Azt tudjuk, hogy miféle a magyar. Azt is, hogy miféle a román. De mit jelent az, hogy romániai magyar? Egy székelyföldi magyar lánytól Bukarestben megkérdezték: otthon forinttal fizet-e. Ez a történet azt mutatja, hogy nem mindenki tudja, mifélék a romániai magyarok. Egy külföldi számára ez még ködösebb. Az alábbiakban ezt próbálja tisztázni Szabó Csaba.

Romániai magyar: az miféle?

Ezt a kérdést gyakran felteszik, amikor külföldön járok, néha egyetemi hallgatók, de – meglepő módon – néha értelmiségiek is. Ez, természetesen, azt jelenti, hogy fogalmuk sincs Európa történelméről, és ahelyett, hogy kicsit elmélyednének az Öreg Kontinens társadalmi és történelmi tényeiben, csak az amerikaiakra mutogatnak ujjal, mert nem ismerik történelmünket és földrajzunkat. De vajon mi ismerjük-e?

Tehát: romániai magyar. Miféle szerzet ez? Egyetlen rövid szóval is válaszolhatnám: erdélyi/transzszilván! De ez szintén nem lenne helyes. Először is azért, mert Erdély problémás fogalom. Hosszú, több mint ezer éves történelme során számos, eltérő földrajzi meghatározása volt (Itt most a társadalmi-történelmi fogalom történelméről van szó, mert a térségnek, természetesen, sokkal régebbi múltja van.) Másodsorban azért, mert a „modern” Erdélyben, vagyis a Románia területén levő teljes kárpáti medencében nemcsak magyarok élnek! A románok vannak többségben, ők adják a lakosság 80 százalékát, de vannak még jelentős számú etnikai és kulturális csoportok, mindegyik saját identitással: romák, németek – svábok és szászok –, örmények, zsidók, törökök, szerbek, horvátok, szlovákok, lengyelek, ukránok, és így tovább. Harmadsorban azért, mert Erdélyen kívül is vannak magyarok, bár jóval kevesebben, mint a 30-as években, amikor Bukarestet tartották a „második legnagyobb magyar városnak”. Tehát a helyzet bonyolultabbnak tűnik, mint amilyen valójában. De legalább próbáljuk meg.

Egy romániai magyar Románia olyan állampolgára (vagy Magyarországé, újabban kettős állampolgárságunk is lehet), akinek magyar az anyanyelve. Ezt használja otthon, a barátaival, az elemiben, a középiskolában, akár még az egyetemen is. A legtöbb esetben románul is beszél, használja az állam hivatalos nyelvét. (Egyes esetekben az idősebb nemzedékeknek gondjuk van a román nyelvvel). Ez az egyén par excellence magyarnak nevezi magát. Igen, jól értették,

az identitás a kulcsfogalom.

Az identitás nagyon egyszerű dolog: ki vagy, minek nevezed magad kulturális emberi lényként? Erre a kérdésre egyszerűen válaszolunk: romániai magyar (vagy erdélyi, ha az ország ezen szegletéből származunk).

Számunkra az állampolgárság és a nemzetiség, a jogi irodalomban és az angolszász vagy francia kulturális hagyományban egyenlő fogalmak, teljesen különböző értelemmel rendelkeznek. Az állampolgárság egy jogi és alkotmányos státusszal rendelkező kifejezés, míg a nemzetiség sokkal inkább egy kulturális, az identitáshoz közeli fogalom. Ilyen értelemben Románia magyar nemzetiségű állampolgárai vagyunk.

Ez nem annyira furcsa és egyedi – vagy problémás –, ahogy azt sok román és egyes külföldiek hiszik. Kiterjedt és terhes történelmének következtében Európa tele van etnikai és kulturális kisebbségekkel, és nagy benne az identitások keveredése. Sok esetben saját autonóm területtel, vagy identitásukat és kulturális örökségüket védelmező különleges törvényekkel rendelkeznek. A romániai magyarok – legalábbis egy részük, a kompakt övezetben élő székelyek – még nem rendelkeznek területi autonómiával. Egy személynek, természetesen, több identitása is lehet. A szürkének nagyon sok árnyalata van.

Egy másik kérdés, amit a külföldiek fel szoktak tenni nekem: mit keresnek a magyarok Romániában? A válasz: Olvass, kérlek, egy kis történelmet.

De spóroljunk egy kicsit az idővel. A magyarok a IX. században érkeztek a Kárpát-medencébe, ahol 1920-ig ők birtokolták a politikai és közigazgatási hatalmat. (Másrészt számos magyar paraszt, kézműves és – később – munkás is volt. Például, Ladó Árpád-Gellért történész szerint az 1848-as forradalom előtt „az erdélyi magyarság legnagyobb számú rétegét a vármegyék jobbágyai képezték” – lásd itt – a szerz.) Ez több mint egy évezredes jelenlétet és kulturális örökséget jelent. Ennek ellenére Erdélyben már a XVII. században kisebbségbe kerültek – a román népesség került többségbe. Nagy különbség van a diaszpórában élő kisebbségek, az újdonsült bevándorlók és a történelmi kisebbségek között. Ezt még érdemes megtanulni.

Ennek ellenére a romániai románok és magyarok közötti különbségeket a politika és a korrupt média mélyíti. Az az igazság, hogy az Erdélyben született románok jó barátok a magyarokkal. Ezerévnyi közös történelmen, hasonló énekeken, meséken és népi babonákon, ruházatban és díszítésben hasonló népművészeti elemeken osztozunk, sok szót adtunk át egymásnak és számos vegyes család létezik.

Azt szeretném, ha nemcsak a román politikusok, hanem az Erdélybe, Európa ezen csodálatos részébe látogató turisták is megértenék, hogy a fenébe lehet Romániában néha ugyanazt a nyelvet hallani, mint Budapesten!

A bevezetőt írta: Sever Ioan Miu (MaghiaRomânia). Szabó Csaba a Babeş-Bolyai Tudományegyetem történelem szakán végzett, jelenleg a Pécsi Tudományegyetem doktorandusza.