A román sajtó oroszlánrésze hírként közölte, hogy múlt csütörtökön Klaus Iohannis román elnök visszavonta a Románia Csillaga érdemrendet Tőkés Lászlótól. Ez tény, ha tetszik, ha nem. Viszont a reakciók valahogy elmaradoztak a nagyon központi médiából. Igaz, a Gândul közölte (szintén hírként), hogy Tőkés nyílt levelet intézett az elnökhöz, amelyben ugyancsak kényelmetlen kérdést tett fel neki, nevezetesen, hogy vajon a korrupció miatt elítélt kitüntetettek is hasonló sorsra jutnak-e. Ugyanez olvasható például az Antena 3 tévécsatorna honlapján is.
Az aktust elítélő vélemények, elemzések azonban többnyire a kevésbé központi vagy független vagy magyarbarát vagy temesvári vagy „külföldbérenc” sajtóban jelentek meg. Nézzünk ezekből egy párat (listánk remélhetőleg nem teljes):
A temesvári Timpolis oldal arról ír, hogy a Temesvár Társaság elítéli a mélységesen antidemokratikus akciót, mondván, hogy „egy demokratikus államban a szólásszabadság nem tekinthető alkotmányellenesnek.”
A contributors.ro portálon Vladimir Tismăneanu politológus közöl velős bírálatot a döntéssel kapcsolatban. A bírálat rövid és éles, ezért alább teljes terjedelmében megosztjuk:
„Nem tudom, hogy Klaus Werner Johannis fizikatanár mivel foglalkozott 1989. december 16-án Nagyszebenben. Azt viszont igen, hogy Tőkés László lelkész mit csinált. A rendőrség és a szekusok által ostromlott temesvári plébánia épületében volt, melyet nem akart elhagyni. Akkor egy nemzetek és nemzedékek feletti emberi lánc jött létre, azzal az érzéssel, hogy a transzcendencia összeköti Romániának ezeket a szerencsétlen polgárait. Tehát, hogy egy örökkévalónak és leküzdhetetlennek hitt rezsim átléphető, megsemmisíthető, megtagadható (Aufhebung). Temesvár mentette meg a románok becsületét és méltóságát. A temesvári forradalmat pedig, ha fontos a történelmi igazság, nem lehet elválasztani annak a személynek a nevétől, akitől az újra megtalált európaiság nevében elnökké megválasztott Klaus Johannis tegnap visszavonta a Románia Csillaga kitüntetést.
Az Ön neve, Johannis elnök úr, nem jelenik meg a Romániai Kommunista Diktatúrát Elemező Elnöki Bizottság zárójelentésében. Tőkés László neve viszont háromszor, a 348., a 353. és a 767. oldalon, ahol a romániai disszidensek listáján szerepel. Legalább ezért – mondjuk úgy, történelmi szeméremből – tartózkodhatott volna a tegnapi nevetséges tettől. Számomra ez ugyanolyan, mint amikor Ion Iliescu 2004 novemberében, utolsó elnöksége célegyenesében ugyanazzal az érdemrenddel tüntette ki Corneliu Vadim Tudort. Az Ön döntése, bárhogy is akarná azt megindokolni, a tegnapi és mai szekusok revansvágyának visszhangja. Tekintse ezt a szöveget az ezen ország és az 1989-es forradalmak történelmének meghamisítása elleni tiltakozásnak!”
Szintén a contributors.ro portálon Szilágyi N. Sándor nyelvész professzor közöl alapos elemzést az érdemrend visszavonását megalapozó érvelés hibáiról. A szöveg címe – Elveszett jelentés (utalás Sofia Coppola azonos című filmjére, angolul Lost in Translation – a szerk.): a Tőkés László-ügy – többek közt arra utal, hogyan forgatták ki a legfelsőbb bírósági döntnökök Tőkés László autonómiára vonatkozó kijelentéseit, hogy a végén alkotmányellenességre hivatkozhassanak.
Az În centru blogon Teodor Tiță ír vitriolos bejegyzést az ügyre reflektálva, melyben, többek között, Ion Iliescuhoz hasonlítja Románia jelenlegi elnökét. Éljen Klaus Iliescu!
Az önmagát a magyar-román párbeszéd otthonaként meghatározó corbiialbi.ro oldalon több vonatkozó vélemény is napvilágot látott. Például Adriana Macsut cikke, amelyben a szerző szintén arra a következtetésre jut, hogy Iohannis elnök lépése nem egyéb, mint a történelem átírása.
Ugyanitt jelent meg Florina Vaipan szövege, amely lényegében arról szól, hogy Tőkés László egy nép szimbóluma, amely fellázadt a diktatúra ellen. Egy szimbólum pedig akkor is az marad, ami, ha valakik megvonnak tőle egy kitüntetést.
Az Adevărul blogoldalán Demény Péter közöl véleményt. Többek között az empátia hiányát bírálja, amellyel a jelenlegi román elnök a kisebbségek problémáihoz viszonyul, annak ellenére, hogy szász, vagyis kisebbségi származású.
Ugyanitt közöl elemzést az üggyel kapcsolatban Iulia Badea-Guéritée. A szerző ízekre szedi a döntés alapjait képező érvelést, és minden egyes állításról bebizonyítja, hogy nem állják meg a helyüket. Tőkés László nem küzd a román állam kebelén létrehozandó magyar államért. Az, hogy europarlamenterként Magyarország „színeiben” játszik, egyáltalán nem hazaárulás, sőt, bevett európai gyakorlat, ha úgy tetszik. És végül, nem mocskolja Románia országimázsát szerte a világon.
Habár alaposan utánanéztünk, semmiféle nyomát nem találtuk annak, hogy a napocanews.ro szélsőséges román nacionalista internetes oldal valamiféle bírálatot közölt volna Iohannis elnök húzásával kapcsolatban. Máig sem értjük, miért.