Mit hallgat el a SRI a Beke-ügyben?

Nagyon jó, hogy a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) és a Belső Hírszerzési Igazgatóság (DIPI) leleplezett egy lehetséges (feltételezett) merényletet, melynek elkövetője egy forrófejű kézdivásárhelyi magyar lett volna.

Jó, hogy a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság (DIICOT) ügyészei fülön csípték az illetőt. Talán több mindent elmond a szervezetről, amelynek tagja, és amelynek nemigen van helye nálunkfele.

Kevésbé jó, hogy a bejelentést pont december elsejére időzítették, Románia Nemzeti Ünnepének napjára. Mert épp akkor kínáltak tálcán egy sajtótémát, amikor nem kellett volna, továbbá a téma kényelmetlen érzéseket gerjesztett egyesekben és xenofób indulatokat másokban.

És akkor itt abbahagyom a pozitív értékeléseket. Annak ellenére, hogy a történetnek korántsem itt a vége.

Ugyancsak gyanús az a mód, ahogy az ügyészek a közvélemény elé tártak egy több mint különleges (elméleti) esetet: hetet-havat összehordtak, meséltek nekünk arról, milyen hatalmas arzenált találtak az illető forrófejű magyarnál, tájékoztattak a „bomba” robbanóerejéről és távirányító vagy telefon segítségével megvalósítható felrobbantásának lehetőségéről stb. Mit is mondjak: úgy mutatták be ezt a nem is tudom milyen Istvánt,

mint valami honi ISIS-harcost.

Rareș „Mindent tudok” Bogdan majd’ összerobbant az esti csúcsidő élő adásában, kollégája, Octavian Hoandră pedig kész volt az RMDSZ megsemmisítését célzó keresztes sereg élére állni. Az ügyészek által elénk tárt adatok közül azonban hiányoztak a legfontosabbak: a bizonyítékok. Más esetekben, amikor valami leszámolás végett érkező moldovaiakat vagy ukránokat fülelnek le, bemutatják a fegyvereiket, műveleti stratégiájukat stb. Ja, és még hiányzik valami. Ahányszor letartóztatnak egy előzetesen lehallgatott és megfigyelt notórius személyt, két percen belül kilométeres sztenogramok „szivárognak ki”. Ezúttal: semmi. És már 5 nap telt el az „esemény” óta. Csupán két jelentéktelen sor egy kiterjedt vizsgálatból. Ezek a dolgok elgondolkodtatók. Erősen tartok attól, hogy az események nem pont úgy zajlottak, ahogy őket a SRI és (különösen) a DIICOT bemutatta nekünk. Egyelőre ennyit a „merénylet hadművelet”-ről, ahogy az illetékesek megnevezték az esetet. Azonban van még egy rendkívül bonyolult probléma, amelynek enyhén szólva kellemetlen következményei lehettek volna.

A SRI nem mondott el mindent.

Mármint a kézdivásárhelyi december elsejéről. December elsején Kézdivásárhelyen (csendes vidéki kisváros 18.500 lakossal, amelyből 1.100–1.200 román) a Nemzeti Ünnepnek különleges jellege volt. És erről sem a sajtó, sem a hivatalosságok nem ejtettek egy szót sem. De mivel Kézdivásárhely nem a Marson található, a dolgok szépen kiderültek. A rossz az egészben az, hogy a források 70 %-a helybeli, tehát túlzások és félretájékoztatások is előfordulhattak. Na de vissza a lényegre. December elsején Kézdivásárhelyen katonai parádét szerveztek. Eddig minden rendben van. Csakhogy a parádézó katonai menetoszlop mögött felvonult körülbelül 800–1.000 trikolórt lobogtató ember is. És itt van egy kis probléma. A tény, hogy nemzetük ünnepén, egy gyülekező hely fele menet, a románok átvonulnak a város központján, nem lépi túl a demokrácia kereteit. Ám ha rögtön a katonai menetoszlop mögött vonulnak fel, ez úgy is értelmezhető, hogy

egy hatóság – jelen esetben a hadsereg – szolidaritást vállal a felvonulókkal.

És ez bizony rossz vért szül egy érzékenységektől fűtött régióban. Több mint valószínű, hogy egy, Dușa ex-miniszter (Mircea Dușa volt hadügyminiszterről van szó – a szerk.) által mintegy „végrendeletként” hátrahagyott megállapodásról van szó. Igen, a látens ultranacionalista Dușáról beszélek, aki viszont jól tudta leplezni az indulatait. Miért mondom, hogy egyáltalán nem volt szerencsés a hadsereg–felvonulók „párosítás”. Mert alkalmat adott a forrófejű „merénylő” szurkolóinak, hogy mindenféle információval árasszák el a Facebook-ot, melyeket – független vagy hivatalos források híján – megalapozatlanokként kell kezelnünk. De nézzük, mit is mondanak az illetők. „A városközpontban felvonulókat konstancai, buzău-i, prahovai és bukaresti rendszámtáblás autóbuszokkal hozták oda.” „A felvonulók folyamatosan azt kiabálták, hogy Kézdivásárhely román föld.” Szeretnék világosan fogalmazni: nem törvénybe ütköző, hogy az ember kirándulni menjen december elsején, és az sem, hogy egy másik helységben ünnepelje a Nemzet Napját. Ismét meg kell jegyeznem, figyelembe véve a régióban levő érzékenységeket: ezek a megnyilvánulások talán nem produktívak. Olyan ez, Sabin Ghermant parafrazálva, mintha a Steaua szurkológárdája piros-kék zászlókkal felfegyverkezve átvonulna a Dinamo szurkolói közé, és ott éltetné a Steauát, illetve fújolná a Dinamót.

Nincs benne semmi törvényellenes, csak éppen kontraproduktív.

Ja, és a rendfenntartók nem engednék meg. Minek kell kiabálni – ha ugyan így történt –, hogy „Kézdivásárhely román föld!”, fel nem foghatom. Van valaki, aki ne tudná, hogy az ott román terület? Ismétlem, nem tudom, igaz-e, amit a forrófejű István környezete állít, de ha igaz, elmondható, hogy tapintatlan dolog volt. Amint hogy tapintatlan dolog volt az is – és ebben az esetben bizonyíték értékű videofelvétel áll rendelkezésünkre –, hogy a felvonulók egy olyan hazafias dalt énekeltek, amit az 1916-ban a Kárpátokon átkelő román katonák is fújtak. Nem tudom, miért, de attól tartok, hogy Kézdivásárhelyen

nem pro-román felvonulás volt, hanem magyarellenes.

A SRI-nek nyilvánosan el kellett volna mondania, hogy valóban más területekről hoztak-e felvonulókat autóbuszokkal. Egy-két felvonuló arc mintha-mintha ismerősnek tűnne a bukaresti Egyetem téri mítingekről. Ha a SRI nem pontosít, akkor súlyos a dolog. És mint aki megélte (és megírta) „1990 Vásárhelyét”, gyaníthatom, hogy idén december elsején megvolt 1990 márciusa „remake”-jének szándéka. Annak idején a cél világos volt: a szekusok új intézménybe való átcsoportosítása. És azonnal meg is alakult a SRI. Ezen a december elsején megvolt a „ puskapor”: „István merénylete”. És megvolt a robbanóelegy többi eleme is. De mi volt a cél? Ami ezúttal a SRI célja.