A szegénység az erőszak legkegyetlenebb formája, mondta Gandhi. Az utóbbi hetekben annyit vitatkoztak a „vallásóráról”, hogy az az általános benyomás alakult ki, miszerint ez Románia legnagyobb gondja. Precedens nélküli volt a mozgósítás: a BOR-tól (Román Ortodox Egyház), az ország egyik legjelentősebb intézményétől a bármiféle színű újságírókig és a mindenféle irányultságú értelmiségiekig.

Vajon tényleg ez az ország legnagyobb gondja? Miért nem tudjuk magunkat ennyire mozgósítani akkor is, amikor a gyermekeinkre vonatkozó igazán fontos és sorsdöntő csatákról van szó? Amikor például a szegénység a téma, a fentiek szinte mind eltűnnek és hallgatnak. Elitünk számára a szegénység a „lustaság” és más rossz szokások természetes következménye. Tényleg?

Nemrég a következő hírt olvastam: „A Mediafax tudósítása szerint a hatalom és az ellenzék közötti számos szóváltás után a szenátus szerdán elutasította azt a törvénytervezetet, mely 42 lejről 200-ra növelte volna a 2 és 18 év közötti gyermekek után járó támogatást.” Hallottak vitákat? Felháborodtak a BOR, az értelmiségiek és az újságírók? Nem.

Minden kultúra esetében közhely, hogy a gyermekeket kell a leginkább védeni. Ha a gyermekeit megvédeni képtelen társadalmunk és gazdaságunk van, akkor ezeket radikálisan meg kellene változtatni.

Olvassunk néhány adatot.

* Egy román gyermek nagyjából 7 eurót érő támogatást kap, ami harmincötöde a 210 eurós EU-s átlagnak.

* Az állami óvoda egy bukaresti 3 éves gyermek esetében legalább 300 lejbe kerül. Normális esetben az ár 400–500 lejre nő. Kizárólag az állami óvoda esetében. Tapasztalatból beszélek. Az iskoláig még nem jutottunk el.

* Az országos bruttó minimálbér havi 900 lej.

* Az országos átlagbér 2.298 lej.

* Ha valaki munkanélküli és nem tudja igazolni, hogy stabil jövedelemmel rendelkezik, nem adhatja állami óvodába a gyermekét. Csak magánintézménybe, ahol az árak 1.000 lejnél kezdődnek.

* Romániában a szegénység és társadalmi kirekesztettség foka 2012-ben elérte a lakosság 42 százalékát, ami magasabb a korábbi évi adatnál (40,3 százalék). Ez a mutató Romániát az első helyek egyikére helyezi Európában, melyet csak Bulgária előz meg a maga 49 százalékával, miközben az EU-s átlag 25 százalék körül van.

* 2011-ben például a teljes román népességből 4,74 millióan a szegénységi küszöb körül éltek (jövedelmük kisebb az átlagjövedelem 60 százalékánál), 6,28 millióan komoly anyagi gondokkal küszködtek, 1,4 millióan pedig nagyon rossz körülmények között éltek.

* Csaknem 220.000 román kapja a szavatolt minimális jövedelmet.

* Romániában a gyermekek 52,2 százalékát fenyegeti szegénység vagy szociális kirekesztettség.

* Riasztó UNICEF-tanulmány: a romániai kiskorúak 8 százaléka mélyszegénységben él.

* A román felnőttek 19 százalékának van munkahelye, de a szegénységi küszöb környékén él, a következő helyen Görögország van 15 százalékkal, majd Olaszország és Spanyolország 12-12 százalékkal, áll a Mediafax által idézett tanulmányban.

* Az Országos Statisztikai Intézet szerint (INS 2012), az egy főre eső országos átlagjövedelem (átlagjövedelem, nem átlagbér!) 884 lej volt az utolsó negyedévben. Ennek 60 százaléka pedig 530 lej (123 euró) lenne. Ebből az következik, hogy 8.500.000 román havonta kevesebb mint 100 euróból él. (forrás)

* Romániában százból nyolc kiskorú „mélyszegénységi” szinten él, naponta kevesebb mint 15 lejből, állítja az UNICEF, mely a gyermekek és a fiatalkorúak esetében kiemelte még a társadalmi, valamint az oktatás, az egészségügy, a munkaerő-foglalkoztatás területéről való kirekesztettséget is.

* A naponta kevesebb mint 15 lejjel rendelkező kiskorúak 35 százaléka roma etnikumú, mutattak még rá az UNICEF képviselői. (forrás)

* 2013 volt az első év, amikor az élve születettek száma kevesebb volt 180.000-nél. A forradalom óta csökkenő a trend, voltak rövid növekedési szakaszok is, de 2013-ra érte el ezt a minimális szintet. Az adatsorokból nyilvánvaló, hogy elértük az 1960-as minimumot, de szinte biztos, hogy a második világháború óta ez a legalacsonyabb szint. (forrás)

Falun katasztrofális a helyzet

* A román falvakban élő gyermekek helyzete továbbra is riasztó és állandó, sőt mélyülő a különbség a városiak helyzetével szemben, ha olyan szociális-gazdasági mutatókat veszünk figyelembe, mint a várható élettartam, az élet minősége, a szegénységi ráta. Az Országos Statisztikai Intézet 2013. január 1-i adatai szerint az ország teljes gyermekpopulációnak 49,77 százalékát teszik ki a falun élő gyermekek, falun pedig háromszor nagyobb a szegénységi kockázat.

– nem kapnak elegendő és megfelelő táplálékot – 8 gyermekből 1 néha, vagy mindig éhesen megy lefeküdni, ami 2 százalékos növekedés 2012-höz képest. A mindig éhesen lefekvők aránya 2012-höz képest megkétszereződött, és 4 százalékot tesznek ki.

– nem jutnak hozzá tisztességes egészségügyi ellátáshoz – minden ötödik 0 és 5 év közötti gyermek nem jutott el az orvoshoz az utóbbi évben, és ezeknek csaknem fele légúti betegségekben szenved, ezek lévén az 5 év alatti gyermekhalandóság legfőbb okai;

– szegénység miatt kimaradnak az iskolából és gyenge iskolai eredményeik vannak – a családok 2,3 százaléka állítja azt, hogy az utóbbi évben a háztartásukban lévő gyermekek közül legalább egy kimaradt az iskolából;

– kénytelenek a háztartásban dolgozni, hogy ezzel segítsék a szüleiket – minden ötödik gyermek dolgozik iskola előtt vagy után, és minden nyolcadik gyermek azért hiányzik az iskolából, hogy otthon dolgozzon;

– nehézségekbe ütközik eljutniuk az iskolába, óvodába – a falusi gyermekek átlagosan 35 percet mennek az iskoláig, minden ötödik gyermek pedig több mint egy órát gyalogol az iskoláig;

– egészségügyi kockázattal járó viselkedésük van – minden tizenharmadik, 12 és 18 év közötti gyermek legalább egyszer dohányzott, minden ötödik legalább egyszer fogyasztott szeszesitalt, ebből 19 százalék legalább egyszer az utóbbi héten;

– nem ismerik a jogaikat és különféle típusú bántalmazások áldozatai – a szülők 16 százaléka szerint, „a jobb nevelés érdekében néha meg kell verni a gyermekeket”, a szülők 22 százaléka pedig úgy tartja, hogy a közösség nem biztonságos a gyermekek számára;

– ritkán vesznek részt a közösségi döntésekben – a válaszolók 89 százaléka azt mondja, hogy a közösség szintjén a döntéseket a polgármester hozza meg, egyedül, vagy a tanácsnokokkal együtt. (forrás)

Erről jut eszünkbe ez a PNL által javasolt és a PSD által elutasított, fentebb említett törvényjavaslat. Újra egy helyi paradoxonnal szembesülünk:

egy magát „baloldalinak” nevező párt elutasítja egy jobboldali párt baloldali javaslatát.

Következtetések helyett

Ha nem a nyilatkozatokat és a médiaműsorokat, hanem a megszavazott törvényeket és főleg a költségvetés elosztási módját nézzük meg alaposabban, akkor már csak egy kérdésnek van igazán értelme: kinek az érdekét képviseli a román politikai osztály? Ha gondosan megnézzük, hogy miként alakulnak a társadalmi rétegek, ezek sürgető gondjait és azt, hogy mit kínál a politikai osztály, törvényhozó apparátusként, adókirovó és főleg a költségvetést elosztó rendszerként, akkor azt látjuk, hogy nehezen áthágható szakadék húzódik a lakosság többségének érdekei és igényei, és a politikai osztály kínálata között.

Mindaz, amit ez a politikai osztály tesz azt mutatja, hogy fogoly, és csak bizonyos kis nemzeti és nemzetek feletti magáncsoportok érdekeit szolgálja és – természetesen – a Trojka követeléseit hajtja végre, mely úgy dönt mindenről e térségben, hogy semmiről sem hajlandó tárgyalni. Néhány példa:

* Másképpen mivel magyarázható, hogy amikor a tb-járulék csökkentéséről van szó, a politikai osztály egyhangú véleményen van, a média-establishment pedig tapsol. Nos, ez kinek az érdekét szolgálja?

* Az új munkatörvénykönyv a multik és bizonyos magáncsoportok érdekét szolgálja, de hátrányos a munkavállalókra nézve: a munkaügyi rugalmasság, vagyis a munkaadó joga arra, hogy jobbággyá változtassa a munkavállalót. Kinek az érdekében?

* Az üzemanyagok jövedéki adójának csökkentése? Kinek az érdekében?

* Csökkenteni az osztalékadót? Kinek az érdekében?

* Folyamatosan adócsökkentéseket és számolatlan kiváltságokat nyújtani a „stratégiai befektetőknek” – kinek az érdekében?

* Mennyi pénzt visznek ki a nagy korporációk Romániából, adómentes pénzt? Azon a számos előnyön kívül, amit megkapnak, az „olcsó munkaerőn” kívül, különféle mechanizmusokkal csillagászati összegeket visznek ki az országból adómentesen. Vajon hogyan érik el itt azokat az óriási nyereségeket?

* A román dolgozók túlságosan keveset kapnak meg abból, amit megtermelnek. A más EU-országokkal való összehasonlítás érdekes következtetésekre vezet. Ha megnézzük a gazdasági növekedés eloszlását, akkor azt látjuk, hogy 2013 Romániájában a GDP csaknem harmada (33,1%) a munkaerőre ment el (bérek, jövedelmek és a munkaadót terhelő járulékok), több mint fele a bruttó üzemeltetési többlet (55,1%), a tulajdonosokhoz a tőke nyomán kerülő bevétel volt, és ami megmaradt, nagyjából 11,8 százalék jutott az államnak (termelésre és importra kivetett adók, amiből lejönnek a támogatások). Az EU-28-as átlagban a GDP 48 százaléka a dolgozók bérezésére megy, 38,6 százalék a munkaadók bevétele, 13,4 százalék pedig az állam nettó bevétele. Tehát mi és a görögök csak a harmadát kapjuk meg annak, amit hozzáadott értékként megtermelünk, a lengyelek és a szlovákok 37 százalékot, a fejlett országok pedig több mint a felét. (forrás)

* Hogyan történik a költségvetés újraosztása? Kinek az érdekében?