Ma este a Digi24-en megnéztem egy interjút Lucian Boia történésszel. Többek között a kisebbségekről is mondott néhány szót, nagyon keveset, de valami megragadott. Románia egységes nemzetállamként épül fel, melyben a kisebbségeket asszimilálni kell, vagyis integrálódniuk kell a többségi népesség nagy tömegébe.

Ez a terv sikerült, állítja Boia. A szászok távoztak, nagyon kevesen maradtak, a zsidók szintén. A magyarok még erős közösséget alkotnak, de közülük is sokan elmentek. Ezt mondja Boia és tökéletesen igaza van. Miként románosodott el Románia (Cum s-a românizat România) című könyvében a történész kitér a magyar és szász lakosság arányára, mely a városokban meghaladta a románokét.

A nagyvállalatok élén, a fontos tisztségekben szintén magyarokat vagy szászokat lehetett találni. A románokban kialakult egy kisebbrendűségi érzés, és úgy látom, a mai napig megmaradt.

1918 után megpróbáltak mindenhova románt ültetni, a többieket félreállították, a többségiek mentalitását is úgy alakították, hogy nekik van igazuk, a többiek pedig csak akkor jó állampolgárok, ha integrálódnak. Ha viszont kulturális identitásuk, hagyományaik vagy nyelvük tiszteletét kérik, akkor azonnal helyreigazítják, vagy az ország lerombolásának szándékával vádolják őket. Azt hiszem, hibás ez az egységes nemzetállami projekt, melyben mindnyájunknak egyformán kell gondolkodnunk.

A románok óriási veszteséget szenvedtek el

a szászok, a zsidók és a magyarok egy részének távozásával. De a nacionalizmust sokan hirdetik, és ez baj. Még nem ébredtünk rá a szászok és a zsidók távozásának negatív következményeire. Ha így folytatjuk, a magyarokat is elveszítjük.

Azt hiszem, az lenne jó megoldás, ha az államot a német szövetségi modell szerint alakítanánk át, melyben a régiók szabadon gyakorolhatnák saját identitásukat. Úgy gondolom,

az ország nem valami absztrakt dolog,

amiért minden áron fel kellene áldoznunk magunkat. Az ország mindnyájunkból áll, és az a célja, hogy jólétet biztosítson azoknak, akik benne élnek. Az országot olyan emberek alkotják, akikben vannak bizonyos közös dolgok, de egy országnak néha eltérő népességei vannak, és akkor vagy asszimilálják őket, vagy megtanulnak együtt élni, vagy szétválnak.

Szétválva nem tudnak túl sokat elérni, együtt viszont igen, mert mindnyájan, bár különböznek, mégis hasznot húzhatnak a többiek összeadódó kulturális tapasztalatából. Annak ellenére, hogy az Európai Közösség bátorítja a regionális autonómiákat, nálunk nehezebben megy ennek megértése.

Az eddigi egységes nemzetállam elhibázott koncepciónak bizonyult, mert egyesek uralkodnak, a többieknek pedig alá kell vetniük magukat a többségnek. Az államnak élő szervezetnek kell lennie, mely a társadalommal együtt fejlődik, és nemcsak egyeseknek, hanem mindenkinek a javát szolgálja.

Azt hiszem, a magyarok és románok közötti megértést a gyökereknél, az egyszerű embereknél kell kezdeni. A mentalitást kell megváltoztatni és néha bele kell bújnunk a másik bőrébe. Különben egyesek megtűrt kisebbségek, mások pedig magukat uralkodónak gondoló többségiek lesznek.