„A közigazgatási tisztségek betöltését a magyar nyelvtől teszik függővé Kovászna és Hargita megyékben. Az etnikailag vegyes településeken a polgármesteri hivatalok, művelődési házak, könyvtárak, kulturális központok többségében egyetlen román alkalmazott sincs. A térségbeli román lakosságot semmibe veszik, kiszorítják, alárendelt és kényelmetlen lakosságként kezelik, és a munkahelyek betöltése terén nincs esélyegyenlőség”, állítja Ioan Lăcătuşu, a Kovászna-Hargita Európai Tanulmányok Központjának igazgatója, az Epoch Times-nak adott terjedelmes interjújában. Véleménye szerint a térségbeli magyar vezetők „meg akarják tisztítani a románoktól” a területet.

Epoch Times: Milyen gondokkal szembesülnek a hargitai és kovásznai románok? Hogyan váltak diszkriminált kisebbséggé saját hazájukban?

Ioan Lăcătuşu: A Kovászna és Hargita megyében jelenleg létező demográfiai, közigazgatási, oktatási, gazdasági és politikai konfiguráció miatt a románoknak helyileg de facto számbeli kisebbségi státuszuk van, akiket helyi szinten, a médiában és az országos politikában diszkriminálnak és nem rendelkeznek hatékony önkifejezési eszközökkel azzal a társadalommal szemben, melynek közepében élnek. A térségbeli román lakosságot semmibe veszik, kiszorítják,

alárendeltként és kényelmetlenként kezelik,

és nem rendelkezik egyenlő esélyekkel a munkahelyek betöltése és az emberi méltóság érvényesítése terén.
Kovászna és Hargita megyében a számbeli többséggé vált domináns (magyar) kisebbséget – az európai törvényi szabályozással ellentétesen (?! – a szerk.) – nyilvánvaló „pozitív diszkriminációs” lépésekkel védik, míg a két megyében alávetett helyzetben lévő, helyileg számbeli kisebbséggé vált román többséget – mondhatni – elnemzetlenedésre vagy emigrálásra ítélték. Az országnak ebben a részében élő románok nem rendelkeznek törvényi eszközökkel és hatékony megoldásokkal arra, hogy a folyamatosan a magyar etnikai szervezetek fennhatósága alatt álló helyi közigazgatási hatóságokkal kapcsolatosan a saját erejükből kivédjék a decentralizálás negatív hatásait.
Aggodalmunkat az is fokozza, hogy a hivatalos népszámlálási adatokból az következik, hogy a Kovászna és Hargita megyei, etnikailag vegyes települések többségében a posztdecemberi (1989 utáni – a szerk.) időszak alatt a román lakosság fokozódó számbeli visszaesést mutatott. Ha folytatódik ez a folyamat, ezeken a településeken a következő 20-30 évben drasztikusan, egészen az eltűnésig csökkenni fog a román népesség, és úgy tűnik, a magyar etnikum térségbeli képviselői ezt a célt tűzték ki maguk elé –

a megtisztulást a románoktól.

Ehhez a helyzethez az országos politikai döntések szintjén elkövetett „hibák egész láncolata” és a Kovászna, Hargita és részben Maros megyében zajló fejlemények megfelelő kezelésére vonatkozó stratégia hiánya miatt jutottunk el, mely közigazgatási egységekben a román nemzetiségű állampolgárok számbelileg kisebbségben vannak.
A térségbeli etnikumok közötti együttélést hátrányosan befolyásoló politikai és törvényi szabályozások hosszú sorából megemlítem az etnikai alapon létrehozott politikai pártok működésének elfogadását; a pártérdekeknek megfelelő viszonyulást a térségbeli román lakosság igényeihez, miközben mindig egy olyan szövetség vagy koalíció kormányon tartása volt az elsődleges, mely nem létezhetett az RMDSZ részvétele nélkül; egy súlyos diszkrimináció fenntartása a magyar honfitársak és a délkelet-erdélyi megyékben számbelileg kisebbségben lévő románok identitással kapcsolatos projektjeinek finanszírozása terén.

Milyen diszkriminatív lépésekbe ütköznek a románok, ha munkahelyet keresnek, vagy bizonyos beruházások, vállalkozások működtetésében, valamint a nemzeti és nyelvi identitásuk megőrzésében?

Kovászna és Hargita megyében továbbra is folytatódik az a gyakorlat, hogy kötelező a magyar nyelv ismerete azoknál a közigazgatási állásoknál is, ahol ezt a törvény nem írja elő (ez egyes kereskedelmi társaságoknál is általános gyakorlat). Az etnikailag vegyes településeken a polgármesteri hivatalok, a művelődési otthonok, a könyvtárak, a kulturális központok többségében egyetlen román tisztviselő sincs. Ezen kívül az esetek többségében nem tartják be azokat a törvényi előírásokat, melyek szerint román igazgatókat, vagy igazgatóhelyetteseket kell kinevezni a vegyes iskolák élére.
A kulturális közintézmények nem foglalkoznak a két megyében élő románok történelmével és kultúrájával. A helyi monográfiák, a helyi kulturális örökséget bemutató albumok, az idegenforgalmi reklámanyagok

a megye monoetnikus jellegét domborítják ki,

figyelmen kívül hagyva a térségbeli román népesség történelmét, kultúráját és épített örökségét. A helytörténeti kötetek, albumok és az idegenforgalmi reklámanyagok tartalma manipulatívan nosztalgiázó módon egy múltbéli székely etnikaitisztaság-ideált – valójában egy gondosan ápolt illúziót – és a szeparatizmust, valamint az úgynevezett „Székelyföld” (így! – a szerk.) területi autonómiáját hirdeti. A Kovászna és Hargita megyei helyi közigazgatás intézményei által finanszírozott, A székelyek története című tankönyv a súlyos hiányosságai és a történelmi igazság elrejtése révén a múlttal szembeni felelőtlenséget és ezeknek a volt székely székek területén élő magyaroknak (így! – a szerk.) az etnikai elszigetelődési tendenciáját segíti elő, aminek súlyos következményei lesznek a magyar fiatalok jövőbeni képzésére (megható az interjúalany gondossága, amivel meg akarja menteni a magyarokat az „elszékelyesítéstől” – a szerk.).
Másrészt az etnikailag vegyes települések helyi tanácsainak többsége folytatja a román kulturális egyesületek projektjeivel szembeni diszkriminatív finanszírozási gyakorlatot. Miközben a Kovászna és Hargita megyében számbelileg többségben lévő magyar kisebbség jelentős összegekhez jut központi és helyi szintről, a két megyében számbelileg kisebbségben lévő románok kénytelenek elszenvedni egy kisebbségi helyzet minden hátrányát, mert híján vannak valódi intézményi és pénzügyi támogatásnak a román állam, és még kevésbé az RMDSZ által ellenőrzött helyi hatóságok részéről.
A románok saját hazájukban zajló diszkriminációjának másik, aljasul sovén osztályozáson keresztüli megnyilvánulása az, hogy mesterséges kritériumok szerint

„őshonos” és „jövevény románokra” osztják őket.

Ami a befektetések hiányát illeti, ez nem Bukarest hibája, ahogy azt a magyar körökben tévesen állítják. Ennek a munkahelyek biztosítását negatívan befolyásoló helyzetnek az okát az RMDSZ egyes meghatározó vezetői egyértelműen megfogalmazták. A helyi hatalmat folyamatosan birtokló RMDSZ-es vezetők szerint az utóbbi 25 évben a következő dilemmával szembesültek: támogatják a térség gazdasági fejlődését, és ezzel elfogadják a lakosság etnikai összetételének megváltozását is, vagy megőrzik a jelenlegi etnikai konfigurációt, ezzel feláldozva a gazdasági és társadalmi fejlődést biztosító befektetéseket.

A közösség egyes tagjai azt a vádat fogalmazták meg, hogy közpénzből finanszírozzák a magyar szélsőségességet. Hogyan zajlik ez és ön szerint, a román hatóságok miért fogadják ezt el?

Erre a kérdésre a Hargita és Kovászna megyei és e megyék főbb településeinek helyi tanácsi határozatainak áttekintésével lehet válaszolni, melyek a számos magyar civil szervezet projektjeinek finanszírozására vonatkoznak. Ezekből kiderül, hogy olyan rendezvényeket is támogatnak, melyeket olyan szervezetek rendeznek, vagy vesznek rajtuk részt, melyek a szélsőségességet, az idegengyűlöletet és a nosztalgiázó, románellenes kezdeményezéseket hirdetik.
Egyes szélsőséges megnyilvánulások finanszírozását és a szeparatista kezdeményezések elősegítését pártok feletti politikai-gazdasági cinkosságok és az állami intézmények reakciójának hiánya bátorítják, melyek sokszor ezeknek az említett politikai kompromisszumokból származó cinkosságoknak a foglyai. (…)

Az interjú második részében a románok identitásuk védelméért folytatott harcáról és az etnikai kritériumok szerinti autonómiáról lesz szó.