A szikrázó napsütés mellett a tömeges jókedvet a köztéri szórakozás középkori elemei okozták, még ha ezek tartalma nem is volt feltétlenül középkori. Az idei toronyzenét is a marosvásárhely Neumarkt Brass fújta hol egész jól, hol egész mellé. A főleg barokk szerzők műveit a közönség fűben és aszfalton, ülve, állva és gurulva is élvezte.

 

 

 

 

 

 

 

 

Ennél különlegesebb auditív élményben a rézfúvós zenészeknek volt részük, amikor pontban hatkor megszólaltak a Szent Mihály-templom harangjai közvetlenül a hátuk mögött.

 

Alig hallgattak el a harangok, már meg is jelentek a Fogoly utca középkori táborának lakói a Főtéren élükön Trézsi (vagy Krézsi?) nénivel és a részeges urával. 

 

 

Ahhoz képest, hogy részeges, és hogy mekkora feje van, egész szaporán ropta a táncot, amihez a tábori zenészek biztosították a ritmust. A táborvezető pedig nem csak a középkori mestereket, lovagokat és artista kisasszonyokat táncoltatta meg, bevonta a körtáncba az odasereglett kolozsváriakat is. Elmagyarázta a nem túl bonyolult lépéseket, majd keringtek a gyerekekkel egy jó negyedórát.

 

A hatalmas fejű bábuk a visszaúton is vigyorgásra késztettek mindenkit, aki a szembehömpölygött velük a zsúfolt Egyetem utcán. A felvonulás vezetője a Főtéren, majd a Fogoly utcában is megígérte, visszatérnek jövőre is. 

 

 

 

 

Eközben a Farkas utcában fergeteges buli kerekedett a lemenő nap fényében: kezek és lábak hagyták el utcán megszokott helyüket, hogy a Besh o droM zenéjének ritmusára ugorjanak a magasba. A főként cigányzenére, de magyar, román, bolgár, szerb népzene elemeire dzsessz jellegű improvizációkat és rockzenei hangzásokat is építenek a Besh o droM tagjai, miközben oda-vissza pingpongozzák a nevetést a közönséggel. 

 

Ha nem a kezét-lábát dobálja, akkor a közönség épp csendben eltátja a száját: például amikor Pettik Ádám olyan dobszólót ver ki a bemikrofonozott pléhkannán, hogy azt a legsznobabb dzsesszfesztivál is megirigyelné.

 

 

 

 

 

 

A katarktikus előfinálé után most épp a polgári finálé zajlik: a Kaláka zenéje és az általa keltett hangos jókedv szűrődik be az ablakon a főtéri nagyszínpadról. A Kaláka nemcsak gyerekzsivajjal, hanem jókora felnőtt közönséggel is megtöltötte a teret. Következik a zárógála, majd Koncz Zsuzsa és barátai, illetve tűzijáték búcsúztatja az idei, hatodik Kolozsvári Magyar Napokat.