Mihály király saját kezűleg fejezte le az esetleg eljövendő román monarchiát

Mennyire képes a királyi család a XXI. században politikai alternatívát kínálni Romániának? Tekintettel arra, hogy a király megfosztotta unokáját, Miklóst a hercegi címtől és a potenciális trónöröklés jogától.

Képes-e ma a monarchia politikai alternatívát kínálni?

I. Mihály – inkább csak történelmi – imázsán kívül a tőle származó teljes királyi család, tagjain keresztül, ma képtelen valódi politikai alternatívát kínálni Romániának, és ezt 1990 óta nem is nyújtotta számára. A Margit Hercegnő Alapítvány társadalmi tevékenységein kívül, a királyi család küldetése, már az elejétől fogva, a kommunista rezsim által elkobozott ingatlanok visszaszerzése volt.

Ennek megfelelően a királyi családnak visszaszolgáltatott tulajdonok értékét 60-62 millió euróra becsülik (forrás). Ezek között van a (2008-ban visszaszolgáltatott) Sinaiai Királyi Uradalom (a Peleş-kastély, a Pelişor-kastély és a Foişor-kastély), a (2001-ben visszaszolgáltatott) Soborsini Királyi Uradalom, valamint még további kb. 20.000 hektár erdő, három ingatlan és egy telek Bukarestben, egy ingatlan és telkek Poiana Ţapului-on, néhány menedékház és erdészház Azuga–Predeál térségében és több tíz kilométernyi erdei út.

A jelenlegi – rendkívül korrupt – republikánus politikai rezsimmel szemben csak mellékesen, egy imázskampány – Margit házassága egy románnal, Radu Duda színésszel, valamint az unoka, Miklós dinamikus bekapcsolódása a román társadalmi életbe – kínált egy (szintén imázsbeli) tartalék alternatívát.

A király már csak a múlt része

Mindaz, amit Mihály király jelentett, már csak a múlt része. Királyként a második világháború idejében játszott szerepének kidomborításától (az angol Guild of Freemen of the City of London-tól 2011-ben megkapta a The Freedom of the City of London kitüntetést – forrás), amikor 1944. augusztus 23-án „legalább hat hónappal” megrövidítette a háborút, egészen a vállalt nagyköveti szerepéig, amikor Románia NATO- és EU-felvételéért szállt síkra az európai királyi családoknál.

Politikai szinten semmi. Radu herceg, a hercegnő házastársa szerepében elért sikerein és az amerikai Harvard Egyetem és a George C. Marshall Főiskola háromhetes kurzusainak elvégzésén kívül (forrás) minden komoly politikai vállalkozásában kudarcot vallott. Részvétele néhány társadalmi tevékenységben, és néhány könyv társszerzősége nem változtatta a románok számára választási opcióvá, még technokratai szerepben sem.

A közéletben, az alapítványán keresztül, csak Margit hercegnő számított, a gyermekeknek és fiataloknak szánt programjaival, ugyanakkor képes volt az idős pátriárkáétól elkülönülő imázst felépíteni magának.

Miklós herceg a jövő reménysége lehetett volna?

Miklós herceget, a király 30 éves fiatal unokáját néhány éve lehetséges utódként, illetve a család képviselőjeként népszerűsítették. A Svájcból egy bukaresti lakásba hozott, a román nyelvbe beletanulni kezdő Miklós azt az ígéretet hordozta magában, hogy új, de főleg fiatal lendületet tud majd kölcsönözni Mihály utódainak.

Részvétele számos társadalmi tevékenységben, melyeket főleg gyermekeknek és fiataloknak szántak, gyorsan feltöltötték az imázs-, de főleg a szimpátiatőkéjét, még a monarchiaellenesekét is. Karizmatikus személyisége nem igényelte egy civil szervezet logisztikáját, mint Margit hercegnő esetében.

Egy „kékvérű” fiatal a család gőgös és hűvös imázsát, végre, egy frissre, a mai Romániához és kütyükkel és extrém sportokkal foglalkozó román fiatalokhoz kötődőre cserélte. A kerékpározó, sportos, számos önkéntes tevékenységbe bekapcsolódó Miklós egyáltalán nem művi és egyáltalán nem erőltetett lelkesedéssel nyerte meg magának a romániai fiatalokat.

Egészen addig, amíg Mihály király ki nem zárta a királyi ház öröklési rendjéből és vissza nem vonta Miklós hercegi címét. Függetlenül attól, mi volt az oka annak, hogy megfosztották a trónra kerülés lehetőségétől – ne feledjük, a király cím a néptől származik, ahogy az Románia 1923-as alkotmányában is szerepel (a 33. cikkely szerint, „az állam teljes hatalma a nemzettől fakad”). Ez azt mutatja, hogy az öreg Mihály (mint a mindenkori öreg uralkodók) rosszul érzékeli a mai valóságot.

Mi a királyi család jövője?

Metaforikusan azt mondhatjuk, hogy Miklós szerepvállalásával a román társadalmi életben a királyi család a jövőt kínálta fel az országnak azokért a javakért cserébe, melyeket ugyanannak az őt a teljes királyi sereglettel visszafogadó országnak az igazságszolgáltatása adott vissza neki. Talán megértette volna, hogy egy királynak az a szerepe, hogy szolgálja az országot és alkalmazkodjon hozzá, nem pedig az, hogy rákényszerítse a kénye-kedvét és csak utódai vagyoni érdekeit igyekezzen kielégíteni.

Mihály ezzel a gesztusával visszavonta a családot a visszaszolgáltatott paloták csigaházába.

Úgy húsz év múlva, személy szerint, el tudtam volna képzelni egy Miklós királyt. Egy Margit királynőt viszont képtelen vagyok.

Megjegyzés: Mind az 1923-as alkotmány (77. cikk.), mind az 1938-as (a Románia kommunizálása előtti utolsó, 34. cikk.) a trónörökléssel kapcsolatosan azt írta elő, hogy a király alkotmányos hatalma egyenes és legitim ágon öröklődik I. Károly Hohenzollern-Sigmaringen-házi királytól, az elsőszülött férfiakon keresztül, a nők és a leszármazottaik folyamatos kizárásával.