Érzelmes szöveg a zászló és az identitás összefüggéseiről.
A román monarchisták figyelmét felkeltette egy törvényjavaslat, mely a legvalószínűbb módon* a magyar és a székely zászló kitűzését akarta megakadályozni. Úgy tűnik, hogy a törvény nemcsak az identitást kifejező zászlók nyilvános kitűzését érinti majd hátrányos módon, hanem a Román Királyság zászlójáét is. Miközben egyeseken a félelem, vagy a felháborodás uralkodik el, Daria Gănescu barátnőnk néhány szívből jövő sorral áll elő zászlókról, szabadságról, tilalmakról és szeretetről.
* Itt tanulmányozhatók a törvényjavaslat releváns részletei. De kérdéses, hogy mennyire tudja majd megakadályozni a székely zászló kitűzését, tekintettel arra, hogy az egy helyi identitást és legfeljebb egy lehetséges autonóm régiót képvisel, és nem egy „állami igénnyel fellépő entitást”. Következzen tehát a szöveg. (Sever Ioan Miu szerkesztő)
Daria Gănescu szövege
Már régebb óta tapasztalok egyfajta fokozódó forrongást olyan témákkal kapcsolatosan, mint a hazafiság, zászló, autonómia, egység és a többi.
Tapasztaltam, hallgattam, mondtam ezt-azt, finoman, szinte egyszavas mondatokban.
De mit tehetnék? Természetemet nem lehet kordában tartani és mindenképpen kikívánkozik belőlem.
Ti, akik fogtok egy zászlót és kitűzitek azt gerendákra, oszlopokra, kapukra…, vajon a szívetekben is hordjátok? Mert
A zászlók nem a (mégoly decens) nacionalizmus jelképei, hanem annak a szeretetnek, egybeforrásnak, amit egy talpalatnyi földért, vagyis az Anya húsának egy darabjáért érzünk. Egy zászló csak arról tanúskodik, hogy számodra az anya testének melyik része az otthon. Csak arról fog árulkodni, hogy az Anya keze, válla, vagy combja egyik sejtje vagy-e. Nem arról fog szólni, hogy bárki másnál okosabb, dolgosabb, vagy szebb lennél.
„Ők” korlátozni akarják ezt a hovatartozási vallomásotokat. Na, és? Ettől kevésbé fogtok ahhoz tartozni? Elidegenít Anyátoktól? Apátok lelket adott nektek, Anyátok testet. Ezáltal az egyesülésük folyamatos, állandó.
Hordjátok magatokban és magatokon a zászlót! Hordjátok a nyakatokban, hordjátok a hajatokban, hordjátok a szavatokban és a gondolatotokban! Ezt senki sem tudja korlátozni, csak akkor, ha féltek, csak akkor, ha eltűritek a zablát.
Furcsa, hogy egy törvényjavaslatban papírra vetett néhány sor képes felszabadítani a félelmet az emberekben. Már meg is ijedtetek, hogy elveszik azt, ami kedves nektek! Mit vehetnek el? A szeretetet? Az identitást?
Ha ellopják a személyiteket vagy az anyakönyvi kivonatotokat, akkor ezek szerint már nem léteztek? Azt fogjátok mondani: „De igen, mert a személyi számom szerepel az állam számítógépében valahol”. És? Az a számsor vagytok ti? Ennyire redukálódik a létezésetek?
Nem ítéllek el benneteket, mert ezt vagy azt a zászlót ki akarjátok tűzni, sőt, örömmel tölt el, ha lobogtatjátok. Csak annyit kérek, hogy tegyétek félre a pánikolást és a nyavalygást, és használjátok a létező megoldásokat. Úgy vélitek, hogy korlátozzák a szabadságotokat? Azt hittétek, hogy szabadok vagytok? Csak a lélek szabad.
Apám sok idővel ezelőtt mondott nekem egy nagy igazságot:
Értsetek ebből azt, amit és ahogy tudtok.
Egy dolog biztos: ők csak azokat a dolgokat tiltják, amiktől félnek. Ha egy darab rongytól félnek… Még mostanra sem értették meg, hogy egy zászlót a szívben kell hordani, nem egy karó tetején! Ők nem értették meg, hát ti?
Ahelyett, hogy siránkoznátok, inkább szórakozzatok, „felpiszkálva” az agyukat! Ajándékba kaptátok a lehetőséget, hogy bebizonyítsátok, mennyit jelent nektek egy zászló és mennyit értettetek meg a jelentéséből és az üzenetéből. Itt a lehetőség, hogy találékonyak legyetek, vagyis, hogy hagyjátok a lelketeket megnyilvánulni!
Daria Gănescu bábjátékos, „bohócdoktor”, oktató ezeken és sok más területen. A cikk eredetileg a szerző blogján jelent meg és nem tükrözi feltétlenül a MagyaRománia/MaghiaRomânia csapat véleményét.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.
Házuk kertjében ment szembe egy medvével két kisgyerek szerdán délután Lövétén. Mivel veszélyessé vált a helyzet, ártalmatlanítani kellett a nagyvadat. A példány nagyjából kéthete folyamatosan bejárt a településre.
Sokan kaptak érdemi indok és jogosultság nélkül magyar állampolgárságot az utóbbi években, ezeket az ügyeket is feltárjuk belső vizsgálat keretében – jelentette be Velkey György László külügyi államtitkár a Facebookon pénteken.
Kétszer is behatolt egy buşteni-i házba egy anyamedve bocsaival pénteken, míg végül kilőtték a délután folyamán. A három bocs közül az egyik halálosan megsérült, a másik kettő pedig az erdőbe menekült.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.