Úgy tűnik, Ion Iliescut mégis előveszik a bukaresti bányászjárás miatt. Amint a mellékelt ábra mutatja, teljes joggal.
Idén lesz 25 éve, hogy a rendfenntartó erők és a bányászok 1990. június 13–15-án erőszakosan felléptek az Egyetem (Universităţii) téri tüntetők ellen. Bukarest központja olyan összecsapások színterévé vált, melyek során több mint 1.000 személy lett lövések, tettlegesség vagy törvénytelen letartóztatás áldozata. Ion Iliescu volt elnök 2013-ban azt mondta, hogy nem vállalja a felelősséget azokért az eseményekért.
Ma, 2015. március 9-én a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék (ICCJ) megerősítette Tiberiu Niţu főügyész azon döntését, hogy az 1990. június 13–15-i bányászjárás ügyében újraindítják a nyomozást, melyben Ion Iliescu volt elnök is érintett.
Ugorjunk vissza az időben, „pontos célponttal”: 1990. június 15-ének délutánja, Romexpo. Ion Iliescu azon a délutánon mondott köszönetet a bányászoknak fellépésükért, azért az „osztályszolidaritásért, mellyel a hatóságok hívására válaszoltak.”
Íme, néhány részlet Ion Iliescu beszédéből, melyet 1990. június 15-én, a Romexpóban mondott el a bányászoknak: „Köszönöm mindazt, amit ezekben a napokban tettek, általában véve a magas szintű állampolgári öntudatról tanúskodó viselkedésüket. Tehát még egyszer köszönetet mondok mindnyájuknak azért, amit ezekben a napokban is bizonyítottak: hogy erős, magas szintű állampolgári fegyelemmel rendelkező, munkás jellegű erőt képviselnek, megbízható emberek a jóban, de főleg amikor baj van. És ezúttal bebizonyították, mennyire fontos a munkásszolidaritás. Különleges állampolgári, hazafias tudattal megértették a nehéz helyzetet, és példás odaadással késznek mutatkoztak arra, hogy szolidárisak legyenek az új hatalommal. Az önök példamutatása tele volt bátorítással minden jóakaró számára, akik a román társadalom fejlődését kívánják. Köszönetet akarok tehát mondani ezért a magas szintű szolidaritási tettért, melyet ezekben a napokban bizonyítottak.”
„Az önök segítségével a következőket találták a PNŢ (Nemzeti Parasztpárt) épületének pincéjében: gyújtópalackokat, kábítószereket tartalmazó raktárt, fecskendőket, melyekkel kábítószert adtak be egyeseknek az Egyetem térről és fegyvereket. A December 16–21. Egyesület épületében husángokat és más hasonló szúrófegyvereket, láncokat és így tovább. Az Egyetem épületének pincéjében fegyvereket találtak: 22 Jeco-puskát (ezek valószínűleg még a Ceauşescu-korszakban minden fiatal számára kötelező, középiskolákban és egyetemekben tartott „hazafias védelmi” kiképzésekből maradhattak az egyetem raktárában – a szerk.), melyek ilyen körülmények között veszélyes fegyverek, valamint eufóriát kiváltó porokat tartalmazó zsákokat. Mivel indokolható, hogy egy politikai párt székházában, egy magát apolitikusnak nevező egyesület székházában ilyenfajta raktárak vannak, gyújtópalackokkal, lőszerrel, kábítószerekkel és mindenféle fegyverekkel, támadófegyverekkel; mivel indokolható az ilyesmi? Úgy véljük, hogy erkölcsileg ezért egyes újságírók, egyes értelmiségiek is felelősök, akik ebben az időszakban uszítottak.”
„Még egyszer ki akarom fejezni, a főváros lakossága nevében, teljes elismerésemet az önök hasznos és hatékony jelenléte miatt. Meg akarom köszönni azt a szervezettséget, amellyel megjelentek és cselekedtek. Köszönetet kívánok mondani a vezetőiknek, Cozma mérnöknek és a többi szakszervezeti vezetőnek, akik az önök élén mellettünk álltak, segítettek nekünk ezekben a napokban. Tehát mindnyájunknak köszönöm mindazt, amit ezekben a napokban tettek. Tudjuk, hogy önöket megbízható segítségnek tarthatjuk, melyet szükség esetén igénybe fogunk venni! Remélem, hogy többé nem kell önökhöz folyamodnunk.”
Mindezeket a bizonyítékokat nem lehetett a bíróság előtt bemutatni, és utólag még hivatkozni sem lehetett rájuk.
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Nézzük csak meg közelebbről, mi folyik épp a romániai politikában, kik a szereplők, és milyen érdekek vezetnek el oda, hogy legyen új kormány és ne kelljen megnyomni a nagy újraindítás gombot.
A 25. TIFF-en néztük meg a România Sălbatică rendezőjének legújabb alkotását, és kedvünk támadt madarakat lesni egy vízen ringó csónakból. De vajon tudjuk-e, milyen huncutok a varjak, vagy hogyan csalogatja elő a rovarokat az iszapból a széki lile?
Ideje lecserélni a korábbi évtizedek szenvedéseire reflektáló román–magyar megbékélés fogalmát a pragmatikus együttélés kifejezésére, a tisztességes Európáért folytatott közös román–magyar párbeszédre. Vége az MCC-történészkerekasztalnak.
Provokációnak nevezte a ProSport román sportportál minapi cikkében azt, hogy a Hungary Today című angol nyelvű magyar hírportál „erdélyi magyarként” hivatkozott Kovács István futballbíróra.
… meglett a kormánybuktatás után készített első közvélemény-kutatás, érdekesek az eredmények… és Nicușor Dan államelnök enyhén szólva hülyét csinált magából a NATO-csúcsértekezleten.
Rövid ímélben értesítették Dolhai Istvánt, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezetőjét, hogy július végéig láthatja el főkonzuli teendőit.
Elkészült a romániai magyar tannyelvű középiskolák idei érettségi rangsora. A végzősök átlageredményei alapján összeállított toplista a legjobb intézmények mellett azt is megmutatja, hol érettségiztek a legtöbben, hol született a legtöbb 10-es jegy.
A magyar kormány képviselőinek jelenlététől teszi függővé az idei Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) panelbeszélgetésein való részvételt több külhoni magyar egyetem vezetősége.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Nézzük csak meg közelebbről, mi folyik épp a romániai politikában, kik a szereplők, és milyen érdekek vezetnek el oda, hogy legyen új kormány és ne kelljen megnyomni a nagy újraindítás gombot.
A 25. TIFF-en néztük meg a România Sălbatică rendezőjének legújabb alkotását, és kedvünk támadt madarakat lesni egy vízen ringó csónakból. De vajon tudjuk-e, milyen huncutok a varjak, vagy hogyan csalogatja elő a rovarokat az iszapból a széki lile?