És hát most sem értik, mi a probléma.
Tegnap szóvá tettük, hogy Székelyudvarhely polgármesteri hivatala hálaadó szentmisére invitálta a szombatfalvi városrészben élőket, hogy köszönetet mondjanak azért, hogy „eredményesen elvégezhettük a modernizálási és építési munkálatokat”.
Egyed Ufó Zoltán kolléga szintén megkommentálta a témát az uh.ro-n.
A városháza rövid közleményben reagált „a médiában megjelentekre”.
Íme:
„A médiában, a hálaadó szentmisével kapcsolatban megjelentekre az alábbiakat közöljük:
Ez már csak azért is érdekes, mivel a misére hívást nem egy „keresztény ember”, hanem „Székelyudvarhely Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala” követte el. A „keresztény embert” nem kell egy közintézménynek misére hívnia, hogy köszönetet mondjon azért, hogy „erőt kapott a munkák, a feladatok elvégzéséhez”. Ráadásul a munkákat és feladatokat nem a „keresztény ember”, hanem egy közintézmény végezte el, ebben pedig semmi rendkívüli nincs, a polgármesteri hivatalnak ugyanis ez a dolga, ezért működtetik az emberek közpénzből, azaz a saját pénzükből.
Az emberek pedig nem azt várják el a polgármesteri hivataltól, hogy szentmisén dicsőíttesse magát, hanem hogy leaszfaltozza az utcát, s ennek közvetlen megtapasztalása ott a helyszínen, az utcán történik, nem a templomban.
Hiába nem hangzott el a hálaadó szentmisén „a polgármesteri hivatal, érintettek, tisztségviselők dicsérete, de még csak neve sem”, ha a mise előtt a városháza szórólapon veri a mellét és kelti azt a benyomást, hogy a misén bizony a polgármesteri hivatalt és az érintetteket kell dicsérni.
Szóval kedves Székelyudvarhely Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, végezd csak a munkád, amit az emberek rád bíztak, hagyd a templomot meg a hálaadó szentmisét, mert azoknak semmi köze a te feladatodhoz. A te feladatod pusztán az, hogy elvégezd „a munkákat”, nem az, hogy a templomban kampányolj, utána pedig kínos magyarázkodással próbálj kihátrálni a fonák helyzetből.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Mintegy fél évszázada biztosít fórumot a román és magyar történészek szakmai párbeszédének a Román–Magyar Történész Vegyes Bizottság. A testület XXVII. ülését Déván rendezték meg, Nagy Levente magyar társelnök nyilatkozott az eseményről a Krónikának.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.
Házuk kertjében ment szembe egy medvével két kisgyerek szerdán délután Lövétén. Mivel veszélyessé vált a helyzet, ártalmatlanítani kellett a nagyvadat. A példány nagyjából kéthete folyamatosan bejárt a településre.
Az EDDA lesz az egyik fellépő a 35. Tusványoson – jelentették be a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szervezői szerda délután.
Eddig huszonegy Észak-Írországban élő ember kért konzuli segítséget a román hatóságoktól utazási okmányok kiállításához a belfasti zavargások miatt – közölték csütörtökön külügyminisztériumi források.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.