Az asszony mégis ember

Balázs Lajos néprajzkutató előadásában az istenadta nép nemi kultúrájának lenyűgöző, gyakran sikamlós és néha igen szomorú világába invitálta a jelenlevőket.
Hirdetés

Az idei Tusványos legpikánsabb előadására szombaton került sor, a Csíki Anyák sátrában. Balázs Lajos néprajzkutató előadásának címe: Amikor az ember nincs es ezen a világon. 

Az előadó 40 évig tanulmányozta a székely népi kultúrát (különös tekintettel Csíkszentdomokosra, melynek eredményeképpen a 2010-ben megkapta az igen megtisztelő Csíkszentdomokos díszpolgára címet). Az évtizedek során 300 adatközlőt faggatott ki, 1.750 munkaórát töltött társaságukban, és összesen 2.120 kérdést szegezett nekik. Impozáns számok ezek.

És impozáns munkák születtek belőlük. A Pallas Akadémia Könyvkiadó adta, adja ki Balázs Lajos munkáit. A fenti címet viselő előadás alapját az azonos című, 710 oldalas könyv szolgáltatta. Ebből a kötetből merített Soós Ágnes is, amikor Szerelempatak című, nagy port kavaró dokumentumfilmjét készítette. Balázs Lajos mellesleg nem ért egyet a film címével, ugyanis a szerelempatak fiatalosan csacsogva csorog, míg a filmben kizárólag idősebb asszonyok szerepelnek. Ezért Balázs szerint az Állóvíz-szerelem cím sokkal indokoltabb és találóbb lenne.

A filmmel kapcsolatban a kötet szerzője azt is elmondta, hogy Soós Ágnes gyakorlatilag „megmocskolta” a híres dombon-lehengergőzős szokást. Hogy miért, kiderül a végén. Szóval, az a helyzet, hogy a székely paraszti kultúrában nem vetették meg, de

nem is igen örültek az újszülöttnek, ha lány volt,

különösen akkor nem, ha elsőszülöttként érkezett. Az apa ugyanis nem tartotta hasznos partnernek, a férfikezet igénylő munkák mezején. A leánygyermek a házasság kapcsán értékelődött fel először életében. Ezt a felértékelődést szépen, kereken meg is fogalmazták: a lakodalom volt a leány első tisztességes napja. (Az egyik adatközlő beszámolója szerint ezen a szent napon kapta az első pofont az urától.)

Az emberi életnek három nagy sorsfordulója van: a születés, a házasság és a halál. Viszont van egy negyedik dolog, ami nélkül a másik három nem működik: nevezetesen a nemiség. A kutató mindegyik adatközlőnek feltette a kérdést: mennyit beszélgetnek a nemiségről a családban. Az egyik (katolikus, lévén, hogy Csíkszentdomokos katolikus falu) adatközlő így válaszolt: annyit nem imádkozunk, se másról nem beszélünk, mint a nemiségről.

Két asszony mos a patakban, közben beszélgetnek. Az egyik asszony arról panaszkodik, hogy sárgás folyadék jön az alfeléből. A másik megkérdi, volt-e az urával az éjjel. Azt mondja, volt. A következő kérdés arra vonatkozik, hogy elélvezett-e. A válasz: nem. Akkor zápul maradtál, hangzik a diagnózis. Vagyis a kielégítetlenség folyománya a sárga folyás. A következtetés tálcán kínálkozik: az idők során

hatalmas tapasztalati tudás halmozódott fel

e téren, amelyet az asszonyok nem könyvből tanultak, és nem is külső hardokon tárolnak. A paraszti kultúrában a generációk felvilágosították egymást a nemi élet különböző dimenzióiról. A történetek, az információcsere egyfajta börzeként működött, az adok-kapok elv alapján.

A gyerekek elmesélték egymásnak, amit meghallottak szüleik szeretkezéséből. Viszont a gyermek az állatvilágból is információt merített. Megfigyelte, hogyan kergeti a kakas a tyúkot, s végül hogy hágja meg. Ez a fajta információszerzés a fiúk „kiváltsága” volt, akiket zsenge koruktól fogva kiengedtek szüleik az állatokkal. Arra a kérdésre, hogy kell-e tanítani a nemiséget a gyermeknek, az egyik adatközlő ezt válaszolta: nem kell oda se tanító, se tanfelügyelő. A bárányt sem tanítja senki a párzásra. Vagyis a nemiség ösztön, amit mindenkinek a saját bőrén kell megtapasztalnia.

Az úgymond, szabadon megtapasztalható nemiségnek azonban volt egy árnyoldala, amit a következő két szóval lehet jellemezni:

félelem, szégyen.

A lányok első havivérzését egy rendkívül költői, ám súlyosan terhelt kifejezéssel illették: szégyenvirág. Magyarán: az első menstruációval a lány belépett a szégyen korszakába. A félelmet és a szégyent a kutató szerint az egyházi és a hagyományos nevelés verte bele az emberekbe. Az anya gyakran mondta a vasárnapi táncba induló lányának: Aztán nehogy a híred hamarabb hazajöjjön, mint te.

A félelemérzet kialakulásában nagy szerep jutott a paraszti lakásviszonyoknak is. Korábban ugyanis igen gyakran három nemzedék lakott egy fedél alatt, így aztán egy intim légkörben lezajló szeretkezés  gyakorlatilag lehetetlen volt, hiszen minden pisszenést négy-nyolc ember hallhatott meg. Ezért a házhoz érkező menyecske folyamatos rettegésben élt, de mert a párt hajtotta a vágy, ugyanakkor el akarták kerülni a szégyent, a gyors szeretkezés tűnt a jó kompromisszumnak. Ez viszont azt eredményezte, hogy

az asszonyok 70–80%-ának életében nem volt orgazmusa

(hiányzott az „eléjáték”), ahonnan egyenes út vezetett a neurózishoz. Ehhez az eleve traumatikus helyzethez olyan „kiegészítők” is járultak, mint például a tény, hogy a ruházkodási és erkölcsi szokások következtében a partnerek nem láthatták egymás testét, az arcon kívül egész testet eltakaró ruházat miatt.

Egy hívő adatközlő arról beszélt, hogy a templomban, mise közben a meztelen angyalokat bámulta, és mélységesen elkeseredett azon, hogy ő bezzeg soha nem láthatta az urát meztelenül.

Az előadás rendkívül hosszúra sikeredett, ezért a továbbiakban kivonatolva közöljük a lényegesebb pontokat: 

Nemiség és vagyon

Hirdetés

Meredek történetet mesélt a kutatónak az egyik adatközlő asszony. Egy nap meghalt az anyósa. Az udvaron ott állt a koporsó, folytak az előkészületek. Odament hozzá a saját anyja, és azt mondta neki: Ha azt akarod, hogy vaegyszer te legyél itt a gazda, akkor meg kell adni az öregnek is. A menyecske köpni-nyelni nem tudott.

Az anya ezután odament az apatárshoz és így szólt hozzá: Ne búsuljon kend, a lányom itt mindent elrendez. Jó, jó, de nekem is kell a fehérnép, mondja a körülmények hatására nem elítélendő módon kissé nehéz felfogású apatárs. Hát ezt mondom, feleli az asszony. A lányom MINDENT elintéz. A következtetés: a menyecske családja el akarta kerülni, hogy a házhoz újabb nő kerüljön. A vagyon megőrzése céljából feladták a keresztény erkölcsöt. 

Nemiség és etnikumok

Az adatközlők szerint a székely nők jobban kedvelték a román férfiakat. Ennek pedig Balázs Lajos szerint a táplálkozási kultúrához van köze. A székely férfi jól táplálkozott, ezért aztán jó erőben is volt, hajtotta a vére, de sajnos hamar elélvezett, ami, ugye, nem kedvezett az asszonynak.

Ezzel ellentétben a román férfi puliszkaevő volt, vagyis nem szorult bele annyi vérmesség, ennek következtében lassúbb volt, tovább bírta a szeretkezést, mielőtt elélvezett volna, tehát jobb (szex)parti volt az asszonynak.

Nemiség és érdek

A kollektivizálás előtt a székely családban a férfi szervezte meg a munkát. Azután viszont egy idegen férfi lett a munkaszervező: a brigádos, avagy a munkavezető. Ez pedig szokatlan helyzeteket eredményezett. Az új helyzetet felmérő férfi rájött, hogyan húzhat hasznot az őt munkaszervezői minőségében gyakorlatilag megalázó idegen férfiból. A felesége lefeküdt a brigadérossal, minek következtében a férj váratlanul többet kezdett „teljesíteni” a munka mezején, holott néha meg sem jelent a munkahelyén.

Ha történetesen magtalan volt a férj (amit nyilván az asszonyra kentek hivatalosan), a feleség az utódnemzés érdekében az erdészhez, a postáshoz, vagy más „segítőhöz” fordult. A férj értelemszerűen tudott a dologról, viszont neki is az volt az érdeke, hogy (lehetőleg hímnemű) utódhoz jusson, ha nem a maga, hát más öröme árán. Erről szól a mondás is: Nem számít, melyik kakas csinálta, ha egyszer az én tyúkom tojta.

Ajzószerek

Korábban, ugye, nem ismerték a Viagrát, főleg a falvak világában. De a gumióvszer vásárlása is nehézségekbe ütközött, még 1989 után is, hiszen ott volt a masszívan az emberekbe sulykolt szégyenérzet mint gát.

Viszont a természetes ajzószerek mindig is kéznél voltak. Ilyen volt például a baszapurdé nevű szer. Egy növényi hagymáról van szó, amit a legények begyűjtöttek, fenyőszurokba tettek, és afféle rágógumiként megkínálták vele a lányokat. Amennyiben a lány elfogadta és rágni kezdte, úgy begerjedt tőle, hogy nem lehetett vele bírni. Aki nem hiszi, járjon utána!

És akkor nézzük, miről is szól valójában a Soós Ágnes által a Szerelempatak című filmben „megmocskolt” hengergőzés. A juhászok május elején kimentek a legelőkre juhot nyírni. Úgy három nappal később utánuk mentek az asszonyok is, étellel, itallal, ahogy dukál. Ettek, ittak, és utána következett a rítus. A férfiak összekapaszkodtak a nőkkel, és lehengergőztek a domboldalon.

A szabályok a következők voltak. A nők nem vehettek magukra bugyit. Tilos volt a férfinak a saját feleségével hengergőznie. A domb alján csak a bokrokig volt szabad hengergőzni, mögéjük nem (érthető módon). A végén a nők gatyavizitet tartottak. A felsorakozó férfiak lehúzták a nadrágjukat, a nők pedig megvizsgálták, mennyire ázott át a gatyájuk. A rítus gyakorlatilag egy szexuális orgiával vagy a karneváli szexuális szabadossággal is rokonítható. Ám mégsem erről van szó. Hanem egy ősi,

Krisztus előtti termékenységrítus fennmaradásáról.

Az állatnak jó fű kell. A termékenységet a fűbe kell „beleforgatni”. A szokás ma is él, bár nem annyira tudatusan ritualisztikus, mint korábban, de a résztvevők továbbra is élvezik a játékot.

És akkor, zárszóként, idézzük fel ismét a Balázs Lajos-kötet címét: Amikor az ember nincs es ezen a világon. Mit jelent ez? Az egyik adatközlő asszony mondta, válaszként arra a kérdésre, mi a közösülés. Nos, a magunk részéről teljes mértékben egyetértünk az adatközlővel.

Hirdetés