Ahelyett, hogy pénzt kérnének, pénzt ajánlanak fel.

Nyugtát adnak minden begyűjtött pénz ellenében.

Gyakran beszélnek egy bizonyos „Isten”-ről, és ritkábban az Egyház szükségleteiről.

Nincsenek luxusautóik. Egyesek gyalog is járnak.

Fából vagy olcsó fémből készült keresztet hordanak, az előírásos aranykereszt helyett.

Alázattal és jóindulattal beszélnek az emberhez, nem arrogánsan és szemtelenül.

Idősek otthonára gyűjtenek, nem még egy templomra.

Ha az ember nem ad nekik semmit, így szólnak: „Isten áldja meg magát!” Ahelyett, hogy megátkoznák az illetőt.

Nem térnek be egy játékterembe, amint valakitől kaptak egy adományt.

A kezüket nem nyújtják alamizsnára, hanem imára kulcsolják.

A reverenda ruházatként szolgál számukra, nem különböző összegek elrejtésére.

A stóla karácsonyfára való zsinórral van kiszegve, nem platinával font arannyal.