Lucian Boia ezúttal Mária román királynéról beszél, igen tapintatosan.
Nemrég mutatták be a Humanitas Cişmigiu Könyvesboltban Mária királyné Háborús naplója (Jurnalul de război) második, az 1917 májusa és 1918 áprilisa közötti feljegyzéseket tartalmazó kötetét. Az eseményen jelen volt a mindkét kiadást gondozó Lucian Boia történész, Radu Paraschivescu író és Şerban Marin történész. A szövegeket Anca Bărbulescu fordította angolról románra.
Bizonyos naplórészleteket már maga Mária királyné is közzétett a 30-as években, három kötetben, Életem története (Povestea vieţii mele) címmel, de kihagyta belőlük a Ferdinánd királyt, II. Károlyt valamint más politikusokat bíráló részeket. A Humanitas Kiadónál megjelent kötetek teljes egészében tartalmazzák a királyné napi feljegyzéseit. Az első, Háborús napló 1916–1917 (Jurnal de război 1916–1917) című, a tavalyi Gaudeamus Könyvvásáron bemutatott kötet az első 14 füzetet tartalmazza.
A bátor és intuitív Mária királyné az egyszerű emberek között érezte igazán jól magát, akiket odaadással gondozott. 1917-ben támogatta a román hadsereg ellenállását, hiszen úgy vélte, hogy a katonai műveletek feladása becstelenség lenne. A második kötet az utolsó négy, az 1917 májusa és 1918 áprilisa közötti időszakot átölelő füzetet tartalmazza, május végére pedig megjelenik a sorozat utolsó kötete is.
Adevărul: Miért a Háborús napló címet választotta?
Lucian Boia: Azt hiszem, nagyon megfelelő cím, mert Mária királyné ezt a naplót abban az időszakban írta, amikor Románia részt vett az első világháborúban. Jelentős szerepe volt abban, hogy Románia az Antant oldalán lépett be a háborúba, Erdély elcsatolása és Nagy-Románia létrehozása érdekében.
Mária királyné nem értett egyet azzal, hogy 1917-ben tűzszünetet kötöttek a Központi Hatalmakkal. Miért?
Harcos típus volt, olyan ember, aki sohasem adja fel. Úgy vélte, Románia becsülete megköveteli, hogy ne lépjen ki a háborúból. Szerinte az volt a kötelességünk, hogy a végsőkig harcoljunk, a következményektől függetlenül. Végül a politikusok, a királlyal együtt, úgy döntöttek, hogy Románia számára jobb, ha tűzszünetet és azután különbékét köt Németországgal, abban a reményben, hogy az Antant majd megnyeri a háborút, ahogy az meg is történt. Tekintettel az oroszok kilépésére, már nem lehetett ellenállni, mert a román hadosztályokat csak orosz arcvonal támogatta, az orosz hadsereg nélkül viszont a front teljesen védtelen maradt. Bármilyen ellenállás csak áldozatokkal járt volna, és nem tudom, ez mennyire lett volna hasznos Románia számára. Tehát végső soron valószínűleg a különbéke megkötése volt a racionális megoldás. De kellett egy olyan vélemény is, mely kiállt Románia becsülete mellett, és Mária királyné ezt tette.
A királynénak voltak konkrét politikai elképzelései?
Nem voltak túlságosan kidolgozott politikai elképzelései. Nem is gondolhatott ő mindenre és nem is tehetett meg mindent csak ő. Nagyon sok jó tulajdonsága volt, sok mindennel tudott foglalkozni, kitartó volt,
Az első világháború után miként befolyásolta az ország helyzetét a Mária királyné és Ferdinánd király közötti kapcsolat?
Mária királynénak és Ferdinánd királynak megvoltak a maguk családi jelenetei, melyeknek jelentős politikai töltetük is volt. De ezek a dolgok nem kerültek ki a királyi házból, tehát a közvélemény nem tudott mindezekről a nézeteltérésekről. Gyakran volt nagyon eltérő álláspontjuk. A királyné azzal vádolta a királyt, hogy túlságosan puhány, hagyja magát befolyásolni, nem viselkedik olyan hősiesen, ahogy szerinte a kérdéses körülmények között a királyi családnak viselkednie kellett volna.
Volt valamilyen befolyása a királynénak a politikusokra, mondjuk I. C. Brătianura?
Brătianura nem lehetett hatása, mert rá senki sem tudott hatni. Persze, a királyné heves temperamentumú volt. Brătianu szintén erős egyéniség volt, és olyan politikus, aki mindig úgy cselekedett, ahogy azt jónak látta. A királyné nem befolyásolhatta Brătianut, de a lényeges ügyekben egyetértettek. Ami azt a kérdést illeti, hogy Románia az Antant oldalán lépjen be a háborúba, a királyné is, Brătianu is azonos irányba húzta az igát, hogy meggyőzzék a királyt. Ferdinánd, I. Károlyhoz hasonlóan, eleinte Németországgal, a Központi Hatalmakkal kötött volna szövetséget. Ez volt a legkényesebb művelet, melyet a királynénak – Brătianuval együtt – végre kellett hajtania.
Mikor fog megjelenni az utolsó három füzetet tartalmazó harmadik kötet?
Sokkal hamarabb, mint ahogy a második az elsőhöz viszonyítva piacra került, mert el kell készülnie a Bookfest Könyvvásárra. Névmutatót is tartalmazni fog, mely nagyon szükséges, mivel egy rakás szereplő van, és az olvasó könnyen elveszítheti a fonalat.
A napló több részletét cenzúrázták, mert kemény szavakkal illette Ferdinándot és II. Károlyt.
A királyné a 30-as években közölte az emlékiratait, Életem története címmel. A harmadik, a háború időszakára vonatkozó kötetben hosszú részleteket közölt a naplójából, de távolról sem az egész naplót. Ezért tartottam fontosnak, sőt szükségesnek az egész napló közzétételét. Természetes volt, hogy a királyné akkor öncenzúrát alkalmazott, nem írhatott a Ferdinánd királlyal meglévő feszült kapcsolatról. Igazán heves összeütközéseik voltak, és így aztán enyhítette vagy kivette azokat a passzusokat, melyek nem lettek volna megfelelőek.
Ezek a passzusok emberibbé teszik, vagy egy legendát erősítenek?
Azt hiszem, hogy egyrészt a legenda megerősítéséhez járulnak hozzá, másrészt emberibbé is teszik. Nincs ellentmondás Mária királyné legendája és emberi oldala között. Megismerhetjük a sebesültek, a betegek mellett, a kórházakban. Láthatjuk a falvakat járva, ahogy kapcsolatba kerül az egyszerű emberekkel, ahogy segélyeket osztogat. Erkölcsileg is segíti őket. Elbeszélget velük, megpróbálja bátorítani őket. És ez a viselkedés egyáltalán nem erőltetett. Itt nincs szó populizmusról, egy magas rangú személy igyekezetéről, hogy úgy cselekedjen, ahogy szerinte kellene: azt mutatva, hogy közel áll az egyszerű emberekhez. Ő tényleg közel érzi őket magához.
A kötet előszavában azt írja, hogy azért tudatában volt egy ilyenfajta viselkedés politikai hasznosságának. Mire utal?
Bár nem volt politikai vezető, megvoltak a maga megérzései. És ráébredt, hogy új demokratikus korszak kezdődik, és a királyok vagy vezetők többé már nem bánhatnak lekezelően az emberekkel, és nem lehetnek közömbösek a sorsuk iránt. Mindenesetre Mária királyné tetteiben nincs demagógia, de érzékeny volt az egyszerű emberekkel fenntartott kapcsolatainak politikai vetületére is.
Az, amikor a királyné megjelent a lövészárkokban, inkább zavarba ejtette, vagy inkább bátorította a román katonákat?
Minden bizonnyal bátorította őket, de úgy gondolom, hogy eléggé óvatlan gesztus volt. A királyné rendkívül bátor volt. Egyáltalán nem volt veszélyérzete. Az, ahogy a betegeket gondozta… El is kaphatott volna egy betegséget és belehalhatott volna. Aztán az, hogy ellátogatott a lövészárkokba. Persze, nem a mărăşeşti-i csata kellős közepén, hanem egy kicsit később, de azért a román és a német katonák még mindig szemtől szemben álltak egymással, és bármikor lőhettek volna. Eljutott a legjobban előretolt román állásokig, és el is meséli, hogy egy román tiszt kiáltott valamit németül és választ is kapott egy német katonától, aki 20, 30, vagy valamennyi méterre volt a másik lövészárokban. Ilyenfajta bátorság volt benne. Elsősorban a sebesültekkel, a betegekkel foglalkozott, de azt is fontosnak tartotta, hogy benne legyen a katonai cselekmények sűrűjében, a katonák mellett.
Milyen jelentősége van ennek a naplónak?
A történelmi jelentősége tagadhatatlan, mert nagyon részletes napló, melyből megtudjuk, hogy mit tett nap, mint nap Mária királyné, de azt is, amit a környezetében lévő nagyon sok személy is cselekedett. Megismerjük az akkori általános hangulatot is. Ez az első világháború éveinek rendkívüli dokumentuma.
Miért a naplóoldalak fakszimiléivel illusztrálták a kötetet?
Miért ne? Nem érdekes? Először is a naplóhoz tartozó fényképekkel illusztráltuk, melyeket maga a királyné ragasztott az oldalaira. Ami a fakszimiléket illeti, azok a hitelesség légkörét teremtik meg. Ezen kívül látható Mária királyné írása, az, ahogy maga a napló konkrétan kinézett. Azt hiszem, ez közelebb hozza az olvasóhoz a kérdéses dokumentumot.
Az olvasó számára milyen relevanciájuk van a királyné szerelmeiről szóló információknak?
A királyné diszkrét. Ezt-azt megsejthetünk abból, amit Barbu Ştirbeyről mond, aki élete nagy szerelme volt, és amit Boyle-ról ír, aki egy adott pillanatban volt a nagy szerelme, de ezek eléggé diszkrét részletek, nem árulnak el túl sokat. Elég zaklatott érzelmi élete volt, ez pedig a kis történelem, mely szintén érdekes lehet. De ami igazán megmarad, az az első világháborúban betöltött jelentős szerepe. Egyike volt azoknak a személyiségeknek, akik a legnagyobb mértékben hozzájárultak Nagy-Románia létrehozásához. Azt hiszem, ez sokkal fontosabb, mint a Boyle ezredes iránti szerelme.
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.
Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.
„Élő kövekből épült lelki templomért” mondtak hálát vasárnap délután Aradon, amikor is Bogdán Szabolcs János királyhágómelléki református püspök megáldotta a belvárosi református egyházközség kívül-belül felújított templomát és parókiáját.
Csoma Botond nem maradt adós a válasszal, szerinte süket duma zajlott eddig az átszervezésről. És az e heti cukiság: Nicușor Dan felpróbált egy VR-szemüveget, bár ő anélkül is pont ugyanúgy mozog.
Földrengésre riasztottak szerdára virradóan az okostelefonok, az Android földrengés-előrejelző rendszere jelzett többek között Székelyudvarhelyen is, földrengésre figyelmeztetve.
A nyugdíjakat 7,3 százalékkal kell emelni – jelentette be Florin Manole munkaügyi miniszter.
Nem bírságolhatja meg a rendőrség azokat az autósokat, akik nem tudják felmutatni jogosítványukat vagy járművük forgalmi engedélyét, ha bemutatják személyazonosító okmányuk papíralapú vagy elektronikus másolatát.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.