Ha a nagyszalontai vámon áthaladva elhagyjuk Romániát, azonnal jobbra kanyarodunk, kínkeservesen keresztülvergődünk néhány csodálatos gödrön és megteszünk még kb. 2 kilométert, eljutunk a legnagyobb magyarországi román közösséghez. „Üdvözöljük községünkben”, áll Micherechi, vagy hivatalos nevén Méhkerék bejáratánál.

A Magyarországon született, de román meggyőződésű méhkerékiek úgy érzik, túlságosan eltávolodtak anyanyelvüktől. Így hát meggyőztek két Bihar megyei tanárnőt, költözzenek hozzájuk és vegyék rá a falu gyermekeit a román nyelv megtanulására, de főleg megszeretésére.

Mások románjai

A 2.100 méhkeréki magyar állampolgárnak mondja magát. Ennek ellenére többségük románul beszél. A 2011-es népszámlálás alkalmával a méhkerékiek 46 százaléka vallotta magát román etnikumúnak, de a helyiek szerint ennél sokkal nagyobb a számuk. A falunak van egy magát román tanácsnak nevező (valószínűleg a román kisebbségi önkormányzatról van szó – a szerk.), vagyis kizárólag román etnikumúakból álló testülete, a piros-sárga-kék zászló pedig minden utcában és minden középületen megtalálható. A polgármesteri hivatalon első helyen a „Casa Satului” szerepel és azután a „Községháza”.

„Mindig is így volt, és számunkra így tűnik normálisnak. Ha figyelmesen megnézi, mindenhova három zászlót tűztünk ki: középen van Magyarországé, Európa és Románia zászlója között”, mondja Netye Bertold alpolgármester, szavatolva, hogy soha senkit sem zavart a román trikolór. A 2010 óta hivatalban lévő 35 éves fiatalember egy tősgyökeres könnyedségével beszéli a románt. „Magyarországon született román vagyok!”, válaszol arra a kérdésre, hogy magyar, vagy román. „Magyar állampolgár vagyok. Magyarország a hazám. A lelkem Magyarországon van. Méhkerék sohasem tartozott Romániához, de a falu román.”

Asszimilált nemzedékek

A románok a XVIII. század közepe táján érkeztek Méhkerékre. Miután a törökök megsemmisítették a falut és egyetlen lelket sem hagytak életben, a szomszédos falvakból, Tulkáról, Jánosdról, Inándról, Madarászról hoztak román jobbágyokat, az ortodox románok pedig újjáépítették a települést. A méhkerékiek több mint fele a mai napig ortodox, a másik fele pedig baptista és pünkösdista. Szó sincs a Magyarországon többségi felekezeteknek számító reformátusokról vagy római katolikusokról. „Talán az újonnan érkezettek között van 2-3”, mondja Bertold.

Természetesen az évek során a méhkerékiek falun kívüliekkel, románul egyáltalán nem tudó magyarokkal is házasodtak. Ezáltal a lakosokat – lassan – asszimilálták, így ma már inkább magyarul beszélnek. „A nagyszüleim nemzedéke csak románul beszélt, a szüleim románul és magyarul is, az én nemzedékem pedig nagyobbrészt magyarul”, magyarázza az alpolgármester. Annak ellenére így van ez, hogy a méhkerékieket mindenhol arra bátorítják, beszéljenek románul: az óvoda és az iskola román és magyar tannyelvű, a templomokban szinte kizárólag románul beszélnek, a polgármesteri hivatalban pedig, bár a magyar a hivatalos nyelv, minden tisztviselő tud románul is.

Méhkeréki nyelvjárás

Ha a méhkeréki iskola diákjait kérdezzük arról, melyik nyelvet tartják könnyebbnek, egyhangúlag mondják: a románt! Legtöbben csak magyarul beszélnek otthon, de az iskolában a tanárok mindkét nyelven tanítanak. „Román nemzetiségi iskola vagyunk, és itt csak olyan tanárok oktathatnak, akik tudnak románul”, magyarázza az iskola igazgatója, Sárközi Anna. Különben minden osztály bejáratánál egy Vasile Alecsandri-idézet fogadja a diákokat arról, hogy a nyelv a legfontosabb örökség, amit a gyermekek a szüleiktől kapnak.

Az igazgatónő majdnem helyesen beszél románul, ahhoz hasonlóan, ahogy a Bihar megyei magyarok. „Azt mondjuk, hogy mi valójában méhkeréki nyelvjárást használunk. Nagyon hasonlít a románra, de vannak magyar hatások”, magyarázza a tanárnő. A méhkerékiben a gépkocsinak nem „maşină” a neve, de nem is „autó”, hanem „utău”. Hasonlóképpen, ha azt akarják mondani, hogy valamit gyakran tesznek, akkor nem az „obişnuiesc” szót használják, hanem a „sucuiesc”-et, a magyar „szokásos”-ból. De ezt a tájnyelvet csak odahaza használják. Ha más magyarországi településre kerülnek, a méhkerékiek kizárólag magyarul beszélnek.

Nem trendy!

Azt tapasztalva, hogy a helyiek egyre kevésbé beszélnek románul, a vegyes családokból származó gyermekek pedig gyakran úgy kezdik az iskolát, hogy egy vak hangot sem tudnak az anyanyelvükön, a méhkeréki településvezetők 2011-ben úgy döntöttek, hogy a román hatóságoktól kérnek segítséget. A polgármesteri hivatal a konzulátusok és a nagykövetség diplomatáin keresztül két pedagógus kihelyezését kérte Romániából, akik megtanítanák a gyermekeket románul. „Nem volt könnyű döntés. A mi tanáraink is tudnak románul és sértőnek tartották. De az az igazság, hogy a román nyelv már nem volt trendy”, mondja az alpolgármester, azt magyarázva, hogy a szülők az angol és a német oktatását szorgalmazták, de a románt nem.

A romániai Külügyminisztérium és Oktatási Minisztérium helyt adott a kérésnek, és 2013 óta két Bihar megyei tanárnő él Méhkeréken. „Azért hoztuk ide őket, hogy a gyermekekkel és a szüleikkel egyaránt megszerettessék a román nyelvet és hagyományokat”, büszkélkedik Bertold.

Hétvégi ingázás

Mihaela Baicu és Simina Gherţan tanárnők a Bihar Megyei Tanfelügyelőség által kiírt versenyvizsga révén jutottak Magyarországra. A 2005 óta oktató Mihaela korábban angolt és románt tanított a vaskohsziklási Unirea Szakközépiskolában, de diákok híján megszűnt az állása. Simina Olcsán volt helyettesítő tanár. Most mindketten Méhkeréken vannak a hétköznapokon, hétvégén pedig hazatérnek Bihar megyébe.

A méhkeréki polgármesteri hivatal egy otthonban helyezte el őket a faluban, étkezést is biztosítva nekik, a romániai Oktatási Minisztérium pedig továbbra is fizeti a bérüket. Viszont nem adja meg nekik az itthoni tanároknak járó pótlékokat. Ennek kompenzálására a Nagyváradi Polgármesteri Hivatal is bekapcsolódott a partnerségbe, dicséretes módon, havi 1.200 lejes jutalmat biztosítva mindkét tanárnőnek.

„10 évnyi oktatással a hátam mögött 2.200 lejt keresek havonta”, mondja Mihaela. Jóval kevesebbet, mint egy hasonló helyzetben lévő magyarországi pedagógus, aki nagyjából 200.000 forintot, vagyis csaknem 3.000 lejt kap. Amihez hozzájönnek még a pótlékok, többek között azért, mert kétnyelvű iskolában tanítanak…

Több mint iskola

Simina Méhkeréken az óvodában tanít román nyelvet, Mihaela pedig az általános iskolában. 63 gyermek jár óvodába, akik rögtön ugrálni kezdenek örömükben, ha meglátják Siminát. „A gyermekek imádják”, magyarázza az óvoda igazgatónője, Angelica Puskár. Siminának nem óvónői, hanem az óvónőt kisegítő tanári státusza van, a román nyelv alapjait, énekeket és verseket tanít a gyermekeknek. „Nekünk is segít helyesen beszélni románul, nemcsak a gyermekeknek”, mondja az igazgatónő. Ugyanakkor Simina román hagyományokra is tanítja a kicsiket. Múlt héten, például, együtt készítettek márciuskákat.

Hasonlóképpen Mihaela az iskolában a diákok román nyelvóráin vesz részt, gyakorlatilag kiegészítve az óraadó tanárt. Ezen kívül részt vesz a tanórák utáni programban, melynek során a diákok mindenféle műhelyekben dolgoznak, ahol többek között nyelvvel és irodalommal, valamint román kultúrával foglalkoznak. „Látható a fejlődés. Az iskola diákjainak 70 százaléka képes érthetően társalogni, a többiek pedig megértik, amit mondanak nekik, de nem tudnak belemenni a részletekbe”, magyarázza a tanárnő.

Annak érdekében, hogy jobban megértsék a román nyelvet, Mihaela és Simina elkezdték Bihar megyei kirándulásokra vinni a méhkerékieket. A méhkeréki óvónők például Nagyszalontára járnak tapasztalatcserére, Mihaela pedig az iskola diákjait és tanárait elvitte a Mária királyné Színház előadásaira. Nem csoda, hogy a két pedagógus munkáját mind a településvezetők, mind a helyiek nagyra értékelik, hiszen megismertetik a faluval a román életet. Sőt, elérik, hogy a méhkeréki életet románul meséljék el…

Románok vs magyarok: Érthetetlen konfliktusok

A méhkeréki románok nem akarnak román állampolgárokká válni, de elvárnák a román hatóságoktól, hogy jobban törődjenek velük. „Sokszor megmondtam a románoknak: nézzétek meg, hogy a magyar állam mennyire gondoskodik a határon túli magyarokról”, mondja Netye Bertold alpolgármester. Állítólag a román politikusok a hibásak, a magyar etnikumúakat is beleértve. Különben csak az RMDSZ-esek látogatják meg őket, de csak választások előtt és csak azért, hogy lefényképeztessék magukat velük, de nem hallgatják meg őket igazán. „Valószínűleg jobb is így, mert nem akarunk okokat a széthúzásra, amilyen a Székelyföldön van.”

Egy olyan közösség számára, amely ennyire megszokta a kétnyelvű létet, mint amilyen a méhkeréki, abszurdnak tűnik, hogy Romániában egyeseket sért, ha a nemzeti zászlón kívül más zászlókat is kitűznek. Ugyanilyen abszurdnak tartják azt is, ha a romániai magyar etnikumúak nem tudnak románul. „Nem tudom megérteni, miért történik ez”, mondja Bertold, akinek meggyőződése, hogy az etnikumoknak nem „veszekedniük” kell, hanem harmóniában élniük egymással…