És hát most sem értik, mi a probléma.
Tegnap szóvá tettük, hogy Székelyudvarhely polgármesteri hivatala hálaadó szentmisére invitálta a szombatfalvi városrészben élőket, hogy köszönetet mondjanak azért, hogy „eredményesen elvégezhettük a modernizálási és építési munkálatokat”.
Egyed Ufó Zoltán kolléga szintén megkommentálta a témát az uh.ro-n.
A városháza rövid közleményben reagált „a médiában megjelentekre”.
Íme:
„A médiában, a hálaadó szentmisével kapcsolatban megjelentekre az alábbiakat közöljük:
Ez már csak azért is érdekes, mivel a misére hívást nem egy „keresztény ember”, hanem „Székelyudvarhely Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala” követte el. A „keresztény embert” nem kell egy közintézménynek misére hívnia, hogy köszönetet mondjon azért, hogy „erőt kapott a munkák, a feladatok elvégzéséhez”. Ráadásul a munkákat és feladatokat nem a „keresztény ember”, hanem egy közintézmény végezte el, ebben pedig semmi rendkívüli nincs, a polgármesteri hivatalnak ugyanis ez a dolga, ezért működtetik az emberek közpénzből, azaz a saját pénzükből.
Az emberek pedig nem azt várják el a polgármesteri hivataltól, hogy szentmisén dicsőíttesse magát, hanem hogy leaszfaltozza az utcát, s ennek közvetlen megtapasztalása ott a helyszínen, az utcán történik, nem a templomban.
Hiába nem hangzott el a hálaadó szentmisén „a polgármesteri hivatal, érintettek, tisztségviselők dicsérete, de még csak neve sem”, ha a mise előtt a városháza szórólapon veri a mellét és kelti azt a benyomást, hogy a misén bizony a polgármesteri hivatalt és az érintetteket kell dicsérni.
Szóval kedves Székelyudvarhely Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, végezd csak a munkád, amit az emberek rád bíztak, hagyd a templomot meg a hálaadó szentmisét, mert azoknak semmi köze a te feladatodhoz. A te feladatod pusztán az, hogy elvégezd „a munkákat”, nem az, hogy a templomban kampányolj, utána pedig kínos magyarázkodással próbálj kihátrálni a fonák helyzetből.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
Nem vehet már részt az egyszerűsített honosításban az Eurotrans Alapítvány a Krónika értesülései szerint. Az RMDSZ szervezete a jövő évi működési költségek támogatásához szükséges kérelmet benyújtotta a magyar kormánynak, választ egyelőre nem kapott.
Nálunk nincsenek megoldhatatlan helyzetek, valahogy mindent el lehet intézni, hiszen holnap is nap van.
Harminc napra rács mögé került az a környezetvédelmi alapnál dolgozó felügyelő, aki egy Maros megyei cégtől 45 ezer lejes csúszópénzt kért. Amint átvette az összeget, őrizetbe is vették.
Évtizedeken át a kalotaszegi kézművesség legismertebb központja volt Körösfő, ahol a főút mentén szinte minden ház előtt népművészeti termékeket kínáltak. A rendszerváltás után virágzásnak indult kiskereskedelem azonban napjainkra hanyatlani kezdett.
Eltűnt egy 87 éves férfi, aki vasárnap délelőtt távozott gyergyóalfalvi hétvégi házából, azóta nem tért vissza. A Hargita megyei rendőrség a lakosság segítségét kéri a felkutatásában.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.