Elemista lecke székelyekből, románoknak

De ez is haladás már, na. Ahhoz képest, hogy korábban románfalóknak nevezték őket!
Hirdetés

A romániai magyarok és székelyek lehetséges közös eredete állandó vitaforrás a történészek között.

Az évek folyamán több elméletet is megfogalmaztak. A legrégebbi elmélet szerint a magyarokhoz hasonlóan a székelyek is hun eredetűek. „A történelmi kutatások megerősítették, hogy ez a nép (a székelyek – a szerz.) az Attila által vezetett, a Kr. u. V. században a Kelet-Római Birodalom és a Nyugat-Római Birodalom politikai-földrajzi területén elhelyezkedő Hun Birodalomból származik. Attila 453-ban bekövetkezett halála után belháború tört ki, amely a birodalom széteséséhez vezetett. Ekkor a hunok egy része Erdélybe húzódott vissza, székekbe szerveződve és magukat magyarul «székelyeknek» nevezve, ami «székekben (államszervezési forma – a szerz.) élőket» jelent”, állítja a Szilágy megyei drd. Benedek László történész.

Egy másik elmélet szerint a székelyek türk eredetűek és egy, a hunokkal rokon népességből származnak. A Szilágy megyei Elena Musca történész szerint ez az elmélet szerepel az 1966-ban kiadott Románok középkora című kézikönyv I. részében, ahol ez áll: „Egyes történészek a hun eredet, mások az avar eredet és megint mások éppenséggel a magyar eredet mellett álltak ki. Az újabb kutatások kimutatták, hogy a székelyek bizonyos türk eredetű törzsek – együttélés során bekövetkező – beolvadás útján történt asszimilációjából származó népesség.” A történész szerint a székely név a türk nyelvekben „kiválasztott nép” jelentésű „sikil” kifejezésből származik.

Az írás a türk eredetet támasztja alá

A székelyek türk eredete mellett szólhat a székelyekre jellemző és mai napig használt rúnikus írás. A „rovásírásként” is ismert rúnikus írás (az eredeti szöveg hű követése miatt a szövegben megőriztük a „rúnikus írás” kifejezést – a szerk.) egy különleges ábécé, melyet a X. századig használtak Erdélyben és Magyarországon, amikor itt is bevezették a latin betűs írást. Az ezt követő évszázadokban a rúnákat a latin írás alternatívájaként használták. Benedek László szerint főleg kódolt üzenetek rögzítésére alkalmazták, melyeket a székelyek ellenségei nem tudtak megfejteni. Az utóbbi években újra előtérbe került a rúnikus írás, főleg a 2008-as Székely Nemzetgyűlés után, amikor ezt az ábécét alkalmazták az előadások hivatalos feliratozására.

Az idők folyamán a székelyek bolgár, besenyő, kun, gepida, kabar, avar és román eredetét hirdető elméletek is születtek, sőt egyesek a székelyek eredetét az Atlanti-óceánon túlra, az amerikai kontinensre helyezik át.

Hogyan érkeztek Erdélybe

A pannóniai magyarok keleti irányú expanziója 900 előtt kezdődött el, és Elena Musca szerint „lépésről lépésre” történt. 900-ig a Kis-Szamosig terjedő területeket hódították meg, 1000 környékén eljutottak a Marosig, hogy aztán a XII. század végére elérjék az Olt erdélyi szakaszát. A magyarok az Erdély meghódítását célzó hadjárataikban magukkal hozták a székelyeket is, akiket előbb határőrzésre használnak. „A székelyeket a magyarok hozták és bízták meg Erdély keleti határainak őrzésével, hogy megvédjék azt a tatárok betörésétől. Ma is itt találhatók, igazi szigeteket alkotva a román lakosság közepette. Főleg Háromszék, Udvarhely, Csík és Maros megyékben találhatók meg nagyobb számban”, áll egy világháborúk közötti történelemtankönyvben. A székelyeket ugyanilyen célból telepítik le a Küküllők mentén is, ahonnan a XIII. század elején helyezik át őket az általuk ma is lakott területekre.

A csángók a Kárpátokon túli székelyek

Az Erdély keleti határához telepített székelyek egy része átkelt a Kárpátokon és Moldvában telepedett le, létrehozva a ma csángóknak nevezett etnikai csoportot. Benedek László szerint a csángók zöme a – XVIII. század közepén – székely határőrezredek létrehozására törekvő osztrák hadseregtől menekülve érkezett Moldvába. A székelyek egy részének ellenállása miatt 1764-ben tömeges kivégzésre került sor, amikor az osztrák katonák nagyjából 400 székely férfit, nőt és gyermeket gyilkoltak meg a Hargita megyei Madéfalván. Ez volt a székelyek Kárpátokon túlra vándorlásának csúcspontja.

Harcias jellem

A történetírás kitűnő katonai képességekkel ruházza fel a székelyeket. Ez volt az oka annak, hogy a határőri feladatokon túl zsoldosként különféle hadjáratokban és háborúkban vettek részt. Elena Musca történész szerint a székelyek harcosi szerepét Anonymus is megemlíti az A magyarok cselekedeteiben (Gesta Hungarorum), ahol ezt állítja: „A székelyek részt vettek Pannónia meghódításában, sokáig együtt éltek a magyarokkal és – a másokhoz csatlakozott népségek szokásának megfelelően, mindig az élcsapatban – részt vettek a magyarok által a X–XII. századokban folytatott különféle hadjáratokban és háborúkban.”

Harcoltak a magyarok ellen

Érdekes, hogy a székely katonák a történelem folyamán a magyarok ellen is harcoltak. Ez történt, például, a Szilágy megyei Magyargoroszlón, ahol Vitéz Mihály (Mihai Viteazul) 1601. augusztus 3-án az utolsó harci győzelmét aratta, alig néhány nappal azelőtt, hogy Torda mellett aljas módon meggyilkolták. A Giorgio Basta tábornokkal szövetkező Vitéz Mihály által vezetett, zömmel székelyekből álló hadsereg Báthory Zsigmond seregével találkozott, hogy legyőzze és eltávolítsa Erdély trónjáról, és ezzel visszavezesse a fejedelemséget a II. Rudolf német császár által kezdeményezett oszmánellenes frontba.

Elena Musca történész szerint a székelyek nemcsak a katonai szolgálatért járó fizetségért harcoltak Vitéz Mihály oldalán, hanem bizonyos kiváltságok (például az adómentesség) visszaszerzéséért is, melyektől Báthory András bíboros, a harcoló fejedelem unokatestvére fosztotta meg őket. Különben úgy tűnik, hogy a Báthory-családdal szembeni ellenséges érzések a mai napig megmaradtak a székelyekben, pedig öt évszázad telt el azóta.

Hirdetés

Szintén a mai napig megmaradt a székelyek kolerikus jelleme. „A székelyektől mindig is féltek a harcias jellemük miatt. A második világháború után volt is egy mondás, hogy a székelyek csizmájában mindig van egy feketelista és egy bicska”, mondja Elena Musca történész.

A magyarok és a székelyek ugyanazt a nyelvet beszélik

Bár elképzelhető, hogy eredetileg némileg különbözött a magyarok és a székelyek által beszélt nyelv, mára, nagyrészt az erdélyi magyar nyelvű oktatás miatt, ezek a különbségek eltűntek. Benedek László szerint a még mindig meglévő különbségek a hangsúlyban érhetők tetten, ugyanúgy, ahogy, például, az erdélyi románok hangsúlya is különbözik a moldvaiakétól. Másrészt a csángók nyelvében erősen érezhető a román nyelv hatása. Benedek szerint a Kárpátokon túli székelyek részben, különösen bizonyos ceremóniák esetében, átvették a többségi lakosság nyelvét.

A magyarok vallásilag asszimilálták őket

A történészek azt állítják, hogy a székelyek vallási szempontból eredetileg római katolikusok voltak. Időközben áttértek a magyar lakosságra jellemző (így! – a szerk.) református felekezethez (így! – a szerk.). Jelenleg az erdélyi székely lakosság csaknem fele református. A csángók azonban zömmel római katolikusok maradtak.

A székelyeknek van zászlójuk és himnuszuk

A közös történelem által egyesített székelyek egy sor kulturális identitási elemmel különböztetik meg magukat a magyaroktól. „A székelyek és magyarok közötti kulturális különbségek elsősorban a csak a székelyekre jellemző rúnikus írás használatában mutatkoznak. Másodsorban a székelyek a legősibb idők óta híresen jó fafaragók, magas, csak rájuk jellemző kapukat készítve, melyeken olyan díszítőelemek láthatók, melyek az inkáknál is tapasztalható napkultuszban gyökereznek”, mondja Benedek.

A székelyeknél, némiképp e fafaragói képességekkel összefüggésben, határoszlopok, megemlékezési és kulturális szereppel rendelkező tárgyak is megfigyelhetők (a szerző valószínűleg a kopjafára utal ezzel – a szerk.).

Nem utolsó sorban, a székelyek saját zászlóval és saját himnusszal is rendelkeznek. Benedek László ez utóbbiról azt mondja, hogy a székely nép történetét eleveníti fel, és ugyanakkor ima is: „Maroknyi székely porlik, mint a szikla, / Népek harcának zajló tengerén. / Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja, / Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!”

Különbségek a népviseletben

A történész szerint a hagyományos székely és magyar népviselet közötti különbséget a Kolozs megyei Szék székely közösségének tagjai által ünnepnapokon viselt ruhák mutatják a legjobban, ahol létezik egy székely „enklávé” Erdély szívében. „A székiek jó példái a magyarok és székelyek közötti kulturális különbségeknek. A férfiak nagyon magas, helyi mesterek által készített szalmakalapban járnak és fehér inget, valamint nagyon világos kék lajbit hordanak, amilyet nem nagyon látunk magyaroknál. A nők csak fehéret, pirosat és feketét használnak: rövid, térdig érő és ráncos, piros pöttyökkel tarkított fekete szoknyát, fehér inget és fekete ködmönt hordanak. Kötelező módon hordanak gyöngyöket, az idősebb nők feketét, a fiatalok pirosat, de kendőt is. Ezzel szemben a magyarok nem használják azt a nagyon világos kék színt, ezzel szemben zöldet igen”, magyarázza Elena Musca. A legutóbbi, 2011-es népszámlálás alkalmával Romániában 1.227.623 személy vallotta magát magyarnak. Azonban a székelyek hivatalos száma nem ismert.

Hirdetés