Na, ki mozgatja az iszlám terrorizmus drótjait?

Abban a siralmas környezetben, melyben a terrorizmus lett a XXI. századot meghatározó legfontosabb tényezők egyike, éppen a Terrorizmus Agytrösztje marad észrevétlen. Yasmin Alibai-Brown brit újságíró megsemmisítő kommentárja a The Independent-nek.

Izrael és az Egyesült Államok nem bíznak Iránban. Észak-Korea elkeseredetten folytatja nukleáris programját és továbbra is egy excentrikus és rossz szokások rabjává vált ember vezeti. A demokratikus államokat elborzasztják Vlagyimir Putyin imperialista ambíciói. Az egész világot megdöbbenti az új veszély, az ISIS, az Iszlám fenegyereke.

De a sort Szaúd-Arábiának kellene vezetnie –

mely degenerált, álnok, kíméletlen, erős és ugyanolyan veszélyes, mint az előbbi lista bármelyik másik szereplője.

Szaúd-Arábiának jelentős szerepe volt abban, hogy az ISIS megszállta Irak északi részét, ahogy azt a brit titkosszolgálat, az MI6 egyik vezetője tavaly elárulta. Konfliktusokat robbant ki és finanszíroz, miközben az országon belül minden szabadságjogot szétzúz.

Ennek ellenére a Nyugat a rijádi vezetők előtt hajlong fáradhatatlanul. Szaúd-Arábiát a múlt héten megválasztották az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa elnökének, amit Washington üdvözlendőnek talált.

Mark Toner, az amerikai Külügyminisztérium szóvivője a következőt nyilatkozta: „Reméljük, hogy ez a tisztség alkalmat jelent majd számukra, hogy világszerte, de a határaikon belül is odafigyeljenek az emberi jogok tiszteletben tartására.”

Megdöbbentő.

Szaúd-Arábia kétnaponta kivégez egy embert.

Ali Mohammed Al-Nimr-t hamarosan lefejezik és keresztre feszítik, mert az arab tavasz idején demokrácia melletti tüntetéseken vett részt. Akkoriban még tinédzser volt.

Raif Badawit, egy demokráciát követelő bloggert 10 év börtönre és 1.000 korbácsütésre ítéltek.

Múlt héten 769 muzulmán hívőt öltek meg a mekkai zarándoklat alatt. A szaúdi vezetők eleinte azt mondták, hogy ez „Allah akarata” volt, aztán meg a halottakat hibáztatták.

Mekka hajdanán az egyszerűség és a szellemiség helye volt. A mohó szaúdiak mára lerombolták a történelmi műemlékeket és egy iszlámista Las Vegas-szá változtatták. A szegények már nem engedhetik meg maguknak, hogy odautazzanak.

Ellenőrzés alatt kellene tartani az emberek számát, hogy szavatolható legyen a biztonságuk. De ez hátrányosan érintené a profitot. Ziauddin Sardar megrázó könyve, a The Sacred City az iszlám legszentebb városának deszakralizálódását írja le.

Szaúd-Arábia kártékony hatása gyorsan és zavartalanul terjed szét. Szalmán király 200 mecset felépítését ajánlotta fel Németországnak az újonnan érkező menekülttömegek számára. Nem táborokra, vagy más alapszükségletekre kínált fel pénzt, hanem a szaúdi titkosszolgálatok trójai falovának számító vahabita mecsetekre.

A francia Laurent Murawiec a következőket írta 2002-ben: „A szaúdiak

a terror láncolatának minden szintjén aktívak,

a tervezőktől a finanszírozókig, a káderektől a közkatonákig, az ideológusoktól a mazsorettekig.”

Ne felejtsük, hogy a szeptember 11-i terroristák többsége szaúdi volt. Akárcsak az al-Kaida teljes vezetése.

A szeptember 11-ét követő 14 évben a szaúdiak még agresszívebbé váltak, még eltökéltebbé a kulturális háború megnyerésében. Keményen finanszíroztak iszlámista szervezeteket és küldetéseket, nőket és gyermekeket rabságba hajtó szörnyű doktrínákat terjesztettek, elítélik a szabadságot és a demokráciát.

Mit tesz vezetésünk, hogy megálljt parancsoljon a Sátán ezen láthatatlan kezének? Egyáltalán semmit! A (brit – a szerz.) királyi család, a kormányok, a parlamenti képviselők, jelentős számú intézmény és befolyásos ember a Szaúd-Arábiában hatalmon lévő klán csecsén lógnak.

Egyetlen komoly oknyomozást sem láttam a tévében e rezsimmel szemben. Tudjuk, hogy nem jó, de elrejtik a bizonyítékokat. Egyes írók megpróbálták áttörni a hallgatás falát. Craig Unger könyve, a House of Bush, House of Saud 2004-ben jelent meg. Cáfolhatatlanul bizonyította, hogy a nemzetközi terrorizmusnak Szaúd-Arábia az agytrösztje. A Bush-család pedig megengedhetetlenül közel áll a rijádi rezsimhez.

Sokan úgy tartjuk, hogy ezek a leleplezések még Carl Bernstein és Bob Woodward újságírók Richard Nixonról és Watergate-ről szóló oknyomozásánál is megdöbbentőbbek.

Ennek ellenére mit tesz a kormányunk? Semmiségekkel foglalkozik. A kormány megelőzési programja előírja a tanároknak, hogy

figyeljenek oda a „radikális fiatalokra”

és már korai szakaszban fedezzék fel őket.

Egy friss jelentés szerint, 4.000 fiatal muzulmánt kellene átnevelni. Minden harmadik csak három éves. Májusban egy muzulmán diák „ökológiai terrorizmusról” beszélt, és ezért behívatták, hogy kiderítsék, az ISIS támogatója-e.

Az egyetemi tanároknak, az ügyvédeknek, az orvosoknak és ápolónőknek, mindenkinek a nemzet kémjeivé kellene válniuk. Mohammed Umar Faruq-ot, a Staffordshire University hallgatóját múlt héten terrorizmussal vádolták meg, mert a Tanulmányok a terrorizmusról című könyvet olvasta a könyvtárban.

A szélsőségesség komoly dolog. A liberális, nyugatiasodott muzulmánok megpróbálnak hatni a radikalizálódott muzulmán fiatalokra, de a hatékony fellépéshez híján vannak az eszközöknek.

Vezetőink azonban kerülik az összetűzést Szaúd-Arábiával, az iszlamista agymosás és fertőzés forrásával. A kőolaj és a fegyvereladásból származó profit miatt óvakodnak.

A politikai gyávák és az erkölcstelen nyerészkedők az igazi árulók, ők a nemzetbiztonságra, a hazafiasságra és az egységre leselkedő igazi veszély. Mit tudnak erre a vádra válaszolni?