10 dolog, amit NE mondj egy romániai magyarnak!

Nos, ahogy a cikkben is áll, néhány dolog nem tükrözi a szerkesztőség véleményét. A többi igen!
Hirdetés

Mindenféle emberek élnek Magyarországon. Az egyik végletet olyanok képviselik, mint Kondás Zoli*, aki magától tanult meg románul. A másik végletet pedig a Bukarest központját feldúló ultrák. A két véglet között mindenféle magyar van, az erdélyi magyarokkal kapcsolatosan tájékozottabbak, meg tudatlanabbak is.

Az erdélyi származású magyar publicista, Szilágyi Ákos erdélyi látogatásai során „aranyköpéseket” produkáló tudatlanoknak szánta az alábbi szöveget.

* Lásd Zoli román nyelvű, javítások nélküli szövegét, itt!

A kettős állampolgárságról szóló népszavazás (1) után canossát járó (2), Csíksomlyón pálinkát és székelyhimnuszt felböfögő turisták miatt szerencsére az anyaországiak már nem néznek minden romániait románnak. Az inga viszont annyira túllengett, hogy mindannyiunkat valami meseországban gonosz román manók által elnyomott elfeknek hisznek (pedig Erdély igazi elfei a szászok). Íme pár jó tanács, miket mellőzz, ha pálinkázás nélkül akarsz barátkozni egy romániai magyarral.

Székely viccek. – Kezdjük ott, hogy nem minden romániai magyar székely, jelentős részük például nem is erdélyi, hanem a határ mentén húzódó Partiumban él, ami teljesen más tájegység. A kolozsváriak például tájszólásban, mentalitásban és sörpreferenciában legalább olyan távol állnak a székelyektől, mint mondjuk a borsodiaktól.

Voltunk mi is Erdélyben túrázni/egy buszos kiránduláson/a csíksomlyói búcsún. – Soha nem értettem, hogy amint kiderül, hogy hová való valaki, miért kötelező azt a választ adni rá, hogy voltunk már ott nagyon szép hely, vagy még nem voltunk de szeretnénk elmenni.

De akkor te Fidesz szavazó vagy, miattatok lett kétharmad megint! – Nem, ugyanolyan agyát használó ember vagyok mint te, a származásom nem a szavazatom, és bár igaz, hogy a legkedveltebb csatorna a romániai magyaroknál a Duna TV, de azon is a Kívánságkosarat nézik inkább.

Én is utálom a románokat! – Szóval, te nem ugyanolyan agyát használó ember vagy mint én. Esetleg ha találkoztál is románokkal, és beszéltél is velük, visszatérhetünk erre.

Bu-ka-rest-ben mindenki cigány! – Bu-ka-rest-ben például kártyás közlekedési rendszer van (3), kapus megoldással a metrókban. Tudjátok, olyan, amiről mi itt csak álmodozunk. Bár annak, aki ezt skandálja, lehet előbb el kéne magyarázni mi az a kártyás közlekedési rendszer, mert feltételezhető hogy csak focimeccsekre szervezett szurkolói buszokon hagyta el az országot életében kétszer.

Székely himnusz éneklés. – Ilyenkor inkább csak csendben odébb állok egy picit. Mert igazából csak az első két sort tudom, valamint lásd az 1. pontot.

Kitűztük mi is otthon a székely zászlót. – Elég fura látni, hogy bár Székelyföld még autonómia szintjén sem tart, de már szinte az összes magyar közintézményt meghódította. A régi Budapest zászlónak még talán lenne értelme a csíkszeredai polgármesteri hivatalon, de hogy egy dunántúli falu miért költ kék arany-vászonra, számomra rejtély.

Hirdetés

A 2004-es népszavazás felemlegetése bármilyen kontextusban. – Ezt inkább ne. Tényleg ne. És főleg ott ne. Bronxban sem niggerezünk, és gondolom az erdélyi kirándulásból is haza szeretnétek érni egyben.

Imádom a Wass Albert-könyveket! (4) – Hát nem tudom, ez egy szubjektív dolog, én inkább olvasok Douglas Adams-t, lehet te is megpróbálkozhatnál más szerzőkkel. Ha pedig az erdélyi költészet érdekel, és belefér az, hogy ne csak arról szóljon, hogy ormon lévő kopjafára támaszkodó bús székely bajuszba  a fenyő tűleveleket mint román fullánkokat csapja a Kárpátokon túlról fúvó idegen szél, akkor ajánlom például Szilágyi Domokost (5).

Lesz még Erdély Magyarországé! (6) – Nem, nem lesz! Erdély cirka 500 éve nem része az országnak, a török óta többé-kevésbé független fejedelemségként vagy tartományként működött a multikulti és a szabad vallásgyakorlás mintapéldájaként, míg meg nem fertőzte a helyieket a nacionalizmus. Az igazság az, hogy ugyanaz az ostobaság vezetett oda, hogy a népek határátkelőkkel szeretik ma megnehezíteni az utazást, mint ahhoz, hogy itt nagy-magyaroszágot, odaát pedig nagy-romániát ábrázoló pólókat lehet kapni. Igen, direkt írtam mindkettőt kisbetűvel, ma egy romániai magyar ugyanolyan ostobaságnak tartja mindkét eszmét.

——

Jegyzetek:

1. A 2004-es népszavazáson, ahol arról kellett dönteni, megadják-e a határon túli magyaroknak a magyar állampolgárságot (így! a népszavazáson valójában arról kellett dönteni, hogy a magyar parlament elé kerüljön a kérdés – a szerk.), a magyar állampolgárok túl kevesen vettek részt az érvényességhez. A népszavazás után a mai napig tartó keserű szájíz maradt sok romániai és nemcsak romániai magyarban.

2. Canossát járni – eltűrni egy megaláztatást. Lásd az 1. lábjegyzetet is.

3. A budapesti metró területére nem kártyával kell belépni, hanem jegyet kell venni, a metrókocsikban pedig jegyellenőrök jelenhetnek meg.

4. Wass Albert (1908–1998), magyar arisztokrata, akit a magyarok egy része imád, de a román igazságszolgáltatás háborús bűnösnek tekint. Íróként „egy már létező és bizonyos körökben általánosan elfogadott, de leegyszerűsítő módon, a saját nemzetet dicsőítve kezelt történelmet” mesél el, Egry Gábor történész szerint.

5. Szilágyi Domokos (1938–1976), romániai magyar költő, író és műfordító. Lucian Blaga- és Nichita Stănescu-műveket is fordított.

6. Erdély 1570 és 1711 között félig független fejedelemségként, a törökök vazallusaként működött, ezt követően önálló tartományként a Habsburg Birodalom része lett. 1867-ben Ausztria–Magyarországon belül újra a Magyar Királyság része, 1920-ban pedig a Román Királyság része. Erdély északi részét rövid időre (1940–1944) átengedték Magyarországnak. Személyes véleményem – Sever Ioan Miuként – az, hogy a revizionizmus egy elavult, a XXI. századhoz nem méltó mentalitás része.

Hirdetés