A videófelvételekből kiderült: egy járókelő egyszerűen hazavitte.
Augusztus végén a Főtér is beszámolt arról, hogy nagyváradi Garasos hídról ismét eltűnt az a dombormű, amelyet a korábban itt álló gyalogoshíd felavatásának centenáriuma alkalmából készített az RMDSZ megbízásából Deák Árpád helyi szobrászművész. Mivel a magyar vonatkozású domborművet felavatása óta többször is megrongálták, ezúttal is vandalizmusra gyanakodtak a hatóságok. A térfigyelő kamerák előzetes kielemzéséből kiderült, hogy az időjárás miatt leesett a földre a dombormű, majd onnan nyoma veszett.
A helyi rendőrség nem siette el a nyomozást: két hónap elteltével, pénteken közölte, hogy azonosították azt az illetőt, aki elvitte a bronzplakettet, és meg is találták az elkövető lakhelyén. Arról nem szólt a hír, hogy mikor helyezik vissza.
A váradiak közkedvelt hídját először 1910. december 10-én avatták fel. Nevét onnan kapta, hogy aki átkelt rajta, annak egy garast kellett elhelyeznie a hídfőknél felállított perselybe. Ezt a gyalogoshidat 1974-ben bontották le, helyére a most is álló vasbeton szerkezetű átkelőt építették.
Fotó: Reggeli Újság
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
… a galaci család, amelynek otthonát elvitte a ruszki drón, kap egy új lakást a Ferrari-örökös nejétől… és a mindig mosolygós Victor Ponta végleg szakított a PSD-vel és hazafiasabb vizekre evez.
A 2019-es EP-választások alkalmával épp Tomac volt az, aki a kettős állampolgárságú romániai magyarok ellen hergelt, de összeállításunkban felidézzük az elmúlt tíz évnek a román és magyar állampolgársággal is rendelkezőkkel szembeni román narratíváját is.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Házuk kertjében ment szembe egy medvével két kisgyerek szerdán délután Lövétén. Mivel veszélyessé vált a helyzet, ártalmatlanítani kellett a nagyvadat. A példány nagyjából kéthete folyamatosan bejárt a településre.
Éles vita dúlt a magyar Országgyűlésben a képviselők állampolgárságának nyilvánosságra hozatalát célzó mihazánkos kezdeményezésről. Gurzó Mária, a Tisza Párt képviselője tisztázta: soha nem rendelkezett román állampolgársággal.
Viharokra figyelmeztető elsőfokú (sárga) riasztásokat adott ki az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) szerdán.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.