Ilyen az, amikor kibicsaklik a jóindulat. Mert hogy az önmagában szép, de nem mindig elég.
Ennyit mondhatok: ma (szeptember 8-án – a szerk.) nem történt semmi rendkívüli Sepsiszentgyörgyön. Nem, a magyarok és a románok nem ragadták torkon egymást, nem verték le egymás veséjét, nem vetettek oda egymásnak csúnya szavakat és nem, senki sem próbált felmászni az épületre, hogy kitűzze a zászlót.
Sepsiszentgyörgyön ma megemlékeztek a város fasiszta-horthysta (így! – a szerk.) megszállás (így! – a szerk.) alóli felszabadításának (így! – a szerk.) 71. évfordulójáról. Mint minden egyes, a román nemzet számára fontos eseményre, erre is eljöttek a katonai káderek a MApN (Honvédelmi Minisztérium – a szerk.) minden intézményéből, felvonultak, elénekelték az ország himnuszát, lengették a zászlót.
Azt hallottam, hogy a tűzoltók felmásztak az épületre, hogy kitűzzék a zászlót a városháza tornyára. Annyit mondhatok, hogy ott voltam és nem láttam semmilyen negatív megnyilvánulást, sem valamilyen csoport, sem akár egy személy részéről.
Vagyis, nehogy félreértsék a mondanivalómat,
semmilyen épületre, nem okozott botrányt, nem zajongott a ceremónia alatt. Az összes résztvevő tapsolt, ha kellett, hallgatott, amikor kellett és énekelt, amikor szükségét érezte.
A jelenlévőket az zavarta, hogy a polgármesteri hivatal nem támogatta az eseményt. Vagyis már oly sok éve megszokott, hogy a polgármesteri hivatal részéről (szinte) senki sem szokott részt venni az ilyenfajta, a kék-sárga-piros jegyében zajló eseményeken, és általában a román tanácsnokokat bízzák meg, hogy „írják alá a jelenléti ívet”, de ezúttal nem akadt senki, aki átvehette volna a zászlót.
A protokoll szerint a trikolórt általában átadják egy képviselőnek – tehát nem feltétlenül a polgármesternek, vagy a vezetőség valamelyik tagjának –, hogy kitűzzék azt a toronyra, ahol oly sok évtizedig volt, amióta a Román Hadsereg katonái 1944. szeptember 8-án kitűzték oda, Sepsiszentgyörgy város felszabadításának jeleként. (Ez volt az első város Észak-Erdélyben, melyet felszabadítottak a fasiszta-horthysta megszállás alól).
Megértem: kellemetlen azt mondani, hogy
(kezd tendenciává válni, ahogy a román szerzők a magyar–székely szembenállást erőltetik – a szerk.), de ahogy a magyaroknak is vannak lelkükhöz közelálló ünnepeik, ugyanúgy ez a nap is reprezentatív (egyes) románok számára. Másrészt meg tudom érteni, hogy a jelenlévő románokat miért zavarta, hogy nem volt jelen senki a polgármesteri hivatal, pontosabban a polgármester úr képviseletében, akinek minden nemzeti esemény alkalmával éppen valami más dolga van, és nem tud megjelenni, de ennek ellenére, senki sem csapott botrányt és az elégedetlenségüket több mint civilizáltan „kürtölték világgá”.
Bementek a zászlóval a polgármesteri hivatalba, hogy átadják azt, ahol Tischler Ferenc alpolgármester úr elmagyarázta, miért nem lehet ma kitűzni a zászlót – a városháza épülete felújítás alatt áll –, de elmondta, hogy átveheti a zászlót és kitűzik, ahogy az építővállalat átadja az épületet, vagyis a munkálatok befejezése után. Megemlítette, majd megnézik, ki lehet-e tűzni a toronyba, ha engedélyt kapnak rá. „Az épület pillanatnyilag felújítás alatt áll, az építővállalat még nem adta át és ezért nem tűzhetjük ki a zászlót. Persze, a zászlót átvehetem, és ahogy véget ér az építkezés, (…) majd meglátjuk, hogy kitűzhetjük-e. Ott van egy villámhárító, melyet a törvényeknek megfelelően helyeztek el és meg kell néznünk, engedélyezik-e, hogy rászereljük a zászlót.”
Azt nem tudjuk eldönteni, hogy a városvezetők tudatosan halasztották el az épület átadását, tekintettel arra, hogy a városháza épülete mellett, vagy azon belül már 2-3 hónapja nincsenek állványok és munkások, de szeretném azt hinni, hogy nem ment el a józan eszünk.
Sohasem szerettem a történelmet, mert úgy vélem,
Márpedig ha állandóan a múltbéli gondokon elmélkedek, vagy jobban mondva, szándékosan beléjük botlok és nem olyan dolgokként kezelem azokat, melyek… elmúltak és melyeken nem lehet változtatni, akkor sehova sem fogok eljutni.
Úgy gondolom, jó, ha emlékezünk rájuk, megemlékezünk róluk, elhelyezünk egy gyertyát vagy egy koszorút, ha így érzünk, de ne hagyjuk, hogy az oly sok fényévvel ezelőtt történt események (a fényév nem az idő, hanem a távolság mértékegysége – a szerk.) emberként megváltoztassanak minket és beszűkítsék a horizontunkat. Hogyan és kinek használ ez?
Az elején hazudtam. Ebben az egész történetben mégiscsak volt egy rendkívüli esemény: egy 93 éves veterán letérdelt a trikolór előtt és a tisztelet jeleként megcsókolta. Lehet, hogy közülünk egyesek számára az értékek a „másik táborral” szított viták, vagy az egymás felé dobált rothadt paradicsomok számára korlátozódik, de mások esetében az az érték, amitől hasznosnak, erősnek, követendő példáknak és hősöknek érzik magukat.
Ma már nem nagyon van esélyünk harcmezőkön hősökké válni, de a tetteinket és szavainkon keresztül minden nap hősök lehetünk. Példaképek lehetünk a gyermekeink számára, segítségünkkel hasznosak a mellettünk lévőnek, amikor szüksége van rá és erősek a magukat gyengének érző barátainknak.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.
Országszerte spontán munkabeszüntetést robbantottak ki hétfőn az adóhatóság, a nyugdíjpénztár, a munkaerő-közvetítő és a szociális kifizetési ügynökség alkalmazottai a kormány által tervezett, a közszféra dolgozóit érintő megszorító intézkedések miatt.
További híreink: elhunyt Kincses Előd, a marosvásárhelyi fekete március nagy tanúja, leégett a Vlegyásza-csúcson levő meteorológiai állomás, és van ahol idén már másodszor virágzik a cseresznye…
Két fiatal vesztette életét egy közlekedési balesetben vasárnapra virradóan Râmnicu Vâlceában. A rendőrség üldözte őket, miután nagy sebességgel közlekedtek, és nem álltak meg a jelzésre – közölte vasárnap a Vâlcea megyei rendőrség.
Elfogadta hétfő délutáni ülésén a bukaresti kormány azt a rendeletet, amely alapján havi bruttó 300 lejre korlátozzák a közalkalmazottak ártalmas vagy veszélyes munkakörülményekért járó bérpótlékát.
Életét vesztette a Ratosnya közelében történt baleset egyik áldozata vasárnap délután, egy másik személyt mentőhelikopterrel szállítottak kórházba.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.