Alig néhány perccel azután, hogy az Adevărul honlapján megjelent a bejegyzésem, e kiadvány szerkesztősége nemcsak arról döntött, hogy törli az RMDSZ-ről szóló cikket, de az eddigi – természetesen önkéntes – együttműködésemet is felbontotta az újsággal, ami abból állt, hogy alkalmanként publicisztikát tettem közzé az oldalukon. Vajon miért és kit ijesztett meg egy RMDSZ-ről szóló vezércikk? Íme a cenzúrázott szöveg (miközben az RMDSZ ott terpeszkedik az Adevărul oldalain:
Ma emlékezünk meg a majszini vérengzés 71. évfordulójáról, amikor az Erdélyből visszavonuló magyar horthysta csapatok bosszúból egy egész falut lemészároltak (így! a szerző nem pontos, ugyanis: „1944. október 14-én délután a Visó völgyében visszavonuló magyar katonák az előzetesen kiürített falu Borsa felőli végében, két deportált zsidó család faházában 31, főként mezőségi román munkaszolgálatost végeztek ki [ketten túlélték a kivégzést], majd éjjel felgyújtották a települést.” Forrás: Wikipédia – E-RS). Alig egy nappal korábban, vagyis tegnap, 246 képviselő az RMDSZ javaslatára megszavazta a Magyar Nyelv Napjának bevezetését. Romániában egyetlen módon lehet megünnepelni a Magyar Nyelv Napját:
az erdélyi magyar elnyomás áldozatairól megemlékezve.
Az RMDSZ a politikai osztály árulására, valamint a PSD és a PNL jövőbeni szövetségkötési óhajára alapozva a románok történelméből teljes mértékben csúfot űzve viszi keresztül a Parlamenten a törvényeit. Az erdélyi románok elnyomásának kivégzésekkel, kínzásokkal és az elődjeink kiirtására irányuló szándékkal teli korszakát semmisítik meg azért a néhány szavazatért, amelyet az RMDSZ tudna biztosítani a jövőbeni parlamenti kombinációkban.
Más korszakokban, az ilyen, összefoglaló kifejezéssel
árulásnak nevezett dolgokért halálbüntetés járt.
Az Egységes Románia Párt (PRU) címerében szereplő III. Karóbahúzó Vlad (Vlad Țepes) korában a halál áldásnak számított az árulók számára, mert még mielőtt a Fennvaló ítélkezhetett felettük, a büntetés sokkal fájdalmasabb volt a halálnál. Napjainkban a haza- és nemzetárulás a mindennapok része, tisztségekkel, pénzzel és lehetséges kormánytagságokkal jutalmazzák.
Az ilyenfajta önpusztítás vezeti ki a történelemből Romániát, és ez zajlik folyamatosan az utóbbi 25 évben. Ez történik gazdasági, társadalmi, politikai szinten, és mindennek a tetejében saját történelmünk szintjén is. És ugyanúgy, ahogy a románok tulajdonviszonyai is módosulnak, abban az értelemben, hogy már semmi sem az övék a saját országukban, miért ne módosítanák a múltjukat is, ugyanabban az értelemben, hogy a történelem már másoké,
a románok pedig újra jobbágyokká válnak az ősi földjükön,
és idegen nyelvek és kultúrák előtt kell meghajolniuk. Amelyek nem a román nyelv és a román kultúra mellett akarnak helyet maguknak, hanem az egész helyet akarják. Ha nem hiszik, menjenek el a magyar politikusok által ellenőrzött településekre és győződjenek meg arról, hogy a multikulturalizmus és a többnyelvűség automatikusan a románizmus eltűnését jelenti. De hiszen ez volt a cél…