A görög-katolikus közösség tagjai az Emberi Jogok Európai Bíróságához szándékoznak fordulni, miután a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék (ICCJ) bírái megtagadták a szaploncai Vidám temető területén található templom visszaszolgáltatását a Román Unitus (Görög-katolikus) Egyháznak. A görög-katolikus közösség már ki is fejezte sajnálatát amiatt, hogy a legfelsőbb bíróság magisztrátusai a döntésükkel érvényben tartottak egy, a sztálinizmus legkegyetlenebb éveiben elkövetett igazságtalanságot. A templomot a bolsevikok erőszakkal vették el 1948-ban, a Román Unitus Egyház betiltása után, és átadták az azt jelenleg is kezelő ortodox egyház használatába.

Jelképerejű templom

A szaploncai régi görög-katolikus templomot 1886-ban építette a falu unitus közössége. E körül alakult ki később a Vidám temető. Ez a temető az erdélyi görög-katolikus kulturális szintézis legmélyrehatóbb kifejezése, mely a népművészet, a bizánci és a nyugati civilizáció elemeit ötvözi.

A Vidám temetőben élénk színű keresztek találhatók, melyeken naiv festészeti stílusban ábrázolják az elhunytakat. Az ötlet Grigore Riţiu görög-katolikus pap fejében született meg 1935-ben.

Arra kérte Stan Ioan Pătraş mesterembert, hogy készítsen egy új kereszttípust. 1940-ben, amikor a horthysta Magyarország elfoglalta Észak-Erdélyt, Grigore Riţiu görög-katolikus pap azt kérte az egyik hívőtől, Stan Ioan Pătraştól, alakítsa át a kereszteket oly módon, hogy sírverset is fel lehessen rájuk írni.

A görög-katolikus pap ötlete abból fakadt, hogy a Magyarország által elfoglalt térségben egyre gyakrabban tiltották a román nyelv használatát. Grigore Riţiu pap románt és latint is tanított a faluban.

A kommunista terror áldozatai

Grigore Riţiu pap és családja más tagjai a kommunista elnyomásnak estek áldozatul. Romániában 1945-ben került hatalomra az első kommunista kormány, mely 1947-ben elűzte I. Mihály királyt, majd 1948-ban betiltotta a Román Unitus (Görög-katolikus) Egyházat. Grigore Riţiu pap elutasította hite megtagadását és az áttérést az ortodox hitre.

A hegyekbe menekült és továbbra is titkos miséket tartott és hitük megőrzésére bátorította a máramarosiakat.

A bolsevikok letartóztatták és börtönbe vetették. Ugyanígy járt felesége, Laura is, akit 1951-ben tartóztattak le és a börtönben halt meg, 1954-ben. Szintén börtönbe vetették a lányát, Melaniát, valamint annak vőlegényét, Gheorghe Rednicet, aki hatodéves hallgató volt az orvosi egyetemen. Gheorghe Rednic szintén a nagyenyedi börtönben halt meg.

Elkobozták a görög-katolikus pap teljes vagyonát és Melania Riţiunak, kiszabadulása után, effektív módon az éhhalállal kellett küzdenie.

A kommunisták a szaploncai régi görög-katolikus templomot is elorozták. De nem sikerült telekkönyvezniük, mert a Szaplonca környékére vonatkozó telekkönyveket a történelmi, Tiszán túli Máramarosban őrizték, mely 1918 után Csehszlovákia, 1945-től pedig a Szovjetunió részét képezte.

A templomot azóta a szaploncai ortodoxok használják,

akik 2009-ben olyan változtatásokat kezdtek el, melyekkel el akarják tüntetni a templom görög-katolikus múltjának minden jegyét. És Románia legfőbb bírósága, 25 évvel a kommunizmus bukása után, törvényesítette e templom elkobozását.