„Ó, és ha tudnád, hogy kiabál, hogy kapar, és hogy üvölt. Ó, látod, hogy az ágyamból menhelyet csináltál? Emlékszem, végig ébren voltam. Most már nincs ahová menekülnünk. Földből ruhát igértél nekem, és mégis elhagytál. A tekinteted őrült. Elvetted az egemet és a vitorláimat. Megmutattad, hogy halhatok meg párszor egyidőben, ugyanazzal az elmével. Vannak más helyek is. Jobb helyek. De én itt akarok maradni. Ha énekelek, talán elaltatlak. Különben ismét jön a kopó, amelyik az ajtó alatt lakik, és mindent összepisil itt nekem, és utána megint takarítanom kell, amíg elalszom.”

 

Pénteken este héttől a kolozsvári Ecsetgyárban (Henri Barbusse utca 59-61).