A természet a város közepén is élni akar.
Frappáns lépéssel próbálja eloszlatni a nagyváradi önkormányzat azokat a lakossági aggodalmakat, miszerint a megújuló Szent László tér sivár kőrengeteg lesz, ahol hírvivője sem lesz a zöld növényzetnek.
A tér már részben elkészült harmadában a kiültetendő facsemeték számára kialakított részeken egyszerűen hagyták elburjánzani a gazt, amitől sajátos, romantikus, „vissza a természetbe” hangulatot kapott a megújuló főtér.
A spontán füvészkert legnagyobb sztárja minden bizonnyal a parlagfű, amely az összes lehetséges helyszínen vadul burjánzik, úgyhogy az erre érzékenyeknek már most szólnánk, hogy július végére, augusztus elejére tankoljanak fel allergiagyógyszerből. Vagy gázálarc nélkül ki se mozduljanak a lakásukból.
Amúgy nekünk az eddig elkészült rész kimondottan tetszik, a térkövek színvilága és a minta kimondottan esztétikus, és a jobban sikerült nyugat-európai főtereket idézi. Az pedig kifejezetten pozitívum, hogy a jövőben a gépjárműforgalmat is korlátozzák majd, így megszűnik a teret kettévágó kétszer kétsávos gyorsforgalmi út, amelynek „áldásos” hatásairól a régi, „zöld” Szent László teret ma is agresszívan sirató nosztalgiázók hajlamosak folyamatosan megfeledkezni.
Ha minden igaz, előbb-utóbb a facsemeték is kikerülnek a számukra fenntartott ágyásokba. Addig viszont a botanika iránt lelkesedő turisták bőséges ízelítőt kapnak a Partium fővárosában jellegzetesnek számító gyomnövényekből. Mindezt anélkül, hogy el kellene hagyniuk a Szent László teret.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Egy kemping közelében történt az a medvetámadás, amelynek nyomán életét vesztette egy férfi szombaton Szeben megyében. A település polgármestere és egy liberális parlamenti képviselő a medvepopuláció szabályozását sürgeti a tragédia nyomán.
… a konstancai orosz főkonzul elhordta az irháját, de az orosz zászlót ott hagyta emlékül az épület tetején… és egy PSD-s polgi nagylelkűen kölcsönadja saját úszómedencéjét a helybeli gyerekeknek.
Súlyos közúti balesethez riasztották a mentőegységeket vasárnap délután a Kolozs megyei Méra közelébe, miután egy motoros ütközött egy személyautóval.
Egy 34 éves férfi életét vesztette szombat reggel, miután a hatóságok szerint medvetámadás érte a Szeben megyei Prod település közelében – közölte a Szeben Megyei Katasztrófavédelmi Felügyelőség (ISU).
Évekbe telt, de sikerült egy ezer lejt meghaladó gyorshajtási bírságot érvénytelenítenie egy sofőrnek. Kulcsfontosságú volt a kitartása.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.