„2014-ben a nagyváradi önkormányzat és a Mecénás Alapítvány ingatlancserében egyezett meg, amely a feljelentéstevő szerint kimeríti a korrupció tényállását.

Ezért aztán Csomortányi István, a Néppárt megyei elnöke pártja nevében a DNA-hoz fordult. Ezt nehezményezte, sőt vetette a marosvásárhelyi előválasztás játékszabályainak tisztázása ügyében nyílt levélben hozzá forduló Szilágyi Zsolt néppárti elnök szemére Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. Az EMNP visszavonulót fújt, kényszeredett mentegetőzésbe fogott. Hirtelen »kivizsgálták« az esetet, és közleményben adták tudtunkra: »az Erdélyi Magyar Néppárt nem tett ügyészségi feljelentést magyarok ellen, és nem adott senkinek felhatalmazást valamilyen feljelentés megtételére«. Magyarán elhatárolódtak Csomortányi Istvántól. Aki állítólag visszavonta a párt nevében tett feljelentést, de közlése szerint saját nevében újat szándékszik benyújtani.

A külső szemlélő most azt látja, hogy a politikum szemérmesen úgy tesz, azt a látszatot próbálja kelteni, mintha a magyar politikai közszereplőket érintő korábbi korrupciós vádaktól, vádaskodásoktól – lásd a Rácz Károly, Markó Attila, Borboly Csaba, Mezei János, Ráduly Róbert eseteit – a magyar pártok teljességgel idegenek lennének. Magyarán: még közvetett formában sem lenne közük a feljelentőkhöz. Ami – mi is tudjuk, ők is tudják – nem igaz.”