A főtéri Nagy Locsolkodást az egyik kolozsvári rádió szervezte reklámként káddal, lufikkal és nádi hegedűnél valamivel hangosabb zenével. A fegyverarzenál az egyszerű vedertől a bonyolult vízipuskákig terjedt, ahol a vízzel megtöltött lufik a bombák szerepét töltötték be. Emiatt a végén nagyon sok repesz maradt a harctéren.
A harcoló feleket az Ismeretlen Járókelő utcaszínház tagjai alakították, akik hősies kiállásukért reklámpólókat kaptak cserébe. Ezek nem páncélzatként, sokkal inkább a harci sebek még látványosabbá tételét szolgálták. A harcban szerzett sebesüléseiket a felek büszkén szárogatták a tűző napfényben.
A nap ugyan tőle telhetően szikrázott szombat délben, a levegő viszont nem volt túl receptív a melegítő sugarakra, de reméljük, a kellemesen hűvös 20-21 fokban senki sem szenvedett maradandó sérülést, és senki sem lesz tüdőgyulladásos hadirokkant.
A csata hivatalos vége után ugyanis a küzdelem a szőkőkútban folytatódott kevésbé ellenőrzött körülmények között, ahol a vizet állandóan visszaforgatják, ezért nem kifejezetten strandminőségű.
A csatazaj mintegy másfél óra múlva ült el, a boldogság után kitört a béke, a vizes gerillaharcosok pedig elvonultak a csatamezőről.
