Biztos van, aki megtenné, ha tehetné. De egyelőre nem megy. Hans Hedrich vitriolos írása zászlókról, szekuról, Erdélyről.
Március 15-e alkalmából inkább a magyarok nemzeti ünnepéről írtam volna, összehasonlítva azt a románokéval (mindkettőnek van egy Erdély feletti hegemóniával kapcsolatos komponense). De kellemesen meglepett egy fénykép a FB-n a magyarok kolozsvári felvonulásáról, egy voltaképpen mulatságos jelenetről (nem, nem érdemli meg az „incidens” kifejezést, mert ez egyszerűen egy… mulatságos jelenet volt!) Szóval: Az egyik résztvevőt (Fancsali Ernő, egy lelkes és elég ismert transzszilvanista), akinél Erdély-zászló volt, egy civil ruhás milicista igazoltatott, arra hivatkozva, hogy a birtokában lévő Erdély-zászló (melynek címere nyilvánvaló módon Románia címerében is benne van), állítólag etnikumok közötti gyűlöletre uszít.
Pá-pááám! Wow! Őszintén, eddig még nem hallottam ilyen logikáról! Vagyis:
méghozzá etnikumok közötti gyűlöletre? Akkor netán tiltsuk be Románia címerét is? Vagy pixelezzük ki Románia címeréből Erdély címerét, ahogy azt néha a nemi szervekkel teszik a tévéműsorokban? Vagy adjuk oda sürgősen photoshopolásra Románia címerét, hogy kezdjenek vele valamit – bármit, csak tűnjön el belőle az etnikumok közötti gyűlöletre uszítás! De térjünk vissza a mai felvonulásra: A törvény emberének közbelépése után Fancsali Ernő kénytelen volt úgy folytatni a felvonulást, hogy összecsomagolta régiónk zászlóját, mert különben törvénysértést követett volna el. Bűncselekményt!
A jelenet több okból is mulatságos:
1. A milicistát egyáltalán nem zavarta Magyarország vagy Székelyföld zászlója, pedig mindkettő jelen volt (Románia zászlójával együtt – úgy tűnik, az EU zászlója hiányzott… ) – annak ellenére, hogy a székelység zászlója egy ideje viszály tárgya a székelyek és a románok között.
2. Az Erdély-zászlón szereplő címer jelen van Románia címerében is; az erdélyi színek pedig (aljas módon) azonosak Románia színeivel, még akkor is, ha vízszintesen és más sorrendben helyezkednek el. Tehát mivel is uszítana etnikumok közötti gyűlöletre ez a jelkép?
3. Bukovina történelmi zászlóját 2015-ben Gura Humorului-on vonták fel – hivatalosságok, többek között csendőrök jelenlétében; Victor Pontát pedig Moldva zászlójával a kezében látták vigyorogva és vidáman (mely zászló címerjele, a bölényfej Románia címerében is megtalálható)… Akkor miért pont Erdély zászlója uszítana gyűlöletre, miközben Moldva és Bukovina zászlóit szó szerint felkarolják az állam képviselői?
4. Erdély zászlója korábban, az előző években már szerepelt a kolozsvári március 15-i rendezvényeken – úgy tűnik, hogy a mai milicista úr éppen hiányzott…
5. Mindennek a tetejében: az erdélyi románok Erdély zászlójával jelentek meg 1918. december 1-én, Gyulafehérváron – és NEM Románia zászlójával –, az pedig durva hamisítás, hogy egyes hajdani történelem tankönyvek borítóján átrendezték a zászló színeit. Tehát: ha 2016-ban egy darab erdélyi zászló etnikumok elleni gyűlöletre uszít, akkor vajon mire „uszított” X darab erdélyi zászló 1918-ban? Netán Erdély elszakítására az anyaországtól – mely nemzeti (nacionalista), egységes és oszthatatlan állam volt? Uuuupsz!
Mert különben, ki tudja… Lehet, hogy egy szép napon már késő lesz!
Következésképpen a milicista/SRI-s (?) vagy ostoba (tájékozatlan) vagy rossz (szándékú) volt – és ezzel áttérek a következő, ehhez kapcsolódó témára. Az utóbbi napokban a romaniacurata.ro-n nem kevesebb, mint 3-4 cikk jelent meg az idehaza egyre divatosabb (neoszekus ihletettségű) SRI-zmusról. A legutóbbi, Alina Mungiu-Pippidi által írt, NEM AKARUNK SRI PÁRTOT (NU VREM PARTID SRI) című cikkben az ismert politikai elemző olyan kijelentést tesz, melyet csak helyeselni tudok – és éppenséggel festékszóróval minden tömbházra fel is írnám ebben az országban: „…válasszuk el gyorsabban és egyértelműbben a közéletünktől a SRI-t, legyen kisebb és fókuszáltabb szolgálat, ne filmezze többé a tüntetéseken megjelenő civil társadalmat és hagyja békén a magyarokat, maradjon a terroristáknál és a csempészeknél. A többire ott van a rendőrség és a csendőrség. A technikai ügyeket pedig technikai bizottságokban kellett volna megoldani, nem a tévében.”
Az utóbbi hetekben, többször is, lényegében nagyon hasonló dolgokat írtam a SRI-ről és az átlátszó magyarellenes diverziókról. A Facebook-on egyes kommentelők megszidtak az ilyenfajta bejegyzések miatt, még a jó szándékúak is. Annál inkább örülök annak, hogy állásfoglalásaimra a romaniacurata.ro-n kapok megerősítést, mely úgy tűnik, nem igazán akar belépni a valódi és egyenlő erdélyi együttélés ügyének terepére, melyet önkéntes vagy az állami intézmények fizetési listáin szereplő etnoimposztorok és dogmatizált pitbullok kaparintottak meg és kvázi monopolizáltak. Egy ugyanott megjelent másik cikknek szintén sokatmondó címe van: A LELKÜNKBEN ÉLŐ SZEKUSOK (SECURIŞTII DIN SUFLETELE NOASTRE). Egy harmadik cikkben pedig egy hivatkozás található egy statisztikához, mely azt mutatja, hogy Románia más NATO-tagországokhoz képest egy főre esően a többszörösét fizeti a SRI és társai fenntartására.
ha azt is figyelembe vesszük, hogy Klaus Johannis tanácsadója, Dan Mihalache, Oprea panteonja egy másik díszes tagjának javaslatára vonta vissza Románia Csillagát Tőkés Lászlótól, ezzel elérve, hogy a fészénista-iliescui (FSN = Nemzeti Megmentési Front – a szerk.) puccsisták megkésett, de szemmel láthatóan nagyon sóvárgott győzelmet arassanak az igazi 1989-es forradalmárok felett. Most ünnepel a volt kommunista nomenklatúra és utódai, akik eddig keserű mosollyal mímelték a demokráciát! Szóljon a zene (ha lehet, a nemzeti himnusz, naponta ötször)! Folyjék a pezsgő!
És mégis, minél inkább igyekeznek ezek a struktúrák forrásokat, közfigyelmet, diskurzusokat, meghatározásokat, mindenféle és mindenfelé befolyást szerezni Romániában, annál inkább aktiválják a működő agyú és valamennyire romlatlan értékrendszerű polgárokat, hogy észrevegyék a ránk leselkedő neoszekurista-kriptolegionárius tekintélyelvűséget, ha nem állunk ellen ezeknek a tendenciáknak. És mivel a neoszekurizmusnak a mesterséges magyarfóbia az egyik ideológiai tartóoszlopa, a jelenkori román társadalmon belüli SRI-sta gyarmatosítás leküzdése a mai Romániában fenntartott magyarellenes és implicit módon Erdély-ellenes mátrix berobbanásához fog vezetni, remélem.
És még egy tanulság. Úgy tűnik,
ahogy azt eddig ismertük, ahhoz a ponthoz közeledik, ahova – más kontextusban és sok évtizeddel ezelőtt – a magyar is eljutott: a – BOCSÁNAT – kifulladási, frusztráltsági, holtponti – stádiumba, és mindez banális legitimitáshiány-beli okokból történik. Talán tévedek – de (román polgártársaim érdekében) szeretném, ha igaz lenne a fentebbi diagnózisom. (Annál inkább szeretnék én egy Erdély-napot és kevesebb december 1-i és március 15-i csinnadrattát – de ez a saját változatom a transzszilvanizmusra.)
Túllépek a tanulságokon és megpróbálok felvázolni egy jövőre vonatkozó távlatot az erdélyiek és Erdély-pártiak számára. Remélem, hogy nem esünk bele/maradunk a Bukaresttel/Budapesttel szembeni negativista reflexekbe(n), éppen azért, hogy minél jobban és tartósabban kihasználhassuk/”gazdálkodhassunk” régiónk rejtett potenciálját(-val). Nevezetesen azzal, hogy páneurópai mikrokozmoszként határozhatjuk meg magunkat és ezáltal egy alternatív és jövendőbeli modellként egy identárius szempontból újjáépített Románia számára, ahol a helyi, mikrorégiós, regionális és országos specifikum SZABADON ÉS SENKI ÁLTAL NEM KÉNYSZERÍTETT módon megtalálhatja helyét a lakosok egyéni és kollektív tudatában, az európai és akár globális elemmel harmóniában… Bombasztikusan fantasztikusan hangzik, de ez sokkal realistább távlat, mint a (… magyarok által 1848. március 15-én elkezdett) nacionalista trend folytatása, mely a saját kábító illúzióin akadt fenn megittasultan.
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
Gyerekszótár választások előtti kimerült időkben.
A kormány ugyanis, ha nem tudta volna, kétmilliárd lejnyi bérhátralékkal tartozik nekik, amit ők maguk pereltek össze maguknak. És akkor a lehetséges kamatokat még nem is vettük számításba…
A János Zsigmond Unitárius Kollégiumban arról beszélt jogász és pszichológus, hogy szülőként mit tehetünk annak érdekében, hogy a gyerekünk ne váljon áldozatból elkövetővé.
Miközben az országban elszabadultak az árak, a parlament menzáján továbbra is hét lej egy csorba. Hátba lőtték a tárgyalására igyekvő román bérgyilkost Spanyolországban.
A Román–Magyar Fórum ma feljelentést nyújtott be az RMDSZ egyes, közméltóságot betöltő tagjai által feltételezhetően elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban, a magyar országgyűlési választások folyamatával összefüggésben – tájékoztatott a szervezet.
A Fidesz-vereség erdélyi világvége hangulatú megélésének okai nem Magyarországon, hanem itthon keresendők.
Óránként 224 kilométeres sebességgel vezető 21 éves sofőrt füleltek le a közlekedési rendőrök az A1-es autópálya Râmnicu Vâlcea és Déva közötti szakaszán, ahol a megengedett sebességhatár 130 km/óra – tájékoztatott szerdán a Hunyad megyei rendőrség.
Már nem áll Octavian Goga heves antiszemitizmusáról hírhedt egykori román miniszterelnök mellszobra Jászvásár egyik közterén – adta hírül a Ziarul de Iaşi.
Nyolc nap után hazaengedték a kórházból a húsvéthétfőn megtámadott, közel nyolcvanéves férfit. A felsőrákosi bántalmazás nemcsak testi sérüléseket okozott: a faluban azóta sokan kiszolgáltatottságot, bizalmatlanságot és dühöt éreznek.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
Gyerekszótár választások előtti kimerült időkben.
A kormány ugyanis, ha nem tudta volna, kétmilliárd lejnyi bérhátralékkal tartozik nekik, amit ők maguk pereltek össze maguknak. És akkor a lehetséges kamatokat még nem is vettük számításba…
A János Zsigmond Unitárius Kollégiumban arról beszélt jogász és pszichológus, hogy szülőként mit tehetünk annak érdekében, hogy a gyerekünk ne váljon áldozatból elkövetővé.