// 2026. november 17., kedd // Hortenzia, Gergő

Román vagy? Jogod van hozzá! Székely vagy? Micsoda pofátlanság!

// HIRDETÉS

Az evidens, hogy a külhoni román román. De ha az őshonos székely székely, az árulás, blaszfémia, ördögi.

Megtörténik, hogy átélsz bizonyos, látszólag jelentéktelen dolgokat, melyek aztán csak akkor aktiválódnak újra az elmédben, amikor rájössz, hogy ezek valójában egy koherens sor részét képezik, melynek célja megmagyarázni valamit, vagy segít jobban megérteni egy bizonyos jelenséget.

Alig néhány nappal azelőtt, hogy a Corbii Albi megbízásából Ukrajnába utaztam volna, elbeszélgettem egy érdekes emberrel, aki mesterségéből adódóan nagyon közel áll a gyermekekhez és a mesékhez. Különösen népmeséket válogat és elemez.

Szó szót követett, és az illető elmondta, a népmesék által közvetített üzenetek elemzése közben idővel megfigyelte, hogy a narratívájukban egy nemzet mentalitásai vannak elrejtve, melyeket gyakran az általuk átélt események határoznak meg.

„A mesék a nemzetek közötti különbségekről árulkodnak”,

mondta.

Vegyük például az A kiskakas gyémánt félkrajcárja című mesét (ennek román megfelelője a Punguţa cu doi bani – a szerk.).

A magyar mesében a kakas által talált gyémánt félkrajcárt egy pasa (török császár – a szerk.), vagyis egy idegen hatalom lopja el. A román változatban a gyöngyöt a bojár kobozza el. Beszélgetőtársam szerint a mese két változata egy olyan korszak társadalmi valóságára mutat rá, melyben Moldvában és Havasalföldön a parasztok a bojárok tulajdonát képezték, míg Erdélyben voltak birtokos parasztok.

Ez magyarázza, hogy míg a magyarok számára egy idegen hatalom jelenti a veszélyt, a románok esetében a veszély a saját bojárjaik felől leselkedett rájuk. „Ha megnézed az emberek meséit, akkor kezded megérteni, hogy miért olyanok, amilyenek”, mondta még az illető, aki azonnal áttért a meséről a saját példájára.

„Székelynek születtem, még ha romániai székelynek is. De a kultúrám különbözik a romántól. Székelyként gondolkodom, bár más székelyeknél talán jobban beszélek románul.

Sohasem tudok románként gondolkodni,

és magyarként sem. Mert, mint mondtam, székely vagyok”, hangsúlyozta az illető, miközben én azon gondolkodtam, hogy legalább tíz olyan személyt ismerek, akik agyoncsapnák egy ilyen kijelentésért.

Röviddel ezután úgy esett, hogy eljutottam Ukrajnába.

Életemben először találkoztam szemtől szemben olyan románokkal, akik kisebbségiként élnek egy másik államban. Tízesével tettem fel nekik a jobb, vagy ostobább kérdéseket, de az ott töltött egész idő alatt igyekeztem úgy tekinteni a román etnikumú ukrán állampolgárokra, ahogy a románok tekintenek a magyar etnikumú román állampolgárokra.

Ez a furcsa kísérlet némileg szembeállított az „enyéimmel”, hiszen eszembe jutott, hogyan vetették egyes románok a szememre, hogy túlságosan védem a magyarokat, de ugyanakkor úgy éreztem, hogy megmagyarázhatatlan jó érzés tölt el.

Egy Tiszafejéregyház (Biserica Albă, Bila Cerkva – a szerk.) nevű falu utcáin sétálgatva, mely elég közel van a Máramarosszigetnél húzódó határhoz, és ahol csak románok laknak, nagyon sok helybélivel volt időm beszélgetni. Köztük volt egy hölgy is, aki úgy tűnt, hogy erősebben kötődik a nemzeti identitásához, így hát nem fogtam vissza magam és természetes és ártatlan hangon megkérdeztem tőle: Ön ukránnak érzi magát?

Talán csak akkor válhattam volna ki belőle durvább reakciót, ha leöntöm egy fazék forró vízzel. Láthatóan felháborodva, olyan tekintettel, mellyel mintha azt üzente volna, hogy nem gondolkodom eleget, vagy Isten, ki tudja miért, elvette az eszemet, az asszony, keresztet vetve, kérdéssel válaszolt: De hogyan érezném magam ukránnak,

amikor román vagyok?!?

Igazat adtam neki és a beszélgetés gyorsan rendes kerékvágásba terelődött, de belefészkelte magát az elmémbe a gondolat, hogy a mesebolond székely tudta, mit beszél.

Senki sem érezheti magát másnak, mint ami, a bennünket körülvevő kultúra pedig elég nagy mértékben befolyásol minket. Akár akarjuk, akár nem, a gondolkodási és cselekvési módunk egy olyan kollektív tudatból születik, mely egész életünkre meghatároz mindnyájunkat.

Hazatérve elmeséltem az esetet egy ismerősömnek, aki a „Kifelé, kifelé a magyarokkal az országból!” szlogen híve. Néha vannak naiv pillanataim, amikor azt hiszem, hogy egy világos példa képes lehet megváltoztatni mentalitásokat, hogy az emberek azért gondolkodnak rosszul, mert senki sem mutatta meg nekik kedvező és egyértelmű fényben az igazságot, és akkor én, az új mentalitások kialakítója nekiállok elméket megnyitni és szemléletmódokat megváltoztatni.

Mire jutottam az említett haverral? Semmire! Számára tökéletesen normálisnak tűnt, hogy az ukrajnai hölgy románnak tartja magát, de a mesékkel teli székelyt szükségesnek tartotta hűvösen falhoz állítani:

Ők csak legyenek nyugton,

és törődjenek a maguk dolgával! Mert az ukrajnai románok nem kérnek autonómiát! Ennyit értett meg az egészből.

Nem tudom, mások mit tettek volna ezután, de én gondolatban inkább visszatértem székely beszélgetéstársamhoz, aki többek között egy másik csodálatos dolgot is mondott, melyből bizonyos helyzetekben vigaszt nyerhetek: Elfogadva egymást és tiszteletben tartva a különbözőségeinket, gazdagabbá válunk.

Igaz, ez a gazdagság a legkevésbé sem látható a számlámon, de elárasztja az elmémet, melyet magam sem tudom, hogyan vagyok képes megóvni az előítéletektől és sztereotípiáktól.

Ezzel a gazdagságommal nem vagyok képes megváltoztatni mentalitásokat, de minden bizonnyal képes vagyok általa olyan szép és „vagyonokkal” teli emberekkel körbevenni magam, melyekből szabadon habzsolhatok.

Ennél többet talán csak a jövő tehet. Ki tudja?

// HIRDETÉS
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?
Főtér

Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?

Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.

Kiderült, mekkora nyugdíjemelést javasol a miniszter, kiemelt szerepben a kártyás utalás
Krónika

Kiderült, mekkora nyugdíjemelést javasol a miniszter, kiemelt szerepben a kártyás utalás

A nyugdíjakat 7,3 százalékkal kell emelni – jelentette be Florin Manole munkaügyi miniszter.

A kőbaltától a zászlóig, majd a zászlótól vissza a kőbaltához
Főtér

A kőbaltától a zászlóig, majd a zászlótól vissza a kőbaltához

Hogyan bírságolta 40 ezer lejre a rendőrség a trikolórt szemétszállításra használó közmunkásokat, és miért olyan fájóan groteszk ez a helyzet?

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat
Székelyhon

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat

Farkaslakán, Csíkszentdomokoson, a Siménfalvához tartozó Rugonfalván és Csomafalván is medvét láttak szombaton – derül ki a Hargita Megyei Készenléti Felügyelőség tájékoztatásaiból.

Függőségtől a józanság felé: új életet tanulnak a szenvedélybetegek Magyarózdon
Krónika

Függőségtől a józanság felé: új életet tanulnak a szenvedélybetegek Magyarózdon

Van, aki a családját, más a munkahelyét, az egészségét vagy emberi méltóságát veszítette el az alkohol és a kábítószer miatt. A Magyarózdon működő Bonus Pastor Alapítvány terápiás otthonában két évtizede próbálnak új esélyt adni a szenvedélybetegeknek.

Unger Anna: a nyomozók tudták hova kell menni a pénzért
Székelyhon

Unger Anna: a nyomozók tudták hova kell menni a pénzért

A nyomozók tudták hol kell keresni azt nagy mennyiségű pénzt, amelyet november 12-én és 13-án végzett összehangolt nyomozási akciók során találtak meg – mondta az NVVH elnöke az RTL Házon kívül című műsorában vasárnap.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS