December 1-e Románia nemzeti ünnepe. 1918. december 1-én Gyulafehérváron szentesítették Erdély egyesülését Romániával. Az ezt a napot eltorzító nacionalistákat emlékeztetem arra, mit mondtak ki a gyulafehérvári kiáltványban:

„A Nemzetgyűlés kihirdeti a következőket: Teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő nép számára. Minden nép a saját nyelvén fogja magát képezni, IRÁNYÍTANI és bíráskodni, a kebeléből kiválasztott egyéneken keresztül, és minden nép a létszámával arányos képviseleti jogot kap a törvényhozási testületekben és az ország kormányzásában.”

A nemzeti ünnepen mindenkinek örvendeznie kellene. Etnikumtól, rassztól vagy vallástól függetlenül. Romániában az idők folyamán változott a nemzeti ünnep napja. De bármelyik legyen is az, a szélsőségesek mindig találnak valamilyen ürügyet, és a gyűlöleten, diszkrimináción és sovinizmuson alapuló üres nacionalizmus, hamis hazafiság napjává változtatják.

A magukat értelmiséginek tartó „mérsékeltek” több ezer háromszínű zászlóval akarnak a Székelyföldön élő, állításuk szerint üldözött román testvéreikkel együtt lenni, hogy ne érezzék egyedül magukat. Kampányuknak „Románok a románokért” a neve.

De „megfeledkeznek” arról, hogy a román etnikumon kívül

Romániában magyarok és más nemzetiségek is vannak.

Egy újabban már párttá is vált szélsőséges szervezet szintén szokásává tette, hogy a nemzeti ünnepen Székelyföldre, Sepsiszentgyörgyre megy, ahol a románok kisebbségben vannak, mégpedig azért, hogy – állításuk szerint – a magyar többség által kiközösített románokkal legyenek együtt.

Bejönnek a városba, menetelnek az utcákon, gyalázkodva, fenyegetőzve világgá kürtölik frusztrációikat; és mindezt Románia zászlóját lobogtatva teszik. Ha semmirekellőként viselkedsz Románia zászlójával a kezedben, az nemzeti jelképek megsértése. Nem tudom elfogadni a populizmusokat, a primitív nacionalizmust és nem érthetek egyet azzal, hogy szélsőséges pártok gyalázkodásra vagy fenyegetőzésre, a más etnikumú román állampolgárokkal szembeni etnikai gyűlöletre való uszításra használják fel a nemzeti ünnepet.

Sepsiszentgyörgyön a magyar etnikumúak vannak többségben.

De toleráns emberek, minden évben eltűrik, hogy tiszteletlen és neveletlen emberek érkezzenek a városba, és a saját otthonukban, az utcáikon fenyegessék és gyalázzák őket. Nem azért, mert gyávák, nem azért, mert félnek, hanem mert bátrak. Nem harcolhatsz intoleranciával az intolerancia ellen, erőszakkal az erőszak ellen.

A szélsőségesség ellen a képzettség, az intelligencia a legerősebb fegyverek. Itt az ideje felnőnünk, abbahagynunk a zászlókkal való hadakozást, hogy kié nagyobb, kinek van több. A nemzeti ünnepnek semmi köze nincs a zászlók mások orra előtti tüntető lobogtatásához.

Az idén már nem fogom a mellemre kitűzni a trikolórt,

mint a korábbi években. Idén úgy döntöttem, december 1-én mégsem leszek román; magyar sem, szász sem és semmilyen más etnikum sem. Idén december 1-én egyszerű ember vagyok! Idén az vagyok, amit Sepsiszentgyörgy képvisel (és nemcsak Sepsiszentgyörgy, hanem Erdély sok más hasonló falva és városa, ahol évszázadok óta két vagy több különböző etnikum él együtt): sokszínűség, egyetértés, tolerancia, mindenki tisztelete, etnikumtól függetlenül.