„Szóval Ponta – akinek csak a lába fáj, de a szája ép – betelefonál a tévébe, és elmagyarázza, ő igazából azért ment Törökországba, hogy itthon ne csapjanak felhajtást körülötte, ne fordítsa fel egyetlen kórház életét sem. Hallatszott a hangján, hogy tiszta önfeláldozás az ember, s amikor azt mondta, hát nem lezárták-e a holland nagykövetné kedvéért az Egyetemi Kórház egész emeletét, miután az vele egy időben megműttette magát, el is hittem neki. Miért ne, hiszen teljesen életszerű, hogy jön egy fejes, s hirtelen mindenki körülötte kezd sürgölődni.

A miniszterelnök szerencsétlenségére, a nagykövetnével egy időben műtöttek meg egy újságírót is az Egyetemi Kórházban, aki azon nyomban megírta, hogy Ponta úgy hazudott újra, mint a vízfolyás: az asszonyságért nem zártak le egyetlen emeletet sem, mi több, teljesen ugyanazt az elbánást kapta, mint ő, az újságíró. Leírásából kiderül, a kórház olyan, mint az amerikai filmekben látható sürgősségi intézmények: profin, gyorsan, precízen dolgoznak az orvosok, akik ugyan kevés pénzt kapnak, de ez nem akadályozza meg őket abban, hogy tegyék a dolgukat.

Miniszterelnökünk most tehát éppen azon kevés intézményeink egyikébe rúgott egyet, amelyek – vezetőink minden ellenkező irányú igyekezete ellenére – a normalitás szigeteit jelentik. Merthogy vannak normális, becsületes emberek, intézmények ebben az országban, még ha felfoghatatlan is ez önmagukból kiinduló vezetőink számára.”