A két bemutató orvosi okokból került egy hétre, tudtuk meg a színház szerdai sajtótájékoztatóján. A most péntekre tervezett A vágy főszereplőt volt kénytelen váltani, Kicsid Gizella helyett Kali Andrea játszik Franz Xaver Kroetz darabjában.

 

Kali Andrea kilenc napja vesz részt A vágy intenzív próbáin, ahol különleges kapcsolat alakult ki a színészek és a rendező között – vallotta be maga Albu István, aki ezt nemcsak hogy nagyon értékeli, de reméli, az előadáson is látszani fog. Albu eleve a színészekből szeret építkezni, nem az erős formák embere – mondta róla Visky András, a színház művészeti vezetője.

 

 

 

Azért vette elő most A vágyat, mert egyrészt mindig aktuális, ahogy a szexuális és más vágyainkon örlődünk, másrészt a pszichologizáláson túl azzal szeretne minket Albu szembesíteni, hogy a következmények hatása sokkal súlyosabb lehet, mint azt előre gondolnánk. 

 

A beharangozó képek nagyon erős előadást ígérnek, a címoldali kép is A vágyon készült. 

 

Nagyon erős szereposztást, kuplésított verseket és rengeteg játékot ígért ma Keresztes Attila, aki Az özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak című Csokonai-darabbal tér vissza a kolozsvári társulathoz. Azért dolgozik az „idősebb” generációval (Dimény Áron, Bogdán Zsolt, Hatházi András, Laczkó Vass Róbert, Biró József), mert velük nőtt fel, velük kezdte 22 éve itt a „színházcsinálást”, árulta el.

 

Az özvegy Karnyónét Csokonai Vitéz Mihály 1799-ben egy éjszaka alatt írta iskolai előadásra, és jobb híján tündérjátéknak nevezte el, de mi már bátran hívhatjuk abszurd, sőt groteszk darabnak, mondta a rendező, mert mindegyik szereplője alaposan elrajzolt karakter. Erre akart ráerősíteni Keresztes azzal is, hogy a címszerepet, a kanizsai boltos Karnyónét Biró Józsefre osztotta.

 

 

 

Kész magyar irodalmi nyelv sem volt még akkor, amikor Csokonai megírta, a darab nyelvezetét viszont nem korszerűsítették, hogy azért érezzük a korszak báját. Keresztes bátran illesztett vendégszövegeket az eredetibe, olyan szavakat is, amelyek a korban még nem léteztek, vagy épp szójátékokat, mert szerinte ezt simán megengedi egy olyan Csokonai, aki ezzel ereszti el a nézőit a darab végén: „Ti is itten mit strázsáltok, / Sertifurti kurvanyátok”.

 

És hogy fordították mindezt románra? – kérdezték a román újságírók. Műfordítás nincs, tudtuk meg, a fordítás a kolozsvári előadás felirataként készült el, és nagyrészt információt közöl. Bár néhány archaizmusnak beillesztették a román megfelelőjét, sokmindent nem lehetett lefordítani.

 

Keresztes a formákkal is szeret játszani, avatott be Visky András, ez a klónelőadás is (Magyarországon már kétszer színpadra állította) különböző színházi formák keveréke. Csokonai verses betétjeit például Kazár Pál zenésítette meg, de úgy, hogy míg a csemballós-oboás hangszerelés a 18. századot idézi, a zene maga sokkal inkább a kuplé világát, a zeneszerző pedig több kollégáját: Mozart-parafrázist is hallhatunk, ha odafülelünk.

 

Nyelvben, díszletben, jelmezben, zenében: mindenben ott lesz a kor, 1799, és mindenben némileg ferdítve és játszva – mondta a rendező. 

Az előadások után Visky András a Színházi Világnapot is beharangozta, amelyre sok meglepetéssel készülnek idén is. Ezek egyike a március 24-28. között zajló miniévad: öt este öt előadás, az összesre együtt 90 lejbe kerül a jegycsomag (diák- és nyugdíjaskedvezménnyel 60 lejbe). 

 

 

A kolozsvári színház jegyakciói népszerűek szoktak lenni, vagyis aki el szeretné csípni a mostanit, az ne gondolkozzon sokat rajta.