Színházi interjúkötetet mutatnak be a kolozsvári színházban.
Nánó Csaba, az Erdélyi Napló újságírójának Ahol fény, ott árnyék is címmel megjelent interjúkötetét mutatják be szombaton, január 23-án délután 6 órától a Kolozsvári Állami Magyar Színház emeleti előcsarnokában. A nagyváradi Europrint Kiadónál megjelent könyvet Derzsi Ákos, a kiadó igazgatója, valamint Makkay József újságíró, az Erdélyi Napló főszerkesztője mutatja be.
A kötet tizenegy interjút tartalmaz. Tizenegy portrét, színművészekkel, opera-énekesekkel és a színházhoz ezer szállal kapcsolódó alkotó, cselekvő emberekkel, akik megkerülhetetlen alakjai voltak az 1792-ben alapított Kolozsvári Állami Magyar Színház aranykorszakának, a ’70-es, ’80-as éveknek. Életük több puszta színháztörténeti adaléknál, még azok számára is, akik soha nem láthatták őket színpadon.
„Nánó Csaba óvatosan, lágyan áramló tapintattal, halk alázattal, s végtelen szeretettel, úgy, mint ki egy tűnő világot búcsúztat, vezeti az olvasót e művészek legbelsőbb szobájába. Ahol kétség már alig, s fény helyett inkább már árnyék szitál” – fogalmaz az eseményt beharangozó közleményben a színház sajtószolgálata.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
… a galaci család, amelynek otthonát elvitte a ruszki drón, kap egy új lakást a Ferrari-örökös nejétől… és a mindig mosolygós Victor Ponta végleg szakított a PSD-vel és hazafiasabb vizekre evez.
A 2019-es EP-választások alkalmával épp Tomac volt az, aki a kettős állampolgárságú romániai magyarok ellen hergelt, de összeállításunkban felidézzük az elmúlt tíz évnek a román és magyar állampolgársággal is rendelkezőkkel szembeni román narratíváját is.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Viharokra figyelmeztető elsőfokú (sárga) riasztásokat adott ki az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) szerdán.
Éles vita dúlt a magyar Országgyűlésben a képviselők állampolgárságának nyilvánosságra hozatalát célzó mihazánkos kezdeményezésről. Gurzó Mária, a Tisza Párt képviselője tisztázta: soha nem rendelkezett román állampolgársággal.
Nemcsak a közúti forgalomban, hanem a gyalogosok által használt köztereken is balesetveszélyesen közlekednek sokan az elektromos rollerekkel Csíkszeredában. Ezért a városvezetés egy szabályzót készít, és korlátozásokat vezetnek be.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.