Ammóniás könnycsepp

„Két-három ezer utcára kerülő alkalmazottnak képes munkahelyet teremteni Marosvásárhely, ha mégis bezárnák a műtrágyagyárat – így érvelt a napokban a városvezető, az őt leváltani készülő RMDSZ-es önkormányzati képviselő és az emberjogi aktivista egyaránt. A népszerűségvadászatról természetesen a magyar licitálók sem hiányozhatnak. Viszont kár, hogy az előválasztási kampányra is rátelepedett a kombinát füstje. A józan érvek és beváltható ígéretek helyett blöffölnek. Egymás kezdeményezéseinek lejáratására koncentrálnak. Nincs itt magyar–magyar összefogás, csak versenyfutás.

A jövő heti városi önkormányzati gyűlésen az is kiderülhet, hogy a választott képviselők – pártállástól függetlenül – találnak-e valóban kivitelezhető megoldást a környezetszennyezés megszüntetésére. Nem csak a most slágertéma kombinát esetében. Bár a polgármester minapi levelét olvasva – melyet a miniszterelnök, a hírszerző szolgálat, az Európai Bizottság mellett több svájci polgármesternek is postázott –, vajon az egyszerű polgárokban mennyire rendült meg az állami intézményekbe vetett bizalmuk, ha még volt ilyen egyáltalán? Hiszen a másfél évtizede regnáló városvezető, egykori prefektus, a két államelnököt is adó párt erős embere kérdőjelezi meg végső soron a jogállamiságot. Ilyen körülmények között mit ért a múlt heti tüntetés? (...)

Persze, most már majd mindenki kizárja a bezárás reális esélyét, mármint a kombinátét. De azért latolgassunk. Az elmúlt negyedszázadban a városvezetés semmilyen vállalkozásösztönző lépést nem tett. Elég a peremtelepüléseken körülnézni, és kiderül, mennyivel kedvezőbb feltételeket kaptak az ott működő cégek. Számtalan alkalommal hitegettek ipari park, tudományos kutatóközpontok létesítésével. Helyette kaptunk ócskapiacot és a földig rombolt cukorgyár helyén szeméttelepet. Láttunk már grandiózus terveket, melyekből semmi nem valósult meg. Légvárépítésben jók vagyunk. Bűnbakkeresésben is. Hiába van egyetemi szintű műszaki képzés, fiataljaink máshol találnak munkahelyet. És nem csak Kolozsvár húzott el mellettünk. Az erdélyi megyeszékhelyek közül sehol nem volt tapasztalható akkora visszafejlődés, leépülés, mint nálunk."