A Korzika fővárosában zajló erőszakos tettek előrejelzései lehetnek annak, ami 2016-ban várható. A tömegek erőszakának teremthet teret, ha az állam képtelen fenntartani a rendet. Az ajacciói szlogen, az „Arabi fora” („Ki az arabokkal”) – a Nemzeti Front megerősödésével együtt – barométerként mutatja a francia hatóságok képtelenségét arra, hogy egy terrorizmus miatt vérben úszó évben megvédjék a polgáraikat. Európa a 2015-ös sokkok után a szélsőségességek közötti erőszak spiráljának súlyosbodását kockáztatja.

A „korzikai válság” az utolsó jelenete egy olyan évnek, melyet a januári és novemberi párizsi barbár támadások határoztak meg. A franciák lelkiállapotának egyik fokmérője volt a Nemzeti Front által a december első felében tartott regionális választáson elért történelmi eredmény (27%). Az ajacciói erőszakos tüntetések újabb figyelmeztetést jelentenek.

Összecsapás a „Császári kertekben”

Az egész karácsony előtt kezdődött, az ilyen kontextusban nevetségesnek hangzó „Les Jardins de l’Empereur” („Császári kertek”) nevű, zömmel magrebi bevándorlók által lakott lakónegyedben.

Múlt csütörtökön, néhány vandál akció után a rendőrség egy tonna gumiabroncsot és egy gyújtóberendezést kobzott el. A következő éjszaka során csuklyás fiatalok tüzet okoztak, hogy csapdába csalják a rohamcsapatokat. A vasdorongokkal és üvegpalackokkal végrehajtott támadásban két tűzoltó és egy rendőr sebesült meg. Másnap a korzikai főváros több száz lakója tartott békés tüntetést a rendfenntartók iránti szolidaritásuk jeleként.

Aztán a tüntetők egy része a támadás helye felé indult, azt skandálva, hogy „Mi vagyunk itthon” és „Ki az arabokkal”.

Feldúltak egy improvizált imatermet és egy arab jellegű kerthelyiséget, majd elégették a Korán néhány példányát. Szombaton újabb muzulmánellenes tüntetés volt, majd a sziget prefektusa január 4-ig betiltott mindenfajta tüntetést. A tilalom ellenére vasárnap több száz tüntető gyűlt össze újra az ajacciói utcákon.

E négy feszült nap lényegét az a kijelentés foglalja össze, melyet az egyik tüntető mondott a francia sajtónak: „Ha arra várunk, hogy az állam cselekedjen, ugyanolyan helyzetbe kerülünk, mint amilyen a kontinensen van. Nem bízunk az igazságszolgáltatásban, mely évekig tart.”

Az állam kudarcából született lázadás

Az üzenet a lehető legvilágosabb: a lakosság kész saját magának „igazságot osztani”, mert az állam túl gyenge a rend biztosításához. Az egyszerű polgárok elleni terror íve által egyik végétől a másikig meghatározott év végén egyre növekvő veszélynek érzik azt, hogy Franciaországban, de Belgiumban és máshol is szaporodnak az olyan helyek, ahova a hatóságok nem mennek be és melyeket nem tartanak az ellenőrzésük alatt.

Az állam által hátrahagyott űrt könnyen betöltheti a „népi igazságszolgáltatás”. 2015 utolsó napjaiban azt látjuk, hogy a düh erőszakba torkollhat, ami csak tovább fogja táplálni az ellenőrzés alól könnyen kiszabaduló feszültségeket. A muzulmánellenes tüntetések elterjedése jelenti a következő év egyik nagy veszélyét. Nemcsak a terrorista csoportosulások részéről kiváltható válasz miatt, hanem azért is, mert fokozhatja az intoleráns légkört és a demokrácia egészségét fenyegető szintet elérő Európa-ellenes populizmust és szélsőségességet.

Egy állami csőd körülményei között elképzelhetetlen az európai demokrácia túlélése.

Ezért 2016-nak az állam erejének a polgárok védelmében történő gyakorlásának éve kell legyen. Különben a krónikussá váló bizonytalansággal szembeni lázadásuk polgárháborút robbanthat ki egy kisebbség integrálatlan, fanatikus és erőszakos frakciója által belülről megtámadott Európában.

Az EU kritikus állapotban lép át 2016-ba, amihez az éppen véget érő évben alaposan hozzájárultak a politikai korrektség vak őrei, akik képmutatásukkal vagy felelőtlenségükkel ezt a terrorizmus és idegengyűlölet közötti káros versengést táplálták.