A fentieket maguk a megszólalók is megállapították: Z. Nagy István moderátor, Gálfi Árpád önkormányzati tanácsos, Vasik János és Szőke László újságírók. A beszélgetés zömét Gálfi Árpád beszámolója tette ki: elmesélte, hogyan fogta össze Székelyudvarhely bethlenfalvi negyedének lakóit, hogy rákényszerítsék az igazságszolgáltatást az ottani Termés utcában lakó Gábor Dénes és családja megbüntetésére, amiért évek óta lopásokkal, betörésekkel, fenyegetésekkel és verésekkel terrorizálja a környék lakóit.
Az ügy részleteit a helyi média bőven tárgyalta, és az, hogy a rendőrséget, illetve az ügyészséget csak a helyiek együttes fellépése tudta rávenni büntetőeljárások elindítására, a Duna TV ingerküszöbét is elérte.
A közösségi önbíráskodás csíkszentmártoni és csíkszentkirályi esetei után bő öt év telt el, amikor Gálfi Árpádnak, a Magyar Polgári Párt önkormányzati képviselőjének ösztönzésére a bethlenfalviak az igazságszolgáltatás útját választották: többen is feljelentéseket tettek, és végre nem vonták vissza őket.
Vasik János, Gálfi Árpád, Z. Nagy István és Szőke László
Az elmúlt pár évben hiába jelentették a bűntényeket a rendőrségen: vagy a rendőrök beszélték le a sértetteket a feljelentésről, vagy Gáborék fenyegetéseinek hatására vonták vissza őket, vagy a rendőrségi nyomozati szakasz után az udvarhelyi ügyészség nem emelt vádat elegendő bizonyíték hiányára hivatkozva. Hogy ez ne lehessen hivatkozási alap, a bethlenfalviak magándetektív csoportot fogadtak fel. Jelenleg tucatnyi per folyik a Gábor család tagjai ellen.
Tudják, hogy ezek a perek akár több évig is eltarthatnak, mondta Gálfi, és azt is tudják, hogy ez az egyetlen járható út.
Bevallottan nem szakértője a roma-magyar együttélésnek, mondta a szintén székelyudvarhelyi Szőke László újságíró, a Fekete-fehér blog szerzője, de úgy véli, Udvarhelyen a két közösség nem érintkezik, csak a bűnügyi hírek jutnak el a magyar közösséghez. Ez erősíti azt az előítéletet, hogy minden roma bűnöző, pedig csak néhány család az, mondta Szőke, aki szerint őket le lehet szerelni a nyilvánossággal és perekkel, ahogy ez a Pui család esetében már sikerült.
Ő csak egy szűk, bűnözői körrel kommunikál, szögezte le, amely akkor veszi őt és az üzenetét komolyan, ha erőt mutat. Ha nem szembesülnek erővel, úgy érzik, bármit megtehetnek, véli Szőke. Nem feltétlenül fizikai erőről van szó, hanem akár arról, hogy feljelentésekkel és büntetőperekkel börtönbe juttathatja ennek a körnek a tagjait.
Az erős, esetenként vulgáris kifejezéseket, kontrasztos képeket sem felindulásból használja a blogján, mondta Szőke, hanem eszközként ahhoz, hogy elérje egyrészt a fiatalabb olvasókat, másrészt azt a roma közösséget, amellyel ő kommunikálni akar, és amellyel konfliktusban áll. Úgy érzi, ebben hatékony, a lakásmaffia például már nem olyan aktív Udvarhelyen, célbavette a környékbeli falvakat, ahol viszont a polgármesterek szerinte felkészültebbek.
Az udvarhelyi ügyész problémakerülő, és csendben akar nyugdíjba kerülni, de Szőke azt sejti, nem pusztán szakmai indokokból nem emelt vádat az ügyész egymáshoz hasonló ügyekben, és neki szándékában áll lebuktatni, feljelenteni a DNA-nál.
Az együttélés tény, és ki fogja kényszeríteni a maga fenntartható formáit – tágította a kriminalitásra szűkült perspektívánkat Vasik János felvidéki újságíró. A 2400 fős Krasznahorkán például a roma közösség alkotja a többséget, és nem megoldás kitelepíteni egyik vagy másik közösséget.
Súlyos kérdés a bűnözés is, de Vasik szerint a romák által elkövetett bűntettek (uzsoraszedés, kerítés) áldozatai jórészt romák, másrészt a társadalmi veszélyessége azoknak a bűncselekményeknek nagyobb, amelyeket a “fehér maffia”, szlovák vagy magyar bűnszövetkezetek követnek el.
Sokkal súlyosabb kérdés szerinte a magyarság szempontjából, hogy a felvidéki romák a magyar vagy a szlovák közösségbe integrálódnak-e inkább, mert az ottani romák váltónyelve már nem a magyar, hanem a szlovák. Egyszerűen nem éri meg nekik kettős kisebbségbe kerülni, miközben a magyarságnak létfontosságú lenne, hogy az eddig magyar nyelvű, mintegy 80-100 ezer roma továbbra is a magyart válassza, különben magyar iskolák szűnnek meg, és egyéb identitásőrző támogatásoktól is elesnek.
A népszámlálás Szlovákiában nem tette lehetővé a roma etnikum külön felmérését, modta, ezért az önkormányzatok segítségével és szintén önbevallásos alapon létrehozták a roma közösségek atlaszát. Ennek alapján úgy becsülik, az 5,5 millió szlovák állampolgár közül mintegy 800 ezer roma származású.
Elmondta, abban a régióban, ahol ő is él (Rozsnyó, Gömör) a munkanélküliség akár a 30 százalékot is eléri. A környéken mintegy 20 településnek roma származású a polgármestere, ugyanúgy vannak közöttük olyanok, akik jól vezetik a településüket, és akik nem, mint ahogy a szlovák vagy a magyar polgármesterek között.
Több helyen viszont gettók alakultak ki, ahol a hatóságok elnézik a kisebb bűntetteket, máskor viszont aránytalan válaszcsapást gyakorolnak. Ehelyett a legfontosabb szerinte erős államigazgatással lehetőségeket teremteni a romák számára is az óvódai és iskolai oktatástól, ellátástól kezdve a családvédő szolgáltatásokon át a gazdasági integrációig, mert többségük ugyanazt akarja, mint mi: békében élni és felnevelni a gyerekeit.
Ezért szerinte legtöbbet a helyi politikusok tehetnének, az ő kezükben van a fegyver: olyan fejlesztési pénzek akár uniós forrásokból is, amelyekkel távlatot lehet nyitni úgy a roma, mint a nem roma közösségek számára. Gyakran viszont a konkrét megoldások helyett egyes szlovák politikusok a magyarokról átváltottak a romákra mint ellenségképre, amellyel saját szavazóikat mozgósítani szeretnék.
Az évszázadok során a roma és a magyar közösség megtanult együttélni, a romák integrálódtak a paraszti társadalomba bizonyos javak és szolgáltatások (kosárfonás, napszám, stb.) biztosításával, mondta Vasik. Az élet nem áll meg, és az emberek vagy megtanulnak együttélni, vagy az egyik közösség elmegy, mondta az újságíró, és ezt vagy hajlandóak vagyunk befolyásolni a felzárkóztatás különböző formáival, vagy a demográfiai trendek előbb-utóbb megoldják.
Úgy véli, ha érvényesülési lehetőségeket teremtünk a roma embereknek is, akkor ez a közösség néhány generáción belül be tudna épülni a társadalomba.