Honatyák a magasban

„Magasabb fizetést szeretnének honatyáink, ha az államelnöknek, a kormányfőnek, a minisztereknek és államtitkároknak jár, nekik is dukál, hisz ők is magas rangú tisztségviselők – hangzanak az érvek, no meg egyébként is, hogy lehet megélni havi négy-ötezer lejből? Kisebb-nagyobb háborgást kiváltott ugyan, de átment a képviselők, szenátorok kiemelt nyugdíjazásáról szóló jogszabály is, a nép kénytelen-kelletlen lenyelte a békát, megteszi majd ebben az esetben is – gondolhatják.

Nincs türelmük kivárni az állami alkalmazottak egységes bérezéséről szóló törvényt, lejárhat mandátumuk, mire az életbe lép, már most ősztől megkétszereztetnék havibérüket. És nagyvonalúan engednének is korábbi igényükből, hisz a tavasszal még háromszoros emelés szerepelt a tervekben.

Igen alacsonyra csökkent a román parlament ázsiója, és benépesítői mindent megtesznek, hogy ez cseppet se javuljon. Egymást érik a képviselők, szenátorok ellen indított büntetőeljárások, gyakoriak az üres ülésteremből sugárzott képek, az elmaradt szavazásról szóló hírek, és munkahelyükön is többnyire csak azért tüsténkednek, mert saját érdekeik szerint alakítanának egy-egy jogszabályt: fokoznák védettségüket, megnehezítenék az ellenük kutakodó ügyészek munkáját, no meg emelnék fizetésüket, nyugdíjukat. Nemrég napvilágot látott egy összesítés, amelyből kitetszett, hogy az öt hónapos tavaszi ülésszak során a honatyák összesen 316 órát dolgoztak, ami a szokásos, napi nyolcórás munkaidővel számolva azt jelenti, a képviselők 18, a szenátorok 19 napot töltöttek aktív munkával. Ebből 17 órát puszta szócséplésre fordítottak, azaz politikai nyilatkozatokat, illetve interpellációkat olvastak fel.

A nyilvánosságra került adatokból az is kitetszik, számos ülést kellett felfüggeszteni a hiányzók miatt, olyan is történt, hogy kevesebb mint két perc alatt döntöttek a halasztásról, így, aki egyáltalán ott volt, letudta munkanapját, mehetett a dolgára. Mindemellett még azt is érdemes tudni, hogy egyáltalán nem azért lazítottak választottjaink, mert nem lett volna dolguk, több mint hétszáz jogszabály vár szavazatukra, majdnem ugyanannyi, amennyin sikerült átrágniuk magukat.

Ha egy magánvállalatnál dolgozna valaki ilyen ütemben és hatásfokkal, rövid időn belül kézhez kapná felmondólevelét. De még az állami alkalmazásban lévők jelentős része sem engedheti meg magának ezt a luxust."