A magyarok megint példát mutattak, a Kolozsvári Magyar Napokon. És a románok ezt látták. És jól van ez így.
Minden bizonnyal nem vetném papírra ezeket a sorokat, ha nem döbbentett volna meg egy hallgatólagos és konjunkturális Facebook-szövetség egy „tiszta magyar” és egy „vadromán” között, akiket az a kijelentésem zavart, hogy a Kolozsvári Magyar Napok egy lépést jelent a multikulturális társadalom felé. És ez nyilvánvalóan annak a jele, hogy
amit én nem az elnemzetlenedési és a jelképek eltemetésére irányuló folyamat egyik szakaszának tekintek, hanem a „passzivitás”, a többséggel szembeni kétségbeesett beletörődés feladásának, tehát annak, hogy ezentúl sokkal aktívabban kíván megjelenni a város életében.
Nem untatom önöket a részletekkel, nem éri meg. Meggyőződésem, hogy az erdélyiek és nemcsak ők, egyre nagyobb bizalommal tekintenek a jövő felé, és végül sikerül majd elkergetnünk a múlt kísérteteit.
Ezért térek vissza az Erdély Fővárosában nemrég véget ért eseményre, és a Nemzeti Zászló Napjával kapcsolatos csíkszeredai rendezvényre gondolva nem tudok nem fejet hajtani az előtt az elegáns mód előtt, ahogy az erdélyi magyarok megünnepelték Nemzeti Ünnepüket.
Szintén a Facebookon valaki (nem számít az etnikuma) a következőt írta: „Minden zászlónak lelke van,következésképpen
Ez pontosan illik arra a zavart állapotra, amiben (összességében) a román társadalom leledzik, melynek még hosszú utat kell megtennie, ezen az úton pedig a kolozsvári rendezvények csak egy félénk lépést jelentenek Európa felé. Erdélyi magyarok, nagyra értékelem a megfontoltságotokat!
Egy érett társadalomban már senki sem foglalkozik ilyesmivel, és főleg senki sem akar a zászlók méretében versenyezni másokkal. Nem, ezeknek a lelkükben van a helyük, vagy méltósággal kibontva bárhol, ahol kell.
Sajnos, még sok mindent meg kell értenünk és el kell fogadnunk ahhoz, hogy ez az óhaj valósággá váljon, de remélem, hogy még megérem azt az időt, amikor ha újra meglátok egy árusnál egy süveget (az eredeti szövegben is magyarul – a szerk.) és megtetszik, ahogy az néhány napja történt, akkor nem fogok habozni, megveszem, hordom és – nyilvánvalóan – senki sem fog ezzel foglalkozni.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Válságba taszítják a közoktatást a bukaresti kormány válságkezelési intézkedés-tervezetének előírásai a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége szerint. A szakmai szervezet teljes egészében elutasítja a kilátásba helyezett megszorításokat.
Állami költségvetésből buliztak a Salromnál, miközben megfeszített erővel keresték a hatóságok a parajdi bányakatasztrófa megoldását. A betegszabadságokat is érintik a kormány új megszorítási intézkedései.
Két autó ütközött Fenyéden vasárnap délután. A balesetben hárman sérültek meg, egyiküket helikopterrel szállították el a marosvásárhelyi kórházba.
Szeretnék minél hamarabb és hosszabban beszélni Románia új államelnökével, mert vannak közös ügyeink az Európai Unióban, a románok és a magyarok érdekeiből több minden egybeesik – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Orbán Viktor miniszterelnök.
Darvas-Kozma Józsefet, a csíkszeredai Szent Kereszt-plébánia plébánosát megerősítette hivatalában a gyulafehérvári főegyházmegye, Böjte Csaba atyát pedig csíksomlyói lelkésszé nevezte ki. Idén négy új papot fognak felszentelni.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.