A természet a város közepén is élni akar.
Frappáns lépéssel próbálja eloszlatni a nagyváradi önkormányzat azokat a lakossági aggodalmakat, miszerint a megújuló Szent László tér sivár kőrengeteg lesz, ahol hírvivője sem lesz a zöld növényzetnek.
A tér már részben elkészült harmadában a kiültetendő facsemeték számára kialakított részeken egyszerűen hagyták elburjánzani a gazt, amitől sajátos, romantikus, „vissza a természetbe” hangulatot kapott a megújuló főtér.
A spontán füvészkert legnagyobb sztárja minden bizonnyal a parlagfű, amely az összes lehetséges helyszínen vadul burjánzik, úgyhogy az erre érzékenyeknek már most szólnánk, hogy július végére, augusztus elejére tankoljanak fel allergiagyógyszerből. Vagy gázálarc nélkül ki se mozduljanak a lakásukból.
Amúgy nekünk az eddig elkészült rész kimondottan tetszik, a térkövek színvilága és a minta kimondottan esztétikus, és a jobban sikerült nyugat-európai főtereket idézi. Az pedig kifejezetten pozitívum, hogy a jövőben a gépjárműforgalmat is korlátozzák majd, így megszűnik a teret kettévágó kétszer kétsávos gyorsforgalmi út, amelynek „áldásos” hatásairól a régi, „zöld” Szent László teret ma is agresszívan sirató nosztalgiázók hajlamosak folyamatosan megfeledkezni.
Ha minden igaz, előbb-utóbb a facsemeték is kikerülnek a számukra fenntartott ágyásokba. Addig viszont a botanika iránt lelkesedő turisták bőséges ízelítőt kapnak a Partium fővárosában jellegzetesnek számító gyomnövényekből. Mindezt anélkül, hogy el kellene hagyniuk a Szent László teret.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Az egyszerűnek tűnő kérdés megválaszolása nehéz. Egy dolog biztos: nem azért, mert bosszút akar állni valamiféle társadalmi igazságtalanságért, ahogy azt egyes karosszék-forradalmárok vizionálják.
Kicsi korában a szülei románul beszéltek vele, ma mégis magyarul gondolkodik. Szentes Stefánia a lábnyiki Magyar Háztól Csíkszeredán és a kolozsvári egyetemen át jutott el oda, hogy ma a csángó gyerekeket biztatja arra az útra, amit ő maga is végigjárt.
További csütörtöki hírek: nagyot veszítene az RMDSZ a községek tervezett összevonásával. És jön az első, sürgősségi költségvetés-kiegészítés, novemberben pedig egy második.
Egy 16 éves, málnásfürdői lány megtalálásához kéri a lakosság segítségét a Kovászna Megyei Rendőr-főkapitányság.
Már Erdély több pontján tetten érhető, hogy az áprilisi választások óta kevesebb magyarországi vendég látogat az idegenforgalmi szempontból felkapottabb helyekre. A gazdasági okokon túlmenően a távolmaradáshoz hozzájárul a politikai megosztottság.
Alexandru Stoica fejlesztési miniszter pénteken közölte, hogy a kormány két szakaszban tervezi megvalósítani az ezerötszáznál kisebb lélekszámú községek összevonását: 2027. március elsejéig önkéntes alapon, ezt követően pedig kötelező jelleggel.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.