilalmát is (vagyis a lakosságarányok tudatos megváltoztatását – ami Marosvásárhely és Kolozsvár esetében rendkívül releváns).

6. A Szerződés együttműködést ír elő a környezetszennyezés megelőzése/csökkentése és környezeti katasztrófák kivédése terén (10., 11. cikk – ez a 2000-es nagybányai baleset esetében releváns, amikor ez az együttműködés és tájékoztatás Románia részéről NEM történt meg…)

7. A Szerződés lépéseket ír elő az államok részéről az etnikai/faji előítéletek visszaszorítása és az etnikai csoportok kölcsönös jobb megértése érdekében (13/1., 14., 15/6. cikkely).

Azt hiszem, nagyon is világos, hogy ami a megvalósítási részt illeti, a Szerződés, de a Charták és a Keretegyezmények is csak fél- vagy negyedmegoldásokat, esetleg minimális, kvázi érzékelhetetlen lépéseket eredményeztek. A romániai magyar kisebbség valóságos, sokféle, a létezésére és fejlődésére nézve hosszú távon kiható hátrányoknak van kitéve (többek között a kolozsvári arány 20 százalék, és a marosvásárhelyi 50 százalék alá csökkenése, a magyarok jogos követeléseivel és nyilvános politikai megnyilvánulásaival szembeni ellenséges és gyanakvási légkör fenntartása főleg Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön és részben Aradon is). Következésképpen a magyaroknak elegendő okuk lenne arra, hogy kompenzációképpen és a bizalom helyreállítása/fenntartása érdekében a jogi keret jövőbeni bővítéséről (a kulturális és területi autonómiák, ekként megnevezett formáit is beleértve), mint ahogy a már elfogadott szabályozások következetes végrehajtásáról tárgyaljanak.


Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Hirdetés