Ahogy a Muszáj-Musai csoport hosszanti szalagvágása is inkább szólt a kétszínűségről, mint a többnyelvűségről, úgy a városi piknikezők zöme sem tudta a mai flashmobot közvetlenül kötni a kolozsvári hivatalos többnyelvűséghez vagy annak eléréséhez.
Ennek ellenére mintegy 50-60-an ültek ki a Karolina-téri padokra vagy magukkal hozott izolírra egy negyedórára almát, kekszet enni, forró teát inni, aláírni a többnyelvűséget kérő beadványt és csevegni egy jót az ismerősökkel. Olyan is volt, aki csak a buli kedvéért jött, ott helyben kérdezte, miről is szól ez az egész.
Mert csak két tábla szólt a többnyelvűségről, ezek két nyelven többnyelvű zónának nyilvánították a Karolina-teret. Kár,
- hogy a megjelenteknek legtöbb (erős túlzással) tíz százaléka volt román nemzetiségű vagy anyanyelvű;
- hogy a Karolina-tér eléggé eldugott;
- hogy februári hideg és jég van;
- hogy lekövezett térre hívtak piknikezni.
A piknikgyakorlat egyébként szimpatikus, Kolozsváron hagyománnyal rendelkezik (protesztpiknik a Pólus pláza teljesen mű belterében a Vasutas park megnyitásáért), és nem is kell olyan nagyot képzettársítani a Sopron melletti, 1989-es páneurópai piknikhez, amelynek hatására Magyarország megnyitotta a határát, hogy a keletnémet menekültek átmehessenek Ausztriába, és ezzel rést vágott a Vasfüggönyön.
A kedvenc mozgalmi piknikem viszont egyáltalán nem mozgalmi. Amikor Berlinben jártam, házigazdám ajánlotta, szombaton menjünk ki a Görlitzer Parkba, mert ott honol a világbéke. Ez egy nem túl gondozott, de hatalmas park, és hétvégén egészen mozgalmas: a legkülönfélébb kulturális hátterekkel rendelkező családok és baráti társaságok vonulnak ki százával, hogy ott süssenek-főzzenek-falatozzanak egymástól pár méterre. Mert a családi piknikezés önmagában való jó.
Azt meg sem merem jósolni, hogy mi fog hamarabb bekövetkezni Kolozsváron, a rendszeres városi piknikezés vagy a többnyelvű feliratok kihelyezése, de például ezt is meg lehet kérdezni egy hét múlva, a Muszáj-Musai csoport következő rendezvényén. Február 26-án 19 órától a Tranzit Házban lehet szakemberekkel és politikusokkal közvitázni „a kívánt és valós, megélt multi- és interkulturalitásról”.
Mikor elhallgatott a megafonból játszott zene, és langyosra hűltek a teák, megjelent „a férfi a nyúllal”, Kolozsvár belvárosának jól ismert alakjai, akik mindenhol felbukkannak, ahol kisebb tömeg verődik össze. Ez a nyúl egyáltalán nem gyáva, lám, az aktivizmusba is beszállt, és alig fogta menekülőre, amikor a gyerekek is rákattantak.