Nem is tudtuk, hogy ennyi román ember szeret minket.
A ti magyarjaitok Erdélyt akarják. Olyan területet akarnak, ahol 4,8 millió román és 1,2 millió magyar etnikumú román állampolgár él. Ha ezt a területet Magyarországhoz csatolnák, akkor ebből egy 10,1 millió magyarból és 4,8 millió románból álló ország keletkezne. Vagyis Magyarország népességének 32 százaléka román etnikumú lenne. Ez is az oka annak, hogy Magyarország soha nem akarná ezt a területet. Nagyon ráfázna.
A ti magyarjaitok azért jönnek focimeccsre Bukarestbe, hogy feldúlják a várost. Hihetetlen: országos hír lehetett abból, hogy néhány tucat alkoholista összeverekedett a csendőrökkel.
És kikaptak (as expected), büntetőügyi vizsgálat indult ellenük és nagyjából ennyi. Ezzel szemben a mi gazembereink a rombolások terén „lealázták” a magyarokat: négyszázan voltak, kövekkel dobálták a csendőröket, majd bosszút álltak a pantelimoni autókon.
A ti magyarjaitok Magyarország védelmét akarják a székely kisebbség számára. És ezért készek megrontani a kapcsolatokat Romániával. Legalábbis ezt nyilatkozta egy eszement, az egyik ellenzéki szélsőséges párt vezére, aki több parlamenti szavazatot szeretne.
A ti magyarjaitok nem akarnak benneteket kenyérrel kiszolgálni Hargitában és Kovásznában, a ti magyarjaitok a saját nyelvükön gyaláznak benneteket, amikor román nyelven kértek kenyeret, a ti magyarjaitok holnap elvágnák a torkotokat stb.
A ti magyarjaitok a felelőtlen politikusok termékei, akik ellenőrzésük alatt akarnak tartani titeket, hogy ne legyen olyanfajta beszédtémátok, mint az „újra ezeket a nyomorultakat kell megszavaznunk”, „menjünk mi is tüntetni, mert mindenki ott van”, „látogassunk csak el ennek a házához, mert mintha túl sokat lopott volna” stb. A ti magyarjaitok mondabeli lények, vagy ha léteznek, akkor rendkívül elszigetelt esetek.
Az én magyarjaim együtt siratták meg Marian Cozma román kézilabdázót, a magyarországi Veszprém csapat sztárját, akit néhány maffiózó cigány gyilkolt meg Magyarországon. És az azóta eltelt években sem felejtették el, a magyarok és a románok eggyé forrtak a fájdalomban és egy rendkívüli sportoló iránti szeretetben. A kézilabdázó emlékére rendezett idei barátságos Dinamo–Veszprém mérkőzés nem kapott elég nyilvánosságot – Verespatak, a kóbor kutyák és a Románia–Magyarország focimeccs elhomályosították. Az én magyarjaim – adományokból – szobrot állítottak Marian Cozmának a veszprémi csarnok előtt.
Az én magyarjaim együtt járőröznek a román rendőrökkel a bihari utcákon. A vegyes járőrcsapatok már a román–magyar együttműködés egyik kedvező elemét képezik. Hasonlóképpen román járőrök dolgoznak a magyar rendőrökkel együtt Magyarországon. És ez nem új dolog – az együttműködés már 5 éve tart, de miért is beszélnénk róla?
Az én magyarjaim a románokkal együtt egy kerékpárutat építenek Nagyvárad és Debrecen között. A környezetvédő közlekedés és a biztonság javítása érdekében a pálya nem az úttesten, hanem mellette halad.
Az én magyarjaim kiszolgálnak, ha románul kérek tőlük mindenféléket (nem kérek kenyeret, nem eszem kenyeret). Az én magyarjaim szeretik Romániát és sokan Románia labdarúgó válogatottjának szurkolnak.
Az én magyarjaim utálják Tőkést és azt mondják, őket nem képviseli. Azt mondani, hogy Tőkés a magyar etnikumot képviseli olyan, mint ha azt mondanád, hogy Vadim képviseli a románokat. Szóval, nem.
Mielőtt újra a ti magyarjaitokról kezdenétek újra írni, gyertek és igyatok meg egy kupica pálinkát, vagy egy sört az én magyarjaimmal. Biztosíthatlak benneteket, hogy azonnal megváltozik a szemléletetek.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
… a konstancai orosz főkonzul elhordta az irháját, de az orosz zászlót ott hagyta emlékül az épület tetején… és egy PSD-s polgi nagylelkűen kölcsönadja saját úszómedencéjét a helybeli gyerekeknek.
Öt évvel ezelőtt még átlagosan tizenöt medve fordult meg nap mint nap Tusnádfürdőn, sokszor a település utcáin bóklászva. A helyiek biztonságot követeltek, a városvezetés és a szakemberek pedig a konfliktusok megelőzésében keresték a megoldást.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Felrobbant egy tengeri drón pénteken a konstancai kikötőben; a robbanás hangja a környező lakónegyedekben is hallható volt.
Egy 34 éves férfi életét vesztette szombat reggel, miután a hatóságok szerint medvetámadás érte a Szeben megyei Prod település közelében – közölte a Szeben Megyei Katasztrófavédelmi Felügyelőség (ISU).
Heherészve, előítéletekre épülő székely vicceket olvasgatva gyűjt követőket egy podcastműsorban két csíkszeredai önkormányzati képviselő. Miközben tanácsosként egyetlen határozattervezetet sem nyújtottak be.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.