A tévé, az online és a nyomtatott sajtó dugig van a bilincsbe vert hírességek képeivel: az újságírók éjjel-nappal vadásszák a parlamenti képviselőket, minisztereket, üzletembereket, médiasztárokat, magisztrátusokat, helyi közigazgatási főnököket, rendőröket, valamint a notórius maffiózókat. Úgy tűnik, a romániai sajtó napirendjét az utóbbi években a DNA (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság) és a DIICOT (Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság), a bíróságok és a börtönök határozzák meg, melyek kapuiban ott tömörül szinte az egész riporteri állomány. Csak 2014-ben több mint 900 korrupciós ügyet terjesztettek a bíróságok elé. Az érdeklődés jogos, hiszen

a „fehérgalléros” korruptak elleni nyomozás beleillik az újságírás vezérelvébe, a közérdekbe.

A korrupcióellenes lépések felgyorsulása pedig az igazságszolgáltatás megerősödésének régóta várt jele. Azonban nemcsak a közérdek hajtja az újságírókat mikrofonnal a kezükben a vádlottak után, hanem a téma szenzációtartalma is. Mégis hogy hagyhatnák ki ennyire megdöbbentő hírek és képek közlését, melyekben tegnapig még teljhatalmú tisztségviselőket és milliomosokat visznek, rendőri kísérettel, bilincsbe verve? Adrian Năstase, Dan Voiculescu, Sorin Ovidiu Vântu, George Becali és a foci más fejesei, George Copos, Viorel Hrebenciuc, Relu Fenechiu, Miron Mitrea, Nagy Zsolt, Tudor Chiuariu, az elnök testvére, Mircea Băsescu és sokan mások, valamint a legutóbb őrizetbe vettek között Adriean Videanu, Alina Bica, Elena Udrea, Adrian Sârbu, a kormányfő sógora, Iulian Herţeanu stb. a média szemén keresztül jelennek meg előttünk. Arra lehetett számítani, hogy őrizetbe, vagy a végrehajtandó büntetések kiosztása után börtönbe kerülve, a hírességek egy időre eltűnnek a közéletből, ahogy a zsebmetsző vagy az erőszaktevő is eltűnik abból a közösségből, melynek kárt okozott. Románia ebben is különleges:

egyes „luxuselítéltek” virtuálisan aktívabbakká válnak a közéletben, mint korábban voltak.

Az igazságszolgáltatás börtönbe küldi őket, de a média piacra dobja blogjaikat, Facebook-bejegyzéseiket, megsokszorozva ezáltal üzeneteiket. Íme, ez olyan formája a szólásszabadságnak, melyet érdemes elemezni.

Hogy megy ez másoknál

Az AEÁ-ban, ahol több mint 2,2 millió elítélt ül a szövetségi börtönökben, a szabályzatok tiltják a blogozást és bejegyzések közlését a közösségi hálózatokon. A rabok postán keresztül levelezhetnek, korlátozott és ellenőrzött hozzáférésük van a telefonhoz vagy az elektronikus postához, látogatót fogadhatnak, de nem böngészhetnek az interneten, nem lehet honlapjuk, oldaluk a közösségi hálózatokban, vagy blogjuk. A rendszeren belüliek értik és tiszteletben tartják az indokolást: a közösség és erkölcsi higiéniája élvez elsőbbséget. A fogvatartottak elvesztik a szabadság kiváltságait, másrészről pedig megakadályozzák őket abban, hogy visszaéljenek a kommunikálási joggal, új bűncselekményeket kövessenek el. Az említett tilalmak megsértéséért a dél-karolinai börtönökben alkalmazták a legszigorúbb büntetéseket, írja a CNN. Az utóbbi három évben 432 fegyelmi büntetés született zárkától az elszigetelésig, látogatások, telefonálások tilalmáig stb. A Facebook vezetőségét hivatalosan tájékoztatták, hogy ne támogassa a hálózat illegális használatát: „Az FB elérése a börtönből nem sérti a szabályainkat, de az igen, ha egy bizonyos személy más személy nevében lép be”, közölte a cég szóvivője a Newsweek szerint.

A skandináv országok néhány fogvatartási helyén kívül, a rabok Európában sem internetezhetnek. Az elv ugyanaz: a társadalomtól való elszigetelés a penitencia része. A híres labdarúgó Uli Hoenesst, a Bayern München elnökét 2014-ben három és fél év letöltendő börtönbüntetésre ítélték adócsalás miatt. „A börtönben a hírességeknek nincs semmilyen bónuszuk”, mondta a Németországi Fogvatartási Központok Szövetségének igazgatója, tehát a labdarúgó csak annyit kommunikálhat, amennyit a szabályzat megenged, semmiképpen sem az FB-on, a Twitteren vagy blogon keresztül. A nagy-britanniai Camp Hill egyik foglya, szigorú büntetéseket kockáztatva, fényképeket közölt a celláról a Facebookon, és arra panaszkodott, hogy a wifi sok kívánnivalót hagy maga után. A börtön vezetősége kijelentette, hogy ez tilos, és azt feltételezte, hogy a rab illegálisan használt mobiltelefont. A „hűvösre” juttatottak Franciaországban sem hancúroznak az interneten, de az előzetes letartóztatásnál lazábbak a szabályok. Colin, Maria Marinescu férje, aki kábítószer-csempészés vádjával ült egy franciaországi börtönben, közzétett a FB-on egy bejegyzést, melyben szolidaritást vállalt a Charlie Hebdo folyóiratnál elkövetett terrorista támadás áldozataival. Magyarország nem engedélyezi blogok vagy FB-oldalak használatát a börtönrendszeren belül. A rabok foglalkozhatnak könyvírással büntetésük csökkentése érdekében, de azt csak a szabadulásuk után jelentethetik meg.

Romániában annyi szabadság, amennyi a neten kifér

Az európaiasodásra, a „standardokhoz” való igazodásra vágyó Románia 2013-ban módosította a börtönökről szóló törvényt. A szabadságvesztéssel járó büntetések végrehajtásáról szóló 254. törvény bővítette a kommunikálási jogokat. Feltételekhez kötötten bevezették az online-kommunikációs jogot, a levelezési jogot, könyvek és tudományos dolgozatok szerkesztését, a telefonbeszélgetéseket és látogatásokat stb. Az új törvény egyelőre a végrehajtási utasítások késlekedése miatt inaktív. A jelenlegi törvény kizárja a virtuális médián keresztüli kommunikálást, a telefonbeszélgetéseket pedig bizonyos számú percre korlátozzák. De akkor mivel magyarázható az üzenetek sokasága a blogokon, a honlapokon és a Facebook-on, valamint a hírességek szinte azonnali reakciója bármilyen politikai eseményre? A Büntetés-végrehajtási Intézetek Országos Igazgatóságának vezetői magyarázkodtak, a börtönbloggerek pedig azt mondják, hogy szabályoknak megfelelő közvetítőket vesznek igénybe: a családot, az ügyvédeket, akikhez telefonon vagy levélben juttatják el az üzeneteket. Ezt a divatot Adrian Năstase vezette be, aki volt nagy hatalmú és nagy vagyonú kormányfőként elég hiú volt ahhoz, hogy ne tudjon abba belenyugodni, hogy hangja már nem számít egy korruptaktól megszabadulni igyekvő társadalomban. Elkezdett kommentálni, tanácsokat és direktívákat osztogatni, melyeket kezdetben egy infantilis kíváncsiság által hajtott sajtó közzé is tett. Később aztán az önsajnáltatás egy pártjának megfelelő média-politikai stratégiává változott. A jelenség tovább terjedt és bejött, részben kompromittálva a szabadságvesztés gondolatát. „A bilincsek már nem a penitenciát jelképezik, hanem az üldözött dicsőségét. Elképzelhető, hogy egy olyan ember, aki egész idő alatt az imázsra támaszkodott (a demokratikus politika a tévében zajlik), az utolsó pillanatban szintén ezt teszi… A korrupciós tettekért elítéltek rendkívül engedékeny elbánásban részesülnek, internetezhetnek, petíciókat indítanak el, blogokat írnak, röviden, részt vesznek a közéleti vitában, és amint kiszabadulnak, nyilvános eseményekre hívják meg őket, mintha semmi sem történt volna. Perverz módon működik a megjavulás és a társadalmi visszailleszkedés gondolata, hiszen érintetlenül őrzi meg a presztízst”, állapítja meg Horaţiu Pepine a Deutsche Welle-n megjelent egyik kitűnő kommentárjában.

Sajtó, luxusrabok és a börtönműsor

A tilalmak megszegése nem a luxusrabok apanázsa. A galaci (Galaţi) börtönből kijuttattak egy videofelvételt, melyet a Pro TV és a Vox TV át is vett, Becalit titokban kapták le egy telefonnal, az alvilági Sergiu Băhăiant pedig két telefonnal kapták rajta, mindkettő internetkapcsolattal rendelkezett. A bűnbánat intézményeiben krónikus méreteket ölt a csempészet, a telefonkártyák és a készülékek pedig állandóan szerepelnek a belső megvesztegetési piacon. A parancsnokok azt mondják, hogy nem bírnak a jelenséggel, és zavaróberendezéseket kértek. Amikor Jonathan Scheele, az Európai Bizottság bukaresti képviseletének vezetője 2004-ben azt mondta, hogy „Románia olyan ország, melyet minél jobban ismersz, annál kevésbé értesz”, felhúztuk az orrunkat. Pedig igaza volt, bár 2014-ben azt nyilatkozta a Dilema Vechenek, hogy Románia most „jobb ország”.

A rácsok mögött ülő sajtómogulok ismertségükből fakadó előnyüket arra használták fel, hogy a „kint” maradtakkal hadakozzanak.

Közülük a legtoxikusabb, Dan Voiculescu Băsescu elnök, az ügyészek, a bírók rágalmazását választotta, jeleit pedig az Antena 3 azonnal tévés megbélyegzési szeánszokká változtatta. „2015 az az év lesz, amikor Băsescu, Udrea, Macovei, Emilian Eva, Camelia Bogdan, Daniel Constantin felett Isten, de az igazságszolgáltatás is ítéletet mond. Ugyanez történik majd a cinkosaikkal is (Sorin Oancea, Mihai Craiu, Dan Andronic.” Nagyjából így hangzanak a legutóbbi átkai. Sorin Ovidiu Vântu (SOV) megrázó sorozatot indított blogján a román politikai világról, melyet „gazemberek bandájának” nevez. A mai korruptak, akik máskor milliókat forgattak és az ország sorsáról döntöttek, patetikusan dagályos szövegeikkel a közvélemény érzelmeire apellálnak, megpróbálva mindenkit meggyőzni arról, hogy politikai áldozatok. „Abban a titáni harcban, melyet azért folytatok, hogy saját kortársam maradhassak, úgy döntöttem, hogy a blogon keresztül kommunikálok az enyéimmel. Lehet, hogy mások is tanulnak hibáimból, sikereimből és  tapasztalataimból”, magyarázza bölcselkedve SOV. Relu Fenechiu dicshimnuszokat zeng Klaus Johannis elnökválasztási győzelméről: „Azzal a reménnyel szavaztam, hogy olyan elnökünk lesz, aki igazságos igazságszolgáltatást tud szavatolni nekünk. Hiába van független igazságszolgáltatásunk, ha nem igazságos.” Elena Udrea azzal indokolja napi jelenlétét a virtuális térben, hogy ezzel válaszol a sajtóban zajló „aprítására”, mert „az ellenem irányuló rohamnak az az eredménye, hogy nő a magisztrátusokra gyakorolt nyomás, és a közvéleményben kialakítanak egy képet a bűnösről, mely aztán érvekké változik át a vádlók számára. Ezért úgy döntöttem, hogy aktívan kommunikálva védekezem, hogy a védelem változata is hallható legyen.” Adrian Sârbu pedig egy közleményben tette közzé a saját változatát: „A Mediafax–Adrian Sârbu-ügynek, melyet Pontaghiţă és kamarillája parancsára tákoltak össze, a Mediafax, a Gândul, a Ziarul Financiar, azoknak a médiaintézményeknek a tönkretétele a célja, melyeket az utóbbi 25 évben építettünk fel, és melyeket politikailag függetleneknek őriztünk meg.”

Az új elnök, akinek elege van a médiában zajló „bilincscsörgésből”, azt kéri, hogy többé ne adjanak át az újságíróknak fénymásolatokat az ügyekről. Erről álmodozott Mihail Boldea képviselő, börtöntöltelék és egy igazán eredeti törvény kezdeményezője is, melynek értelmében az újságírókat hat hónap és három év közötti börtönre lehetne büntetni, ha a jogerős ítélet előtt adatokat tesznek közzé bűnvádi aktákból. Az észbontó javaslat elbukott a szavazáson, de ez nem jelenti azt, hogy a média párhuzamos igazságszolgáltatási szerepben tetszeleghetne. A cirkuszfüggő televízió gyakran megsérti az etikát és az audiovizuális szabályozásokat, melyek kiegyensúlyozottságot, a személyek jó hírnévhez és méltósághoz való jogának tiszteletben tartását és a vádak elfogadhatóan alátámasztott megfogalmazását írják elő. A CNA (Országos Audiovizuális Tanács), amikor még működött, 2010-ben megbírságolta az Antena 3-at és a Realitatea TV-t azért, ahogy Vântu letartóztatásáról beszámoltak. Ma úgy tűnik, hogy az Antenák igazságszolgáltatás elleni mocskos kampányai elfogadhatók a szabályozó hatóság átpolitizált többsége számára. Az újságírók továbbra is kergetni fogják az igazságszolgáltatási témákat, de némi ítélőképességgel és jogi ismerettel megtagadhatják, hogy a börtönben ülő luxusbloggerek szócsöveivé váljanak, vagy bekapcsolódjanak a „felkínált akták” okkult játékába.