A Parlament 2013-ban iktatta törvénybe, hogy Románia területén augusztus 31-e a Román Nyelv Napja, pontosan ugyanaz a nap, amikor Moldova Köztársaságban már 1990 óta megünneplik. Természetesen, ez egy teljes mértékben dicséretes lépés, bár nem igazán lehet túl sok olyan eseményt találni idehaza, mely indokolná ezt a napot, vagy lehet, hogy csak én nem tudok róluk… de az interneten sem találtam ilyenekre utalásokat.

Tegnaptól, október 13-ától Romániában létezni fog egy Magyar Nyelv Napja is, minden év november 13-án. Azt hiszem, hogy ez a kezdeményezés, az „ultranacionalista siratóasszonyok kórusától” eltekintve, senkit sem kellene zavarjon, sőt, éppenséggel több szempontból is örülnünk kellene.

1. Bizonyítást nyert, hogy politikai döntéshozóink, politikai pártjuktól függetlenül,

normálisan viselkednek,

fenntartások nélkül megszavazva az RMDSZ egyik, a magyar kisebbség számára kedvező tervezetét.

2. Újabb fontos lépés abban az építkezésben, mely a kisebbségek jogainak romániai tiszteletben tartása felé vezet, főleg, hogy más nyelveknek is van ünnepnapjuk, például a cseh, vagy a tatár nyelvnek.

3. Ez újabb alkalom – persze, ha akarjuk –, hogy közelebb kerüljünk a magyar nyelvhez és irodalomhoz, méghozzá jeles képviselőin keresztül, akiknek egy része a most hazánkban lévő térségekben született – például Ady Endre, vagy Benedek Elek, hogy csak két jelentőset mondjak, de több tíz más is van –, és ez lényeges elem a kölcsönös megismerésben és tiszteletben. Személy szerint, én Márai Sándort ajánlom, csodálatos prózaíró…

Jó emberek, nézzünk szembe az igazsággal.

Ebben az országban más nemzetiségek is élnek.

A magyarok a legnagyobb számú kisebbség. Tényleg nem akarunk lemondani a történelmi terhekről és magunk mögött hagyni azt, ami elválaszt minket egymástól, ehelyett afelé mozdulva el, ami összeköt bennünket? Nem tartják elegendőeknek a jelen leküzdendő kihívásait, hogy ne kelljen állandóan magunk mögé tekintgetnünk? Nem félnek attól, hogy kifacsarodva marad a nyakuk?

Abban a kiváltságban van részem, hogy több mint 15 éve Sepsiszentgyörgyön, Székelyföld legnagyobb városában élek, és a mindkét oldal felől érkező provokációk ellenére több ezerszer tapasztaltam, hogy az egyszerű emberek jól megvannak egymással és legnagyobb részük távol tartja magát a nacionalista zagyvaságoktól. Az évek során elég bizonyítékot gyűjtöttem erre, de csak a két, mindenki számára legnyilvánvalóbbat osztom meg veletek: a szélsőséges rendezvényeken megjelenők kis száma és a nacionalista mozgalmak által kapott szavazatok elhanyagolható mennyisége.

Románok, kérem, jegyezzétek meg:

a magyarok kisebbségben vannak Romániában.

Ez tény. Tegyünk azért, hogy jól érezzék magukat itt és próbáljunk EGYÜTT megtalálni a legjobb megoldásokat mindarra, ami körülöttünk van. Nem hiszem, hogy fel kellene sorolnom a mai társadalom óriási gondjait, főleg Romániában. Ne hagyjátok többé, hogy olyan politikusok manipuláljanak benneteket, akik néhány szavazatért bármit lángra lobbantanának, bármilyen ökörséget kimondanának, hátha elhiszitek, hogy ők a hős megmentőitek!

Nem fejezhetem be anélkül, hogy elmondjam, a fentebbi mondatok tökéletesen ráillenek a Székelyföldön kisebbségben lévő románokra is. Remélem, nem untatlak benneteket, de nagyon kérem, olvassátok el a következő változatot is.

Magyarok, kérem, jegyezzétek meg:

a románok kisebbségben vannak Székelyföldön.

Ez tény. Tegyünk azért, hogy jól érezzék magukat itt és próbáljuk EGYÜTT megtalálni a legjobb megoldásokat mindarra, ami körülöttünk van. Nem hiszem, hogy fel kellene sorolnom a mai társadalom óriási gondjait, főleg Romániában. Ne hagyjátok többé, hogy olyan politikusok manipuláljanak benneteket, akik néhány szavazatért bármit lángra lobbantanának, bármilyen ökörséget kimondanának, hátha elhiszitek, hogy ők a hős megmentőitek!